szerző:
Tossenberger Adél
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Több mint tíz év telt el azóta, hogy a Szomszédok családjai kiköltöztek a gazdagréti lakótelepről. Azóta fanklubok alakultak, a sorozat kultuszfilm, az ott elhangzott mondatok pedig kultikus mondatok lettek. És nemcsak azért, mert divat a retro és kellemes a nosztalgia, hanem mert most is ugyanazok vagyunk: Vágásiék, Takácsék és Mágenheimék. Alapvetően semmi sem változott. Gazdagréten jártunk.

Nyikorognak a reluxák. Lebbennek a függönyök. Az egyik ablakban egy férfi pásztázza a terepet fehér atlétában, a másikban egy nő ringatja a gyerekét. A házak között nyugdíjasok járatják meg a kutyáikat: Csöpi láthatóan teljesen másfelé akar menni, mint Erzsike néni, de ezt szavak nélkül is megbeszélik.

Valaki bevásárlószatyrot cipel. Még rengeteg dolga van ebédig. Terjeng a rántásillat, adott az otthonosságérzet, és adott egy szelet a magyar társadalomból. Gazdagréten vagyunk, itt forgatták a 90-es évek legnépszerűbb magyar sorozatát, a Szomszédokat, amit adásonként több mint hatmillió ember nézett.

Az időutazásért nagyon keveset kell tenni. Fél óra buszozás a belvárosból, és máris szembejönnek ugyanazok az emberek és ugyanazok a problémák, mint húsz évvel ezelőtt.

Tekintse meg galériánkat!
©

"Miért nem lehet nyugodtan élni? Mert rosszkor születtünk, és nem a legjobb helyre."; "Szeretnék segíteni ebben a nehéz gazdasági helyzetben, de a szektások megakadályozzák."; "Régen nem ment fel a vérnyomásom az árakkal, régen fiatal voltam."; "Gyanútlanul elmész vendégségbe, és kiderül, hogy már az is korrupcióval fenyeget."; "Mindenki azt mondja, hogy itt most milyen nehéz a helyzet, és sokan el is mennek külföldre."; „Azért dolgoztunk egy életen keresztül, hogy most a nyugdíjból nyomorogjunk?"; "Keresek egy harmadik munkahelyet, mert így soha nem lesz bebútorozva a lakás."

Korrupció, nyugdíj, pénztelenség. El kéne innen menni - a sorozatból jól ismert moralizáló párbeszédek ma is elhangozhatnának a vegyesboltban vagy a játszótéren, az ország bármely pontján. Mi mégis ebbe a kultikus olvasztótégelybe tértünk vissza, ahol a Budapesti Aszfaltrprojekt (BUPAP) munkatársai kalauzoltak minket végig.

De hogy jött létre az a közösség és az a tér, ahova aztán tizenhárom évre beköltözött a Mágenheim, a Takács és a Vágási család is, hogy szembesítsenek minket a magyar valóság legaktuálisabb problémáival?

A nagy látogatás

Gazdagréten a lakótelep felépülése előtt gyümölcsös és szőlő volt, amíg utóbbit el nem pusztította a filoxérajárvány. Amikor elindult az építkezés, csak néhány családi házat kellett elbontani, ezért a dózerolás nem került sokba, az infrastruktúrát viszont a nulláról kellett kiépíteni.

Gazdagrétnek szerencséje volt, mert nem fért bele a puszta tömegtermelésre fókuszáló ötödik ötéves tervbe, így építésekor már a komfort és az emberközeliség is szempont volt a puritán funkcionalitáson túl.

A presztízsvizsgálatok szerint a Pók utcai lakótelep mellett máig a legjobb lakótelepnek számít Budapesten, ezt pedig nem is akarták soha elrejteni a világ elől. Amikor Mihail Gorbacsov és neje Magyarországra jött 1986-ban, ez volt az a lakótelep, ahol körbevezették Raisza Gorbacsovát, hogy találkozhasson A Magyar Emberekkel. Az eseményről a Nők Lapja négyoldalas cikkben számolt be.

Tekintse meg galériánkat!
©

"Július 8-án, egy napsütéses vasárnap délután kíváncsian várjuk Gorbacsovát a főváros gazdagréti lakótelepén. Látogatásának hírére megtelnek a környékbeli ablakok és erkélyek, a lakók közül, aki csak teheti, az utcára vonul. Néhányan virágot szorongatnak a kezükben, a gyerekek autogramban reménykedve füzetet és tollat hoztak magukkal. Gorbacsova kedves mosolyát és finom eleganciáját ismerjük a fényképekről és filmkockákról […] Az élő találkozás mégiscsak más. A gazdagrétiek izgatottak, hátha sikerül elkapni a tekintetét, s talán pár szót is válthatnak Raiszával.

Gorbacsova asszony láthatóan szívesen maradna tovább a gazdagréti lakótelepen, hogy kötetlenül válthasson szót az itt élő emberekkel, a látogatásra szánt egy órából azonban nem futja mindenre. Ám a gyerekeknek nem tud ellenállni. Ők ki is használják a gyengeségét, és ahányszor csak lehet, a közelébe férkőznek. 'Téged hogy hívnak?' – kérdi az egyik elébe toppanó kislánytól. 'Barbara' – hangzik a válasz. 'Az én unokámat Xéniának hívják, de a babát, amit Magyarországról viszek neki, Barbarának fogjuk nevezni' – mondja a kislánynak, aki most nagyon büszke." (A hvg.hu szerkesztősége ezúton is keresi Barbarát.)

Saját életük statisztái

A gazdagrétiek büszkék voltak 1986-ban, nagy valószínűséggel büszkék voltak a Szomszédok forgatásának tizenhárom éve alatt, és büszkék most is, hogy a nagy magyar nosztalgiának egy vaskos szelete az ő zsebükben van.

Legalábbis az egyik takarítónő, aki akkoriban és most is a Csíkihegyek Általános Iskolában dolgozott - ez volt a sorozat Jutkájának munkahelye, ahova az összes gyerekszereplő is járt -, azt mondja, büszke, és a mai napig beszélnek a sorozatról. Még úgy is, hogy személyesen egyik szereplővel sem találkozott. Legalábbis ami a színészeket illeti, hiszen az intézményben ma is vannak olyan tanárok, akik statisztaként rendszeresen megjelentek a teleregényben. Sőt, valós beszélgetéseik és véleményük is visszaköszönt a képernyőn.

Tekintse meg galériánkat!
©

A tanári is őrzi a múltat a mai napig: a filmben is szereplő Helyettesítés feliratot például nem cserélték le, a folyosó szekrényei is ugyanazok, az udvaron lévő tizenhárom japán díszalmafát pedig anno tényleg a stáb tagjai ültették el.

Halál a képernyőn

A valóság tökéletesen egybefolyt a filmmel: a szereplők valódi otthonává vált Gazdagrét, a forgatáshoz kibérelt lakások kapucsengőjén kint voltak a családok nevei, és a karakterek születési dátuma is gyakran megegyezett az őket alakító színészek születési dátumával.

Amikor a Bőhm Józsefet játszó szegedi színész, Máriáss József halálos beteg lett, saját kérésére a filmben köszönt el a nézőktől. "Színészkedtem. Szerepet játszottam. Lehet, hogy elfogytak a szerepek? Akkor egy felhő szélén ülve nem közös Bőhm, őrzőangyal szeretnék lenni. Mindenkinek jó éjszakát!"

Raksányi Gellért, aki a sorozatban Kutya úrként szerepelt, a valóságban a Kutyu becenevet viselte, a Sümeghyt alakító Palócz László pedig nemcsak a Szomszédokban, eredeti szakmája szerint is operaénekes volt. A sorozat mindenkinek hatalmas ismertséget hozott, Palócz sokat panaszkodott is amiatt, hogy nem tud vonattal menni a nyaralójába, mert folyton felismerték és leállították, ezért taxiznia kellett.

Etus kerámiái is a valóság egy szeletét hordozták: egy 1979-ben elhunyt keramikus, Szilágyi Mária alkotásai voltak. Az ő háza, aminek a nappaliját bérelték ki a filmhez, szintén a közelben volt, de azóta elbontották.

Mentősöktől a melegekig

A Szomszédokban a személyes szálakon túl irányítottan, sokszor kérésre szerepeltek a Magyarországon jelen lévő problémák. Horváth Ádámot sokan keresték meg azzal, hogy karolja fel az ügyüket a sorozatban.

Tekintse meg galériánkat!
©

Jó példa erre, hogy mivel Mágenheim Ádám mentős volt, a stáb a szakmai hitelesség kedvéért az Országos Mentőszolgálattal folyamatosan tartotta a kapcsolatot. Így fordulhatott elő, hogy cserébe a mentősöket érintő napi gondokról sosem maradtak le a nézők. Nem meglepő, hogy már akkor is rohamkocsik leromlott állapota volt az egyik fő probléma.

Foglalkoztak a kisebbségekkel, a hátrányos helyzetűekkel is: határozott volt a népnevelő szándék. A Bajor Imre által alakított Oli úr például, aki – bár sosem mondták ki – egy meleg fodrászt alakított, állítólag sokat tett a homoszexuálisok elfogadásáért.

Ahogy korábban fogalmazott: "A magyar homoszexuálisok szövetsége, ha van ilyen, akkor mérhetetlenül hálás lehet nekem, mert nem azt mondják valakire, hogy te ronda buzi. Egész egyszerűen ez a figura lehet, hogy segített az ügyben, aminek egyébként nagyon örülnék, mert nem erre megy a világ, hogy ilyeneket mondjunk egymásnak."

A világ legszebb lakása

Azért azonban, hogy mindezt megkapják a nézők, a film rendezőjének, Horváth Ádámnak sokat kellett dolgoznia. Egyrészt – lévén új formátum nemcsak itthon, de a környező szocialista országokban is – a siker korántsem volt biztos, így az sem, hogy a sorozat állandó lesz. Ezt a problémát hamar megoldotta a 85 százalékos tetszési index.

Ahhoz viszont, hogy az első ideiglenes év után a Lantos utca 8-ban állandóra kibérelhessenek négy lakást, komoly meggyőző erő és lobbitevékenység kellett. Horváthnak három embertől kellett engedélyt kérnie: a fővárosi tanács elnökétől, az MSZMP fővárosi vezetőjétől és az OTP elnök-vezérigazgatójától (az OTP bonyolította ugyanis a lakások kiutalását).

Azóta az emeletet eladták, az ott élők viszont a beköltözéskor nyilvánvalóan megismételték Vágási Jutka szavait: "Szerintem ez a világ legszebb lakása".

Tekintse meg galériánkat!
©

Ha viszont még mélyebbre szeretnénk süppedni a nosztalgiában, és elfogadjuk, hogy nem illik előzetes bejelentés nélkül rárontani a most ott élő emberekre, még mindig odaállhatunk abba a buszmegállóba, ahol rendszeresen megverték, vagy éppen elütötték Vágási Ferit, vagy ihatunk egy konyakot a Muskátli Presszóban, ahol a stáb tagjai is szívesen támasztották a pultot.

Mert bár a kábítószer a sorozatban gyilkos dologként jelent meg, az alkohol valahol mindig a magyar ember barátja maradt.

Legyél helyben turista: mi az a BUPAP?

A BUPAP (Budapesti Aszfaltprojekt) csapata kreatív kulturális-helytörténeti sétákat szervez a fővárosban. Programjaikat elsősorban nem az egy-két napra idelátogató turistáknak, hanem azoknak a helybelieknek szervezik, akik itt élnek, és itt érzik jól vagy rosszul magukat nap mint nap.

Elsősorban azok a témák foglalkoztatják őket, amelyek meghatározzák mindennapjainkat. Egy város nemcsak szép épületekből és értékes műalkotásokból áll, de tele van emlékekkel, emberi sorsokkal, mindennapi problémákkal, és traumákkal is.

Sétáik során meglátogatják a klasszikus turisztikai látnivalókat is, de nem feledkeznek meg a kortárs kultúra jóval eldugottabb helyszíneiről sem, amelyek itthon csak szűk réteg érdeklődésére tarthatnak számot. Budapest nemcsak a Mátyás-templom és Európa második legnagyobb Parlamentjének városa, de tele van elfelejtett vagy lakatlan városi színterekkel is, amelyek éppolyan bőbeszédűen szólnak a jelenről, mint a Hősök tere vagy a Budai Vár a múltról.

Egy szóval: szeretnék bebizonyítani, hogy a turizmusnak nem lényege az illúziókeltés. Egy nagyváros valóságos történeteire is épülhet művészeti-turisztikai program. Mi pedig lehetünk helyben is turisták.

Válogasson a séták között.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
A hideg miatt több mobilkórházban is elromlott a fűtőberendezés Romániában

A hideg miatt több mobilkórházban is elromlott a fűtőberendezés Romániában

Maradona utcagyerekből Aranykölyök lett, majd megjárta a mennyet és a poklot

Maradona utcagyerekből Aranykölyök lett, majd megjárta a mennyet és a poklot

Felcsúton megint kitaláltak valamit, amire milliárdokat hagyott jóvá az MLSZ

Felcsúton megint kitaláltak valamit, amire milliárdokat hagyott jóvá az MLSZ