Gyorsan essünk túl a kötelező részen: Oláh Gergő és Antal Timi a 12 döntős közül a két legjobb hangú, legtehetségesebb énekes. Nem kérdés, hogy nekik kellett a döntőt megvívniuk. A produkciókat színvonalasan hozták, nem rajtuk múlott az utolsó adás minősége.

A finálé egy közös dallal indult: az X-Faktor főcímdalát adta elő először a két döntős, majd csatlakoztak a többiek, hogy aztán képbe kerüljön az aktuális popdivat, és a gangnam style-t hallhassuk a 12 legtehetségesebbtől. Ördög Nóra földig érő vörös ruhában az est legnormálisabb jelensége volt, minden tisztelet az övé, hogy gyakorlatilag baki nélkül, ám olykor nem túlzásoktól mentesen képes végignyomni hétről hétre minden adást.

A döntő további menetrendje valóban a két főhősről szólt. Először a legjobb dalaikat adták elő, Gergő a This Is A Man’s World-öt, Timi a Somewhere Over A Rainbow-t. A zsűriről nem is érdemes beszélni: gyakorlatilag kritikát nem mondtak, csak becéző szavak hagyták el ajkaikat.

RTL Sajtóklub / Bársony Bence

A duett körben először Gergő énekelte Vastag Csabával az Őrizd az álmot című szuperslágert, majd Timi Kocsis Tiborral a Lásd a csodát című opuszt. A vasárnapi adásból sem maradhattak el a helyszíni kapcsolások Salgótarjánba és Bánfihunyadra, ahol Gergő és Timi kiképzett és elragadtatott szurkolótábora lelkesítette a két döntőst.

Az utolsó körben az X-Faktor döntőre írt Győztes dala várt a két énekesre, egymás után adták elő Rácz Gergő és Rakonczai Tibor számát, és akármennyire is szeretném, hogy az RTL-en végre valamit egy nő nyerjen meg, egyszerűen szimpatikusabb figura Gergő, még akkor is, ha lagzis hangon énekelte ezt a borzalmas dalt.

A produkciók után fellépett még a csudálatos Hooligans, valamint egy közös playback produkció után megcsodálhattuk a Tv2-től átcsábított Presser Gábor és Tóth Gabi duettjét, amely annak ellenére, hogy Gabi Axl Rose-nak öltözött, és Presser csak suttogva volt képes már énekelni, még mindig a leghangulatosabb produkciója volt az estének.

A hosszas idegtépázás és a helyszíni kapcsolások után Oláh Gergő nyert, és énekelte el újra a győztes dalát.

RTL Sajtóklub / Bársony Bence

Magyarországon a kereskedelmi tévékben a "ne tegyünk bele többet, mint amitől még nem fáradunk el típusú hozzáállás" az X-Faktor harmadik évadjával zsákutcába ért. Ezt a Tv2-n már felfedezték, ezért is történhetett meg, hogy a Voice-ban már megpróbálnak a zenéről készíteni műsort, ha már zenei tehetségkutatót gyártanak. És ez az, ami miatt ez többé nem fordulhat majd elő, mert nem lesz elég a nézettséghez a szar minőség, a minimális munka.

Az idei X-Faktor unalmasabb volt, mint egy karaoke bajnokság. A tehetségkutatás rész a selejtezőkkel véget is ért, onnantól kezdve csak lerontották az egyes szereplőket, elvették a stílusukat, és karaokézásra kényszerítették őket. Minden egyes adással egyre tompább és szürkébb lett a még az elején oly fantasztikusan tündöklő Oláh Gergő is, a szokásos, jól ismert dalokat nyomták le a torkukon a szokásos, jól ismert verzióban.

Semmi improvizáció, semmi kreativitás, semmi egyéniség, csak a jól bevált, kevés munkát igénylő sablonok. Miközben az RTL Klub másik csatornáján, a Cool Tv-n az amerikai X-Faktorban a versenyzők 5 millió dollárért keresik és találják meg önmagukat, és olyan produkciókat hoznak létre, amelyek valóban a szórakoztatásról szólnak, addig itthon született egy „sztár”, akire ugyan az a jövő vár, mint a műsor sztárvendégeire: a hakni, az egyenarcúság, egy lemez Rácz Gergő és Rakoncai Viktor istálójából, akik gyakorlatilag bekebelezték a hazai popzenét.

RTL Sajtóklub / Bársony Bence

Magyarország legnagyobb tehetségkutatójának döntőjében ugyanis négyszer csendült fel egy-egy általuk írott dal másfél óra alatt. És akkor még nem beszéltünk az Eurovíziós-dalokról és a zsűritagságukról – igazi popzenei maffia ez, amely egyetlen dalt dolgoz fel több tucat lemezzé, és gyakorlatilag megkerülhetetlen.

A kérdés nem az, hogy mit nyert Oláh Gergő az X-Faktor harmadik évadának győzelmével, hanem az, hogy mit veszített. Hogy érdemes-e bárkinek is megmutatnia az arcát, ha a jutalom az, hogy készítenek egy, az arcára illő sablont. És hogy meddig tartjuk mi nézők szórakoztatónak mindezt.