hvg.hu: Laura, egy zaklatott fiatal nő, aki a pszichológusától várja a megoldást az életére. Hogy érzi, sikerül neki?

Marozsán Erika: Bár nem akarok mindent elárulni, Laura esete a pszichológus pályáján sikertörténet: majd a sorozatból kiderül, kinek az. A karakterekben talán az a legizgalmasabb, hogy minden epizóddal egyre többet tudunk meg róluk. Az első részt, amely Lauráról szól, én is egyszerű nézőként figyeltem a bemutatón. De az a rész még nagyon keveset mutat meg belőle, inkább csak titok marad.

HBO

hvg.hu: Hogyhogy nem látta a többi részt?

M.E.: Nem nagyon szeretem nézni magam. Sokszor csalódást okoz szembesülni a saját játékommal. Furcsa hogy akár a zenei aláfestés, akár a vágás, a fények, a smink, a haj miatt teljesen mást látok, mint amit a forgatáson éreztem, mint ahogy arra emlékszem.

hvg.hu: Akik már látták az elővetítéseken, azt mondják: a Terápia olyan meghitt, mintha színházban lennénk.

M.E.: Forgatás előtt egy hónapig intenzíven próbáltunk, filmnél abszolút kivételes módon. Aztán a forgatáson már ugyanúgy valódi, átélt pillanatokat próbáltunk kreálni, ahogy a színházban is történik. A Terápia forgatása a színház varázsát adta, egy napunk volt arra, hogy egy szereplő egy epizódját felvegyük és ott, azon a napon, kellett, hogy megszülessen a szerep. Az elején szinte fullasztó volt az a fajta zártság, ahogy egy kanapén ülök és vesznek a kamerák. De aztán iszonyatosan izgalmas lett médiummá válni egy ilyen szerepben.

hvg.hu: Ön fordulna pszichológushoz?

M.E.: Soha nem jártam pszichológusnál, de most már kipróbálnám. Ahogy Laurának, nekem is jó lenne beszélni magamról egy kicsit rendet rakni magamban.

HBO

hvg.hu: Mindent meg lehet magyarázni?

M.E.: Nem, a pszichológiában az a legfontosabb, hogy jó kérdéseket tegyen fel. A magyarázatot meg az embernek magának kell megtalálnia, már amennyire én értek ehhez. Inkább az az izgalmas, amikor valaki nagyon jól el tud vezetni ahhoz, hogy felfedd önmagadat, hogy megérts valamit magadból. És mindig az a kérdés, hogy mennyire tudsz megbízni abban az emberben, akit a pszichológusodnak választasz. A sorozat ezt a kérdést is feszegeti. Hogy választ lehet-e adni a kérdéseinkre, hogy meg tudunk-e menteni, vagy át tudunk-e billenteni embereket bizonyos nehézségeken. De maga az elmélkedés és a kibeszélés mindenképpen közelebb hoz a jó megoldáshoz.

hvg.hu: Azt mondta, ez a szerep jutalomjáték volt.

M.E.: Azt gondolom, hogy ez egy olyan szöveg, amit nem csodálkoznék, hogyha főiskolákon, színiiskolákban kezdenének tanítani, mert mindenképpen izgalmas egy színésznek kipróbálnia azt, hogy milyen 35 percen keresztül fönntartani a figyelmet. Még színházban is be lehetne mutatni. Ha színházban játszanám, akkor én határoznám meg az egész dinamikáját, tempóját, a csendjeit. A Terápia a maga filmes eszközeivel annyira jó anyag, hogy még klasszikussá is válhat. Ebben a munkában talán megtanultam, hogy a színjátszás mennyire törékeny dolog, hogy mennyire nehéz eljutni a teljesen eszköztelen, bátor, és mégis izgalmas őszinteségig. Azt nem tudom, hogy nekem ez sikerült-e, de Enyedi Ildikó csodálatos mester, nagyon jó vele lenni, beszélgetni, dolgozni, szöveget elemezni, filozofálni az életről, és mindenképpen nagy ajándék hogy a forgatás hat hónapját vele eltölthettem.

hvg.hu: Mennyire érzi azt, hogy skatulyába zárják a szerepei? Muszáj szépnek lenni?

M.E.: Nem. Jónak kell lenni, vagy izgalmasnak és érvényesnek, de arról fogalmam sincs, hogy én jó, izgalmas, vagy érvényes vagyok-e. Az ember néha azt hiszi, hogy tisztában van a képességeivel, néha meg csak belebújik egy már bevált sémába. Na, abból szokott a legunalmasabb dolog születni. Fogalmam sincs, a színészet teljes misztikum. Attól is függ, hogy épp izgalmasnak tartom-e magamat, és attól talán a jelenetek is izgalmasak lesznek. Amerikában például hívtak tanítani, mert a rezümém alapján azt gondolják, hogy én már sok mindent tudok, de hiába voltak a világ legjobb rendezői a mestereim: Horvai István, Kapás Dezső, Ascher Tamás, Székely Gábor, Novák Eszter, Szabó István, Bozsik Yvette, Enyedi Ildikó, akkor sem tudom, hogy mitől működik az egész. Nem hiszek a „method actingben”, amiben az amerikaiak annyira, hogy vegyük magunkat körül mindenféle bástyákkal, kellékekkel, attribútumokkal, apró tevékenységekkel, és attól majd meg fog születni az alakítás. Pedig nem. Legalább is nem minden esetben.

HBO

hvg.hu: Most Budapesten beszélgetünk, de New Yorkban él. Hol van otthon?

M.E.: Ez teljesen a hangulatomtól függ. Ha dolgozom, és ha a barátaim között vagyok, ha fontosnak érzem magam, akkor Magyarországon a legjobb. Berlint nagyon szeretem, mert ez volt az első idegen város, amely befogadott. Egy kicsit a második otthonom is lett, bár sosem éltem ott, sosem volt ott saját lakásom, bár mindenki azt hiszi. Most New York az otthonom, oda köt a férjem és a kislányom. New York elképesztően kényelmes tud lenni - ha megvan hozzá az anyagi biztonságod. Egy olyan nő, amilyen én vagyok, gyerekkel és családdal nyugodtan, szinte már falusiasan is tud élni, annak ellenére, hogy a világ egyik legnagyobb kozmopolita városában van, hihetetlen kultúrával, kedves és nyitott emberekkel körülvéve.

hvg.hu: Brooklynban laknak és ott él az egyik kedvenc színésze is, Gabriel Byrne (a Terápia amerikai változatában a pszichológust alakítja - a szerk.), de ott él Paul Auster író is.

M.E.: Paul Auster is? Ezt nem tudtam, de amikor életemben először betettem a lábamat New Yorkba 2001-ben, épp abban a házban laktam a 97-ik utcában, ahol Paul Auster az összes nagy regényét írta, pont akkor olvastam el a New York triológiát, ha kinéztem az ablakomból azt a házat láttam magam előtt, amit főhős folyton figyel. De ha nagyon nagy honvágyam van, akkor mindenképpen velem kell hogy legyen Konrád György vagy Nádas Péter valamelyik könyve, mert az ő nyelvükben, az ő gondolataikban otthon vagyok.

hvg.hu: Milyen hatással van Önre, ami mostanában itt Magyarországon történik. Vagy inkább turistának érzi magát?

M.E.: Hát ez iszonyatosan nehéz. Nem szeretnék soha úgy tűnni, mint egy átutazó vendég, aki véleményt mond és kinyilvánít. De azt látom, hogy nyúzottak és fáradtak az emberek. És annyira boldog vagyok, amikor valaki végre azt mondja, hogy nem, nem akarok panaszkodni, csinálni akarok valamit. Azt látom, hogy akik túlélésre szánták el magukat, azok minden nehézség ellenére dolgoznak, és megpróbálnak épek, egészségesek és dolgosak maradni.