Molnár Levente "Cseresznye" 2012 januárja után  hosszú időre eltűnt a nyilvánosság elől. Akkor vált meg tőle a Tankcsapda. Tavaly decemberben aztán Amerikába költözött, és új zenekart alapított. Áprilisban kijött az első számuk, nemsokára elkészül az album is. Azt mondja, nem hajszolja a sikert, jól érzi magát, de még mindig nincs túl a 20 éves csapdás időszakon.

hvg.hu: Miért pont Amerika? Nem érzed úgy, hogy nagyon telített a piac?

Molnár Levente: Nem azért jöttem ki, mert úgy gondoltam, hogy egy betöltetlen rést találok zeneileg. Nem az volt az elsődleges, hogy majd itt befutok, és jaj de jó lesz nekem. Úgy éreztem tavaly, hogy valamerre mindenképp mennem kell, és Amerikában mindig is jól éreztem magam. Persze a helyén kell kezelni a dolgokat itt is, de összességében én jól érzem magam. Ahhoz pedig, hogy teljes értékű életet tudjak élni, hozzátartozik a zene. Ez nekem a megszokott közeg, életforma, ami nekem jó. Hogy végül ebből mi lesz, az másodlagos.

Egyébként pedig mindig is “nyughatatlan” voltam, már 19 évesen Frankfurtba akartam menni dolgozni, ami akkor nem jött össze, de szerencsére a Tankcsapda-turnék alkalmával utaztam eleget.

hvg.hu: Volt már negatív tapasztalatod például azért, mert kelet-európai bevándorló vagy?

M.L.: Rossz tapasztalatom szerencsére nem volt, itt nem sütik rá az emberekre a bevándorló címkét. Ahogy kiderült, hogy New York-ba költözöm, felmértem a várost, hogy a megfelelő helyet megtaláljam magamnak. Elég nyugis helyen élek most, teljesen olyan környéken, mint ahol Debrecenben laktam. A napi rutinom se nagyon különbözik. Különösebb változás tehát nem történt, jól vagyok.

hvg.hu: Magyarországon nem lett volna egyszerűbb? Itt azért ismerik a neved, már az is jó belépő lett volna.

M.L.: Azt gondolom, ha otthon maradok zenélni, akkor két út lett volna előttem. Az egyik, hogy csinálok egy új együttest, amivel Tankcsapda kaliberű sikert aligha elértem volna - és nem a Csapda, hanem a zeneipar helyzete miatt. A másik lehetőség, hogy Tankcsapda dalokat játszok más zenészekkel. Úgy éreztem, mindkettő visszalépés lett volna.

Az meg, hogy beszálljak egy már működő bandába, csak úgy tud működni részemről, ha magaménak is tudhatom a zenekart, nem egy zeneipari munkásként játszom valahol.

hvg.hu: Azért furcsa, hogy Amerikában kötöttél ki, mert régen a Tankcsapda, és ti, külön-külön is büszkék voltatok arra, hogy debreceniek vagytok. Sosem voltatok hajlandók elköltözni a városból.

M.L.: A váltás után voltak, akik azt írták, nem vagyok hiteles emiatt. Ha most Magyarországon lennék, Debrecennél biztos nem találnék jobb helyet. Viszont miután 180 fokos fordulatot vett az életem, az mindent felülírt, mindent újra kellett értelmeznem.

hvg.hu: Mesélj egy kicsit a GunForGunról. Hogy jöttetek össze?

M.L.: Három éve Los Angelesben egy hangszershown találkoztam Tamással [Vajda Tamas, dobos - szerk.]. Ő körülbelül 15 éve jött ki, cirkuszozott, bejárta az egész országot, és kint ragadt. Aztán tavaly nyáron, amikor két hétre kimentem New York-ba, nem is volt kérdés, hogy csinálunk valamit. Nem akartam egész nap az Empire State Buildinget nézegetni. Tamásnak van saját stúdiója, én vittem egy gitár riff témát, az egész hülyeségnek indult, majd komolyan felvetődött, miért nem csinálunk egy zenekart? Úgyhogy a városnézes helyett a próbahelyen kötöttünk ki.

Tamás a stúdiója miatt eléggé benne van a New York-i zenei életben, és csináltunk egy Facebookos castingot. Tőlem elég idegen volt a dolog, hogy Skype-on meg Facebookon nézegessem a potenciális jelölteket, de a másik két srácot hamar megtaláltuk. Igazából abban a két hétben, amikor még nyáron kint voltam, már tervben volt a költözés, de Amerika még csak alternatíva volt. A zenekaros dolog győzött meg, hogy itt a helyem.

hvg.hu: Milyen érzés ennyi után egy kezdő zenekarban játszani?

M.L.: Abban az értelemben nem kezdő a csapat, hogy nem 17 évesek vagyunk, akik gimikben játszanak öt embernek. Teljesen másképp állunk a dolgokhoz. Mindenkinek van már zenekaros tapasztalata, és senkinek sem az az elsődleges, hogy mennyi pénzt tudunk az együttesből csinálni. Ez a kaland, elkezdeni megint előről, a nulláról. Én nagyon jól erzem magam, ha kezdőnek mondjuk a zenekart, ha nem. Nem ez a lényeg.

Egyáltalán nem érzem egyébként visszalépésnek. Itt legalább megvan az esély arra, hogy szinten tartsuk magunkat, vagy előrébb lépjünk.

hvg.hu: A Sandy hurrikán titeket sem kímélt, mi történt pontosan?

M.L.: Tamás régi stúdiója Brooklynban, a 9. utcában volt, tizenvalahány próbahellyel. A hurrikán miatt 3-4 méterrel megemelkedett a vízszint a közeli csatornákban is, betört a stúdióba és gyakorlatilag az összes zenekar összes cucca, technikai felszerelése odalett. Kemény volt utána teljesen új helyet találni, újra felépíteni mindent. Mi is hónapokat csúsztunk az első dal kihozásával.

hvg.hu: De végül elkészült pár szám, és az első videó is megjelent.

M.L.: Amit igazából Amerikában nem jelentettünk meg. Tulajdonképpen a dal poénnak indult, a videót minimális költségvetésből csináltuk, és csak azért hoztuk ki, hogy aki kíváncsi rám, az lássa, jól vagyok, zenélek. Facebookon, e-mailben ugyanis nagyon sokan kerestek, hogy mi van velem, mondjak valamit. Gondoltam ez a videó pont jó erre. Megmutatni: min is dolgozom most. Persze még az elején vagyunk az egész Gun4Gun sztorinak, még nagyon sok munka vár ránk.

hvg.hu: Milyenek voltak a visszajelzések?

M.L.: Eddig teljesen pozitívak. Nagyon keményen dolgozunk, és a régi emberek biztatnak, visszavárnak. Szeretnék majd otthon is koncertezni, fesztiválokon, bárhol, ahol tudunk és meg tudjuk oldani, mert innen ez lényegesen nehezebb a távolság miatt. Idén ez már nyilván nem reális, de majd jövőre.

Vannak persze rosszindulatú emberek is, akik, bárhogy is sül el ez a dolog, majd csak rázzák a fejüket, hogy "én megmondtam". De nagyképűség nélkül mondhatom, én már bizonyítottam, és a lényeg, hogy zenéljek, amíg jól esik. Majd ha nem lesz jó, váltok. Nem akarom hajszolni a sikerességet abban az értelemben, ahogy a Csapda csinálja az elmúlt években, az csak a pénzgyártásról szól, tőlem ez a fajta mentalitás távol áll.

hvg.hu: Hogy viselted a "szakítást" a Tankcsapdával? Közel 20 évig játszottatok együtt, túl vagy már rajta?

M.L.: Nem egyszerű kérdés... a fél életem benne van a zenekarban, nyilván ez egy folyamat. Emberileg a zenekarból egyáltalán nem hiányzik senki, a közönség miatt azonban rettenetes hiányérzetem van. Ez természetes. A jó oldalát nézem ennek is, megpróbálom ebből kihozni a legtöbbet. Elsőre elég ijesztő volt a dolog, de tudod: ami nem öl meg, az megerősít. Újjászülettem, azt gondolom, most sokkal erősebb vagyok és magabiztosabb. Egy nagy zenekar tagjaként jóval másképp látja az ember a világot. Én most megtapasztalom ezt az átmenetet. Azt gondolom, hogy kellő inspiráció nélkül nehéz jó dalokat, szövegeket írni, most érzem megint, hogy milyen, amikor az énekes srác, aki az elején van az egésznek és bizonyítani akar, az mennyivel inspirálóbb, mint mikor sorozatgyártásban készíti az ember a lemezeket.

A Tankcsapda ügyvédein keresztül üzent a hvg.hu-nak

Cseresznye kiválásával kapcsolatban szerettük volna megszólaltatni a másik felet is, ezért megkerestük a Tankcsapda zenekart. Az együttes az ügyvédein keresztül arról tájékoztatta a hvg.hu-t, hogy a zenekar életében bekövetkezett személyi változást  belső ügynek tekintik, amiről nem kívánnak nyilatkozni, "azonban a zenekar sikereiről és az elért eredményekről szívesen állnak a HVG és olvasói rendelkezésére". A levelükben kitértek arra is, hogy jogi lépéseket tesznek felénk, ha "olyan valótlan tartalmú, hamis színezetű cikk jelenik meg, amely sérti személyüket és a zenekart".