"Úgy játsszátok a darabot, mintha utoljára adnátok elő!" - kérte Valentyin Vareckij, a 70 fős társulat főrendezője a szereplőket a vasárnapi előadás előtt. A Tótékat Örkény István születésnapja tiszteletére, egyéves kihagyás után tűzték ismét műsorra.

Az előadás a nézők véleménye szerint kivételesre sikerült. "Mintha az életükért játszottak volna, katartikus élmény volt" - értékelték többen, közöttük Tatyjana Voronkina műfordító is az Osztrovszkij színészeinek játékát.

A fellépés után, még mindig felfokozott hangulatban megszólaltak a színészek is. "Nemcsak az országban, hanem színházban is ilyen feszült a helyzet, ezért minden előadást úgy játszunk, mintha utoljára tennénk" – mondta Jurij Finyjakin, aki Varró őrnagyot alakítja a darabban.

"Örkény zseniális dramaturg, ezért egyetlen szerep sem mellékes, és azokban annyi mindent fel lehet fedezni" – vélte Vlagyimir Baldov, Tomaji plébános megformálója.

Grigorij Firszov, a postás alakítója szerint igenis el lehet titkolni a rossz híreket. Néha jóindulatból okoznak fájdalmat az emberek.

"Örkény nagyon pontosan megértette és megírta a Tótékban azt, amit Shakespeare Hamlettel mondatott ki, hogy kizökkent az idő. Szerintem a színházunknak az a feladata, hogy felállítsuk a diagnózist, és a közönség maga jöjjön rá, hogyan lehet a Tótékban ábrázolt betegséget gyógyítani" - vélte a Cipriani professzort megformáló Vlagyimir Sztarosztyin.

"Tóték családtagjainkká váltak, a darab az életünk részévé vált, el sem tudom képzelni, hogy ezt a darabot kidobják a repertoárból" – mondta Olga Scselapina, aki Gizi Gézánét, a rossz hírű nőt alakítja.

Az előadás után Valentyin Vareckij főrendező szobájában gyűltek össze a színészek. Szobájának falán Örkény Istvánt Jurij Tovsztonogovval együtt ábrázoló fotó látható. A híres rendező a szentpétervári Nagy Drámai Színházban a hetvenes években állította színre a Tótékat.

"Akkor még minden mondatért meg kellett harcolni a rendezőnek a cenzúrával" – magyarázta Vareckij, aki 1979-ben olvasta először a Tótékat, de a darabot csak 2006-ban sikerült színpadra állítania az Osztrovszkij-színházban.

"Van a rendezéseim között néhány előadás, amelyeket nem szégyellek, az egyik a Tóték. Most azért harcolunk, hogy ne csak a társulat, hanem ez a darab is megmaradjon. Csak remélhetjük, hogy nem a haszonkeresés, hanem a művészet fog győzni a színházban" – mondta a főrendező.