A Millennium-sorozat lapjairól áradó, nem mindig a tűréshatáron belül maradó erőszak hallatlan népszerűséget szerzett Stieg Larsson könyveinek. Larsson nem élhette meg a trilógia újrakiadásait, és a szintén kedvelt filmszériát, így nem láthatja azt sem, ahogy David Fincher (Hetedik, Harcosok klubja, Zodiákus, A közösségi háló) újraforgatta a filmet.

Az ideális néző nyilván nem a sűrű feszültséggel teli könyv és a svéd-dán-német film minden kockájának ismeretében megy be újranézni A tetovált lányt. Ha mégis lenne ilyen ideális néző, ő nyilván már nem a történetre, hanem a narrációra kíváncsi, vagyis arra, hogy mit tesz hozzá Fincher az eredeti változathoz. Milyen lesz a rendíthetetlen, az ifjú Sztankay István piknikus zsánerét mutató Blomkvist (Michael Nyqvist) oknyomozó újságíró szerepében Daniel Craig. Craig színészi eszközökkel tud harcolni a világ megmentéséért, de el tudja-e játszani azt a megtörhetetlen férfiút, aki attól, hogy első nekifutásra nem tudja legyőzni a gonoszt, még nem áll át az ő oldalára, és aki arra a kérdésre, milyen érzés, hogy bűnösnek találták, ezt válaszolja: „Fantasztikus”?

Craignek a világ megmentése még jobban megy.

A tetovált lány másik fő figurája a múltját fekete kapucniba burkoló, fehérre maszkolt arcú, piercingkedvelő, antiszociális punk, Lisbeth Salander, aki leszbikus, ám pusztán kedvtelésből férfiakkal is szexel, nem mindig a próbapadra általa kiválasztottakkal. Noomi Rapace tökéletesen illúziókeltő volt, három rész alatt is megőrizte a figura frissességét, főleg karakterének erősségét. Rooney Mara - akinek átváltoztatására az amerikai film promóciója épült - is jó, de nem emlékezetes, leszámítva azt a kendőzetlen durvasággal bemutatott merész és fájdalmas jelenetet, amikor a megerőszakolása után a kádba ereszkedik. A többi színész – a sok, pontos adófizetőt felvonultató náci Vanger-bagázsból Stellan Skarsgard vagy a Millennium szerkesztőségének tagjai, élén a megalkuvó, kurválkodó Robin Wrighttal – rutinosan működnek.

Rooney Mara alias Lisbeth Salander

AP

A James Bond-sorozatra emlékeztető, higanymozgású főcím, amely nem egészen érthető módon a Led Zeppelin harmadik albumán található nyitódal, az Immigrant Song Trent Reznor-féle változatával kezdődik Karen O, a Yeah Yeah Yeahs énekesének előadásában, és a vége-főcím között kétségkívül jelen van a két óránál is hosszabb film.

Néhány technikai vagy praktikus változás kivételével – a svéd helyszíneken játszódó film természetesen angol nyelvű, ami általában nem zavaró, leszámítva, ha nem a svéd tévé angol inzertjeiről, a svéd rendőrség bűnügyi dokumentumairól vagy Mikael Blomqkvist post it-jeiről van szó – az amerikai tetovált lány lényegileg nem tér el a Niels Arden Oplev-féle interpretációtól. Fincher erőteljesen, talán túl nagy lendülettel mesél, ezért az ő változatából hiányzik néhány kívánatos árnyalás, viszont van néhány indokolatlan jelzés: például a lány gyámjának íróasztalán ott egy fotó a feleségével és a gyerekével, miközben az aktusokra egy nyilvánvalóan magányos szatír legénylakásában kerítenek sort.

Oplev verziója kicsit nyögvenyelősen állt fel, mint egy újraindított PC, de a rejtély megoldásának lépésről lépésre haladó előkészítése adott egy szerethető ritmust. Fincher filmje viszont úgy ragyog fel, mint az alma egy MacBook fedlapján, ám akármennyire felhasználóbarát, az a furcsa benne, hogy kitakarja a lényeget. Minden túl gyorsan történik, és hiányzik belőle a gonoszság-eredő algoritmus, ami ellenállhatatlanná tette a briliáns Hetedik-et, és hivalkodóan nagyzolóvá varázsolta a Harcosok klubját. Az új tetovált lányból sem hiányzik némi cinikus humor, de azért az inkább a kétséges értékű jelenetek közé sorolható, amikor Skarsgard Enya Orinoco Flow című számára nekikezd Craig felszeletelésének. Ez azért mégiscsak az a dal, amit a YouTube-on több mint 5 millióan láttak. Az új változatnak ennél is több rajongója várja majd a folytatást. Fincher nem építette be az eredeti változatban az előzményekre és a végelszámolásra utaló képeket, de a folytatásra úgysem ez, csak a bevétel a garancia.

A tetovált lány +

Igencsak megosztotta a kritikusokat a Fincher-féle adaptáció Amerikában. A New Yorker újságírója - akit azzal vádolnak, hogy túl korán, másokat jócskán megelőzve jelentette meg kritikáját - elismerően nyilatkozott az újabb tetovált lányról, kiemelve, mennyire érzékletes az elszigetelt birtokon élő Vanger család magánya. A „szenzációs szexjeleneteket” is méltatta, beleértve a főhősnő brutális megerőszakolását, ami véleménye szerint „horror”, és kellemetlen feszengésre készteti a nézőt. A New Yorker kritikusa szerint Rooney Mara tökéletesen eltalálta Lisbeth Salander maszkulin karakterét. Kevésbé lelkesedett a női főszereplőért, és úgy egészében a filmért a Los Angeles Times kritikusa, aki szerint látszik, hogy Mara pontról pontra követte a rendezői utasításokat, Lisbethje mégis robotszerű, nincs benne élet. Ahogy fogalmazott: a film nem lopja be magát a nézők szívébe. AP Marának valóban nehéz dolga volt, a 2009-es svéd-dán-német koprodukció Lisbethje, Noomi Rapace ugyanis Fincher elismerését is kivívta, olyannyira, hogy őt akarta megnyerni az amerikai produkcióba is. Rapace viszont visszautasította a szerepet, arra hivatkozva, hogy három filmben - három évig - alakította a vad hackerlányt, még egyszer nem tudná hitelesen hozni a karaktert. Első körben az oknyomozó újságíró szerepére kiválasztott Daniel Craig is visszadobta a szerepet, mert a forgatással egy időben kezdődtek volna a legújabb James Bond-film, a Skyfall munkálatai. A produkció csúszott, Craig pedig eljátszhatta Blomkvist szerepét - írja az IMDb. Filmes berkekben a férfi főszerepre esélyesnek tartották még Johnny Deppet, Viggo Mortensent, Brad Pittet és George Clooney-t.   A vegyes kritikák ellenére - vagy éppen ezért - A tetovált lány nem nyitott rosszul Amerikában. A december 25-ei bemutatót követő hétvégén 12 750 000 dolláros jegybevételt termelt, január első hetében pedig ez az összeg már megközelítőleg 77 millió dollárra rúgott. A filmmel kapcsolatban számos érdekesség, kulisszatitok olvasható az IMDb-n. Kiderül például, hogy Rooney Mara piercingjei igaziak, nem szimulációról van szó - egy sorozat kedvéért lövette be azokat -, Daniel Craig pedig jó pár kilót felszedett a szerep kedvéért, hiszen egy átlagos újságíró mégsem nézhet ki úgy, mint James Bond. A forgatás idején kemény fagy nehezítette a stáb dolgát Svédországban, Fincheréknek az elmúlt 20 év legkegyetlenebb telét sikerült kifogniuk. Arról már nem is beszélve, hogy az ABBA egyik tagja is keresztbe tett a stábnak. A rendező nem volt elégedett néhány, sötét dokkban forgatott jelenettel, ezért úgy döntött, megismétlik a felvételt. Amikor visszatértek a helyszínre, kiderült, hogy nem forgathatnak, a területet ugyanis időközben eladták, és az új tulajdonos, az ABBA egyik énekese nem engedélyezte a munkát. Fincher ezért kénytelen volt felépíteni a saját dokkját - írta a Wired.