A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A muzsikust hosszú, súlyos betegség után csütörtök hajnalban érte a halál - közölte az MTI-vel a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége (KÓTA), amelynek tiszteletbeli elnöke volt. A Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével és Lovagkeresztjével kitüntetett művészt "a Magyar Rádió saját halottjának tekinti, hiszen éveken át dolgozott az intézményben, fényes korszak volt az, amikor az énekkart vezette" - mondta Jónás István, a Magyar Rádió vezérigazgatója.
Sapszon Ferenc 1929. december 14-én született Szegeden. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1950-57 között Vásárhelyi Zoltán tanítványa volt. 1957-től az Országos Filharmónia ösztöndíjas karnagya volt az Állami Férfikarnál. 1958-tól a Rádióénekkar korrepetitora, 1964-től karnagya, 1966-tól karigazgatója volt. 1990 és 2002 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni konzervatóriumának - amely 1998-től a debreceni egyetem konzervatóriuma - karvezetés-tanáraként, főiskolai docenseként dolgozott.
1945 és 1950 között Szegeden, 1950-től Budapesten amatőr kórusok vezetője, 1952 és 1985 között a Semmelweis Kórus, 1964 és 1978 között a Bartók Kórus, 1984-től a Budaörsi Pro Musica Kórus, 1997-2006-ban a szlovákiai magyar pedagógusok Vass Lajos Kórusának vezető karnagya volt. Művészetét 1972-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1982-ben érdemes, 1989-ben kiváló művész címmel ismerték el; 1985-ben, majd 2002-ben megkapta a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat is. 2010-ben Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.
