„Amit eltilt a cenzor, közhírré is teszi” – fogalmazott Albert Camus A bukás című regényében. A francia egzisztencializmus kiemelkedő – a héten magyar írásbeli érettségi tétellé is vált – alakja e kijelentését 1956-ban, Lukács evangéliumára vonatkoztatva tette, talán már kevéssé emlékezve saját korábbi újságírói tapasztalataira. Pedig a második világháború első hónapjaiban Algírban az ő munkáját is ellehetetlenítette a sajtószabadság korlátozása.

Az 1939 szeptemberében barátjával, Pascal Piával közösen alapított kétszemélyes napilap, a Le Soir républicain például rendszeresen úgy jelent meg, hogy a kicenzúrázott cikkek helyén fehér foltok virítottak. A kihagyatott anyagok, információk pedig korántsem mindig váltak „közhírré”, jó részük a hivatal süllyesztőjében végezte. Camus egyik, akkoriban közlésre alkalmatlannak talált írása például közel háromnegyed évszázad után csak a minap látott napvilágot, immár a párizsi Le Monde-ban.

A betiltott írásról további részleteket az e heti HVG-ben olvashatnak.