"Nagyon pesszimista vagyok a színházi szakmát és az egész ország ügyeit illetően is. Ami az utóbbi években történt, az a legrosszabb. Előtte is sok rossz volt. Nem arra gondolok, hogy bezzeg tíz éve milyen remek volt. Az egész mostani helyzetnek a csapdája már ott "csírázott". Mindenki felelős azért, hogy idáig jutottunk. Most már késő, de el lehet ezen gondolkodni" - mondta Máté Gábor színész.-rendező a Hír24-nek adott interjújában.

Szerinte gazdasági szempontból szakadék felé tartunk. "Mindenfélét lehet mondani, hazudozni lehet, de a pénztárcánkon érezzük. A világ állapota is hozzájárul ehhez, de azon belül a legrosszabbat sikerült kifogni. Morálisan pedig totálisan lezüllött, tönkrement az ország" - tette hozzá.

A rendező szociális érzéketlenséget, illetve a tolerancia, a parlamenti példamutatás teljes hiányát tapasztalja az országban. Emellett úgy véli, a felsőoktatás botrányos, az iskolarendszernek pedig teljes a csődje.

Arra a kérdésre, mit szól L.Simon László kulturális államtitkár javaslatához, hogy ne pályáztatással kerüljenek vezetők a kiemelt kulturális intézmények élére, azt mondta: "az a nehézség ebben, hogy a demokráciánál jobbat még nem tudtak kitalálni".

"Ha a pályáztatás kötelezné a politikusokat arra, hogy a szakmai bizottságok véleményét figyelembe vegyék, akkor a pályáztatás lenne a legjobb megoldás. A demokráciában eltöltött összes év gyakorlata azt súgja nekem, hogy a pályáztatás nélküli kinevezés még lehetetlenebbé tenné a helyzetet. Elvben egy kontrollált hatalmi berendezkedésű rendszerben meg lehetne tenni, hogy állami intézmények élére kinevezzenek valakit, a legjobbat, hogy úgy mondjam. De honnan tudnák ezek a mi politikusaink, hogy ki a legalkalmasabb?" - tette fel a kérdést az interjúban.

A Nemzetiben történt vezetőváltásról azt mondta: "Ez egy kutyakomédia volt, a szereplőktől teljesen függetlenül. Úgy állították össze a szakmai bizottságot magát, hogy nem volt kétséges, kinek a pályázata nyer. Amikor Vidnyánszky Attila bejelentette, hogy megpályázta a posztot, egyúttal meg is köszönte mindenkinek, hogy részt vállalt a pályázata megírásában. Ez önmagában olyan volt, mintha már meg is kapta volna, aztán egy-két nap múlva visszakozott, úgy csinált, mintha nem tudta volna, de hát pontosan tudta. Három éve már majdnem megkapta a Nemzeti Színházat, akkor nem fogadta el. A szakmában az a hír járta, hogy önállóbb Nemzetit akart."