A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A fesztivál bevezetéseként szombaton az Uránia Nemzeti Filmszínházban már tartottak egy beköszöntő koncertet. Zoltai Gusztáv megnyitójában arról beszélt, hogy az elmúlt évek fesztiválprogramja, a telt házak, a határokon túli elismertség tökéletesen szimbolizálta: ez az esemény nemcsak a zsidóké, hanem Magyarországé is, ahol a zsidóság sok évszázada honos, és csaknem két évszázada jogilag is szabad és egyenjogú.
"Mintha azonban Magyarországon az utóbbi időben kezdene megváltozni a szavak szelleme. Még kizárólag csak a szelleme. Olyan ez, mintha egy hordó nemes óborba valaki egy pohárnyi kátrányt öntene, amitől az aszú az értékét veszítené" - mutatott rá. "A befogadó, a toleráns magyar szellem, amely Szent István hagyatékát éppúgy jelenti, mint a modern korok kiemelkedő progresszív politikusainak álláspontját, a rendszerváltás után egyértelműen megújhodott. Ma is ez Magyarország társadalmi alapállása. Ezt a teremtő konszenzust néhány ultrajobboldali, egyértelműen náci kijelentés erősen megkérdőjelezte. Rongyos vitézek és betyárkapitányok, jobbra átot szívesen vezénylő országgyűlési képviselők ragadtatták magukat ocsmány és ádáz kijelentésekre"-idézte fel.
Mint fogalmazott: mondható, hogy ezek magánhasználatra szánt fenyegetések voltak. De a szavak súlya olyan volt, ami megkívánta volna minden hivatalos és nem hivatalos részről a legélesebb tiltakozást. "A magyar hivatalos tényezők jelentsék ki újra és újra: a megsértettekkel, a fenyegetettekkel szolidárisak, és elítélik a veszélyes, útszéli nézeteket, mint amik a Magyar Szigeten elhangzottak."
Zoltai ugyanakkor kiemelte: "Tudjuk, hogy a Magyarországot vezető politikai erő nem így gondolja, hiszen politikai meggyőződéséről ebben az összefüggésbe már nyilatkozott." Kovács Zoltán, kormányzati kommunikációért felelős államtitkár emlékeztetett: "Weimarban járva az ember nem kerülheti el a német költőóriástól, Goethétől való falra vésett idézetet: Vajon az igaz toleranciának türelmesnek kell-e lennie az azt tagadókkal szemben is. Semmiképpen. A toleranciát elutasítók mindig tettre készek és cselekvők, őket csak cselekvőn és tettre készen lehet korlátok között tartani."
Nagy örömére szolgál - hangsúlyozta -, hogy 1998-ban a Zsidó Nyári Fesztivál e szellemben fogant, és töretlenül őrzi ezt a hagyományt. "A magyar kormány az elmúlt évben tanúbizonyságot tett arról, hogy maximálisan partner ebben a törekvésben. Új alapokra helyeztük az együttműködést a zsidó közösségekkel, olyan nyitott, őszinte viszonyra törekszünk, ami garanciája annak, hogy ami 1998-ban például a Zsidó Nyári Fesztivállal elindult, részünkről partnerségre talál, és megkapja a szükséges támogatást."
Kovács Zoltán beszédében megjegyezte: a megnyitó közönsége abban az 1901-ben épült Gozsdu-udvarban gyűlt össze, amely egy közép-európai zsidó ember hagyatékából, illetve az abból szervezetett alapítványból épült, amely alapítvány komoly támogatást nyújtott a XX. század elejének magyar kultúrájának. Sajátos, emblematikus megjelenítése ez a sokszínű közép-európai szellemiségnek, ha tetszik multikulturalizmusnak.
"Az elmúlt évszázad megpróbáltatásai megkísérelték mesterségesen széttörni ezt a szerves kapcsolódást" - mondta. Egyúttal reményének adott hangot, hogy a Zsidó Nyári Fesztivál, mint a zsidó kulturális reneszánsz egyik jelensége, és a zsidó közösségek más erőfeszítései ugyanígy szervesen fognak illeszkedni Magyarország megújulásához, a közép-európai kultúrához, amelynek lényege épp az, hogy sokszínű, toleráns és befogadó.
