Christopher Nolan rendező annyira berezelhetett az Occupy-mozgalmárok mozgalmárkodásáról, hogy élményeit forgatókönyvbe szoborta. Valószínűleg útközben jött rá, hogy kéne már az új Batmant is csinálnia, úgyhogy a két sztorit megpróbálta mixelni, aminek a vége az lett, hogy Batman mellékszereplő lett a saját filmjében.

Persze az is lehet, hogy Nolan direkt le akarta rombolni a Batman-mítoszt, és azért csinált egy sajgó ízületes, koravén luxusnyuggert Bruce Wayne-ből – ehhez pont jó Christian Bale –, aki kastélyában gubbasztva kesereg a legutóbbi részben történtek miatt. Amíg persze nem sikerül végre valakiknek felpiszkálni a benne szunnyadó tüzet. Csakhogy innentől a forgatókönyvet mintha Márai Sándor Füves könyvéből ollózták volna össze, egy meglett férfi korral, elmúlással, újrakezdéssel folytatott küzdelmeiről.

intercom

Így, ha nem figyelünk oda, elsőre fel sem tűnhet, hogyan kúszik be lassan a komcsi szál a történetbe, hogy aztán egy vérbeli antiutópiává változzon a Sötét lovag: Felemelkedés, ahol Gotham Cityt hatalmukba kerítik a népnek minden hatalmat adó, gazdagokat megverő, csövi hadsereggel támadó anarchisták.

Ez viszont a film legjobb része. A szokásos metropolisz-szétdöntős klisék remekül vegyülnek a középosztályi gyomorideg legfrissebb félelmeivel. Nolan még az amerikai zsoldosok 2004-es iraki lemészárlásának, és holttesteik meggyalázásának világot sokkoló képeire is rámarkolt. Ha Ön valaha is elképzelte, hogy felfegyverzett hajléktalanok elfoglalják a VIII. kerületi polgármesteri hivatalt, szétverik a berendezést és az utcán rugdossák a polgármestert, akkor mindenképpen nézze meg a Sötét lovag legújabb kalandjait!

Innentől kezdve viszont a kérdések is felpiszkálódnak a mozinézőben. Például, hogy mit is keres ebben a sztoriban Batman, illetve mit keres benne a főgonosz, Bane? Utóbbi esetében ráadásul egyértelműen beütött a Darth Maul-szindróma, ahol a jelmeztervező diktálta a tempót a rendezőnek. Hiába szerződtették le a szerepre a sármos és mostanában igen felkapott Tom Hardyt, ha a fejére pakolt maszk teljesen semlegesíti Hardy karakterét, és az egész szerepe is annyira sablon főgonoszkodás, hogy ehhez egy huszadrangú színész is elég lett volna.

A végén persze kiderül, hogy ez igazából nem véletlenül van így. A Götterdammerung-vonat a gothami csatornákban zakatol tovább, a mellékszereplővé váló szuperhősöknek ugyan kulcsszerepük van, de a harc javát a jó és a rossz oldalon is a nép egyszerű fiai vívják meg. Bane története ráadásul olyan érdektelenül zárul, hogy másfél órával a film után azon kezdtem el gondolkozni, hogy mi is történt vele a végén.

A feslett gazdagok és a vérszomjas plebsz harcában az egyszerű, becsületes és tisztaszívű halandók mellett Batman szerepében a közösségi érdekeket, lokálpatriotizmust komolyan gondoló, etikus, filantróp kapitalista állítja vissza a világ rendjét. Idejéből pedig emellett még arra is futja, hogy miként Robinson Pénteket, nemesre formálja a piti, önző, tolvaj komcsi Macskanő jellemét is.

Batman megint megmenti Gothamet, és közben még a Macskanő jellemformálására is marad ideje

intercom

A valóságban azonban sajnos az etikátlan kapitalizmus győzedelmeskedett. A filmnek két befejezése van. Az egyik korrekt lezárása lenne a sztorinak, ezután azonban még következik pár perc, amit nyilván a gonosz, pöffeszkedő, kapzsi hollywoodi producerek erőltettek rá a filmre, csak azért, hogy lehessen még folytatás. Megérdemelnének egy kisebb Occupy-os zavargást.