Komoly tömeg várta a dedikáláson Jo Nesbø norvég bűnügyi írót az Alexandra Párisi Nagyáruházban. Állítólag Umberto Eco óta nem voltak ennyien kíváncsiak egy íróra, pedig Nesbøról nem sokat lehet tudni, igen diszkréten nyilatkozik. Azért a hvg.hu-nak elárult néhány titkot.

A krimi irodalom sztárjai az utóbbi években mind piaci, mind szakmai értelemben nyilvánvalóan a skandinávok. Stieg Larsson Tetovált lány-trilógiájáról a filmfeldolgozásoknak köszönhetően azok is hallottak már, akik nem olvasták a könyveket: az elmúlt 12 hónap Lisbeth Salanderről, a sorozat főszereplőjéről szólt, még külön divatkollekciót is ihletett.

Várhatóan hasonló sors vár Jo Nesbø Harry Hole sorozatára is, hiszen nem kisebb rendező, mint Martin Scorsese vette meg a Hóember című rész jogait. Szerintünk ugyan nem ez a sorozat legjobb darabja, de a sorozatgyilkosos téma miatt érthető a fokozott érdeklődés Hollywood részéről.

Nesbø fő erőssége – jó skandinávhoz méltón - inkább a társadalmi háttér és mondanivaló. A Breivik-ügy kapcsán széles körben idézték is, mint aki előre megjósolta az eseményeket. "Norvégia olyan, mint egy ostoba, locsogó szőke nő, aki Bronx egyik sarkában flangál, majd pedig fel van háborodva azon, hogy a testőre milyen brutálisan lép fel a támadói ellen.” - írta a Hóemberben.

Nesbø nem kíván az orákulum szerepében tetszelegni és nem hajlandó további jóslatokba sem bocsátkozni a gyilkosságok Norvégiára gyakorolt hatásával kapcsolatban. A dedikálás előtt készített interjúnk során is meglehetősen tartózkodóan nyilatkozott, amikor Breivikről kérdezték, de Nesbø amúgy is híres visszafogott és kontrollált válaszairól.

Bár az újságírók részéről komoly érdeklődés mutatkozott a Harry Hole-sorozat és a főszereplő sorsával kapcsolatban, a szerző nem árulta el, hány könyvben találkozhatnak még a rajongók a számos addikcióval küzdő felügyelővel. Azt azonban megtudhattuk, hogy Hole halála már biztosra vehető és Nesbø a pontos helyszínről és módszerről is döntött, de persze ez is titok maradt.

A korábban focistaként, tőzsdebrókerként, zenészként és a krimi után a gyerekirodalomban is komoly tehetséget mutató Nesbø kérdésünkre elmondta, bármennyire is szeretné tökéletes image-ét megőrizni, azért neki is vannak hibái. Férfiként nehezére esik ugyan elismerni, de csak nekünk bevallotta, hogy nagyon rossz autóvezető. „Bár egy darabig taxisofőrként is dolgoztam, az utasaim szerint én voltam a világ legrosszabb taxisa. Amikor pedig a zenekarral turnéztunk és váltásokban vezettünk, a többiek engem inkább hagytak aludni, hogy biztonságban odaérjünk” - mesélte.

Nesbø íróként kifejezetten szerénynek mondható, állítása szerint ez részben a kiadójának is köszönhető. A szakember ugyanis azt a tanácsot adta első könyve (magyarul most jelent meg Denevérember címmel) sikere után, hogy még ne gondoljon magára íróként, maradjon csak egy fickó, aki írt egy könyvet. A második könyv után még mindig nem kapta meg a kitűzőt, csak a harmadikat követően, amit magyarul Vörösbegy címen olvashatunk. (A Vörösbegy a mi kedvencünk is, ezt a kötetet dedikáltattuk a szerzővel.) A Harry Hole sorozat egyébként eredetiben már a kilencedik résznél tart, úgyhogy Nesbø akár a névjegyére is nyomathatja, hogy „író”. Főleg, hogy időközben három, gyerekeknek szóló könyve is megjelent, amelyek a 12 éves kislányának szóló történetekből álltak össze, magyarul az első kötet címe Doktor Proktor pukipora.

MTI / Kovács Attila

A Larsson-féle összehasonlítás után - amelyet Nesbø egyébként érthető okokból nem szeret - Doktor Proktor egy másik vonatkozási pontot teremtett, sokan a szintén norvég (származású) Roald Dahl egyik lehetséges utódjaként emlegetik a szerzőt. Bár Nesbø jelenleg igen sikeres, amit a dedikáláson felsorakozott tömeg is bizonyít, a léc még messze van a rezgéstől. Dahl ugyanis annak idején gyerekkönyveivel szinte sokkolta a közönséget és egyértelműen maradandót alkotott, még ha Meghökkentő meséi irodalmi szempontból nem is feltétlenül számítanak értékesnek.

Nesbø elmondta, tervei között a Harry Hole sorozat közelgő lezárása után szerepel egy „komolyabb” könyv megírása, de ez nem azt jelenti, hogy a krimihez hűtlen lenne. „Nekem nem a műfaj a lényeg, hanem a történet. Az eddigi írásaimat sem kriminek tartom, hanem érdekes sztoriknak, amelyeket el kellett mondanom az embereknek. Harry után is a történet lesz majd a fontos, függetlenül a stílustól.”