Ki a frász az a John Travolta? - Eeeeeend! Eeeeeksön
Száz dolog, ami egy mozibirodalomhoz kell. Minden a pénzről szól, de csak a legfontosabbakra emlékszünk.
Íme, a száz dolog, ami megcsinálta a Paramountot, Hollywood legnagyobb mozibirodalmát: sztárok, színház, magyar, zsidó, Adolph Zukor, saját tipó, egy jó logó, Osztrák-Magyar Monarchia, erőszakos igazgató, művész agytröszt, antitröszt per, hósapkás csúcs, csöcs, Cary Grant, hollywoodi üres grund, H. G. Wells, ufók, Roman Polanski, Douglas Fairbanks, Mary Pickford, Rudolph Valentino, Kirk Douglas, Marlene Dietrich, Gary Cooper, Marx testvérek, Popeye, Betty Boop, Lávsztori, Keresztapa, „Te nem tisztelsz engem!”, Kínaváros, „Ön az okkultizmus szakértője, Doktor Jones”, fürdőbeli gyilkosság, Ki a frász az a Robert Evans?, Szombat esti láz, Ja, Robert Evans, a Keresztapa producere!
Ki frász az a Travolta?, Indiana Jones, home video, William Shatner, Zachary Quinto, Leonard Nimroy, Ja, Travolta, a gumilábú motoros a Pomádéból!, Ki a frász az a Gordon Willis?, Star Trek, jogi kiskapu, üzleti nagykapu, jéghegy csúcsa, „Fuss, Forest, fuss!”, Titanic, DreamWorks, Shrek, Fay Dunaway, golfpálya 9 lukkal, szűcs és bunda (ez kettőnek számít), fonográf, villanykörte, nikkelodeon, Edison, Jack Nicholson, Hitchcock, karikás ostor, zuhanyzó, egy hátsó ablak, Ja, Gordon Willis, a Keresztapa operatőre!, Jimmy Stewart, Willy Wonka csokigyár, tériszony, Eeeeeend - Eeeeeksön!, Eeeeeend - Kátt!, mélységesen hiszünk a tévékoncepcióban, CBS, Rupert Murdoch, a Frigyláda elvesztése, Buffy, a vámpírvadász, tönkremenés, kivásárlás, Harvey Keitel, kommersz film, nickelodeon, Thomas Armat, rétegfilm, a Frigyláda megtalálása, Lumière testvérek, vidámpark, Spock kapitány, Kirk kapitány, vetítőgép, 10 milliárd dollár, Oliver Barrett, Oscar-díj, Golden Globe díj, műhold, Gittes-trilógia, alulexponált és túlhívott negatív, A bagdadi tolvaj, Zorro maszkja, Robin Hood, szenátusi vizsgálat, száz év
Kínai negyed, Robert Evans, Jack Nicholson, Harvey Keitel, Faye Dunaway
Minden évtizedre jut egy sikerfilm, a hetvenes években több is. Roman Polanski neo-noir filmje helyett A nagy Gatsby-t szerette volna Robert Evans, a stúdió nemrég kinevezett vezetője leforgatni. Felajánlott Robert Towne-nak rengeteg dollárt, hogy írja meg a forgatókönyvet. A szerző azonban több szempontból is egészséges öntudattal rendelkezett. Először is elutasította a lehetőséget, mondván, hogy Scott Fitzgerald művét át- vagy újra megírni fölösleges, jobban senki nem mondhatta el a történetet, mint a szerző. Másodszor azt mondta, hogy egy másik történetet viszont sokkal jobban el tudna mondani.
Ez volt a Kínai negyed. Az ötletet természetesen mi, magyarok adtuk. Towne egy magyar rendőrrel arról beszélgetett egyszer, hogy mi volt a dolga Los Angeles kínai negyedében. Mire a honfitársunk: „Minél kevesebb.” A székely tömörséggel megfogalmazott válasz végül magyarázatot nyert: a negyedet sötét, soknyelvű és ezer dialektusú kerületként tartották számon, hiszen képtelenség volt megérteni a helyi folyamatokat, szereplőket, és kideríteni, hogy a rendőri tevékenység segít vagy ront a kizsákmányoltak helyzetén. Eredetileg trilógiát terveztek, melyek mindegyikében Jake Gittes magánnyomozó ered a nagyvárosi korrupció nyomába. Ebből az első és a második elkészült, az utóbbi szomorú bukás Jack Nicholson és Harvey Keitel szereplésének ellenére.
"Te nem tisztelsz engem", Keresztapa, Gordon Willis
Szintén a hetvenes évek nagy áttörése a Keresztapa trilógia első fejezete. Sorolhatnánk a színészóriásokat, elemezhetnénk Michael Corleone karakterének csodálatosan következetes és mítikusan nagyívű változását, vagy hagyhatnánk, hogy filmidézetek mém áradata elsodorjon minket… „Te nem tisztelsz engem… Luca Brasi már halakkal alszik… Ez nem személyes, hanem üzlet…” Már majdnem el is sodort, de megkapaszkodtunk egy technikai részletbe.
Gordon Willis operatőr alulexponálta a negatívokat, majd felülhívta őket. Ez azt eredményezte, hogy azok az árnyékos, sötét árnyalatú képelemek, amelyeket a kamera rögzített, vagy feketébe borultak, vagy elvesztették a részletgazdagságukat. Sőt, minden, ami világos, csillogó, szintén elvesztette a patináját. Ezt ellensúlyozandó az utómunka folyamán erőszakkal világosabbá tették a képeket. Ezzel persze nem jelent meg több részlet a feketékben, csak a világosabb elemek nyerték vissza eredeti tónusukat.
Az eredmény a keresztapás kopottas színek, erőteljes sötét tónusok. A freudi sötétségű család- és maffiatörténet, vendettákkal, politikával és önbíráskodással más történet lenne Gordon Willis nélkül.
Adolph Zukor, szűcs, bunda, erőszakos igazgató, tévé, home videó
Ricséről származó 16 éves zsidó fiúként érkezett Amerikába 1889-ben. Hosszú évekig szűcsként kereste kenyerét, ő az önmegvalósító ember és az amerikai lehetőségek megtestesítője. Kisiparos-kereskedőként már megkereste a maga kisebb vagyonát, ami feltűnt unokatestvérének vagy sógorának – több verziót ismerünk –, aki 1903-ban kölcsönt kért tőle, hogy a moziba fektessen.
Zukor
Egész pontosan a mozi forgalmazásba és bemutatásba, merthogy – a tévhittel ellentétben – az amerikai moziipar és a hollywoodi álomgyár őstörténete is a forgalmazásból és annak technológiájából szökött szárba. Apró kitérő: a mozi születésnapján, 1895. december 28-án nem a mozgókép felvételének képességét ünnepeljük, hanem a vetítéstechnikáét. A Lumiére testvérek Párizsban (és Thomas Armat Amerikában) olyan projektorral debütált, amivel vászonra, nagyközönség előtt vetíthettek. Edison már korábban is tudott mozgóképet szolgáltatni, meg is nyitotta az első mozielődöket, a nikkelodeonokat. Itt azonban egy vendég nézhette csak a filmeket, amit egy furcsa terminál fölé hajolva nézhettek csak a jegyvásárlók. Itt egyszerre csak egyetlen vendég élvezhette a filmeket, ha az egyfős leselkedőnyíláson bepillantott.
Mitchell Mark, a kölcsönt kérő rokon „Edison csodáit” szerette volna megmutatni a világnak, meg is tehette Zukor segítségével. Adolph azonban felismerte azt, amit a Lumiérek és Armat is: a film akkor lesz iparág, ha tömegek nézik. Színházakat kell építeni, ahová sokan beférnek, és a színházakból is sokra lesz szükség. Ez pedig technológia, üzletfejlesztés és logisztika kérdése, amit céges keretek között a rátermett vállalkozó sikeresen egyetlen koreográfiára mozgosíthat.
Zukor a produkciót és disztribúciót egy konglomerátumba terelte, ebből lett a Paramount. Túlélt háborút, világválságot, sőt, még csődhelyzetet is. Feltalálta továbbá a filmszínházak vásárlási kötelezettségét, vagyis azt a modellt, ahol csak akkor kapják meg a garantáltan sikert hozó nagy filmeket az egyes mozik, ha a rizikósabb kisebbeket is megveszik. Ezt a módszert még utódai is követték, de a háború után az amerikai antitröszt és monopólium-ellenes törvények keretében a szövetségi szabályozás megfosztotta a Paramountot ettől az eszköztől.
Annyira nem is bánták, mert hamarosan elterjedt egy új disztribúciós forma, a tévé, majd a home videó.
Vanity Fair, 24 csillag, Shatner, Spock, Kirk
Ha valaki megguglizza a Paramount nevet és rákérdez a 100. születésnapra, a legtöbb találat a Vanity Fair fotózására mutat. 116 filmcsillagot, rendezőt és filmest mutat be a júliusi lapszám a tablón, akik a Zukor-birodalom felemelkedésében és a máig tartó tündöklésében stratégiai szerepet játszanak.
A disztribúció jelentőségén túl a sztárok szerepét ismerte fel a leghamarabb honfitársunk. Logója, a hósapkás hegy az első év óta képviseli a céget, a csúcs körül legfeljebb a csillagok száma változott meg – mindig attól függően, hogy hány kedvencet jelképeztek. Az első változatban 24 csillag látható, majd 25, amit nekünk, a Marx testvéreknek ajándékoztak.
A Paramount már az első években, a mozi hőskorában bűvkörébe vonta Rudolph Valentinot, Douglas Fairbanks-t, Gary Coopert, és Marlene Dietrichet is. Ha a Vanity fotóra vetünk egy pillantást, akkor láthatjuk a Star Trek mítosz majd minden idősebb és fiatalabb szereplőjét, mint a Kirk kapitányt alakító William Shatnert vagy a fiatal Spockot alakító Zachary Quinot, aki csak a 2009-es JJ Abrams feldolgozásban jelenik meg. Nem látjuk viszont Leonard Nimoyt, aki több részen keresztül Shatner mellett alakítja az idős Spockot, Quinto koros alteregóját.
Majd a 200 éves fotózásra biztosan eljön.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
