A Soroksári úton lévő volt Közvágóhídon mára kismillió bérlő osztozik, ám a fagyasztott halrajok és szélfútta italnagykereskedés kombóján túl egy valószerűtlenül prosperáló művészeti bázist is rejt a bikaszobrok határolta, enyhén szólva leromlott állapotú ipari telep. 2008-ben - a kultikus Rottenbiller utcai bázist hátrahagyva - fél évre az Ajtósi Dürer sorra költözött, majd 2009 nyarán a vágóhíd egykori gazdasági épületét és annak étkezdéjét, báltermét vette birtokba az R33 Kulturális Egyesület, mely nonprofit, civil szervezetként az évek alatt nemzetközi szinten is példátlan művészeti inkubátorházat hozott létre.

Ferde szemek hiánya

“Nem olyanok vagyunk és nem úgy működünk, mint a többi budapesti szórakozóhely” - fogalmaz az R33 Egyesület elnöke, Gulyás Péter, aki szerint a Kazinczy-Király utca bűvköréből való kitekintés alternatíva és nem hátrány. Az R33 pedig valóban kimeríti az összművészeti jelleg fogalmát: a már-már szürreálisba hajló, romkocsmának berendezett bálterem és a hozzá tartozó épületrészek enteriőr-eklektikája egy olyan sokszínű közösség lábnyomát viseli, melyben békében megfér egymás mellett az elektro-fanatikus és világklasszis komolyzenész figurája is.

Kattintson galériánkért!

Fazekas István

Gulyás szerint a közönség fényében az R33 programjai is végletesek: “A jazz fesztiváltól kezdve az elektronikus partykon és saját tehetségkutatókon, modern cirkuszi előadásokon át a különféle konferenciákig szinte mindennek akad hely nálunk. Ráadásul a csomagolás is merőben eltér az első soros divattól: az R33 nem egy mezei koncerthelyszín vagy kultúrtérnek csúfolt romkocsma. Sokkal inkább olyan, mint egy hatalmas nappali. Senki sem néz ferde szemmel, ha az ember papucsban, fürdőköpenyben kiül kávézni a kertünkbe, ahogy az is bőven belefér, hogy egy Erasmus-csúcson én magam főzzek több száz emberre egy jó bográcsgulyást.”

Autonóm popszakma

Az R33 Egyesület pedig nemcsak teret biztosít, hanem klasszikus értelemben vett mecénásként sok zenész, zenekar karrierjét is egyengeti. Az egyesületnek több saját próbaterme, stúdiója van, a lemezek kiadásához kiadót, promóciójához pedig saját rádióadót, booking irodát és grafikai stúdiót is üzemeltet. Az R33 művészei egymást segítik, és habár a teljes hátszél csak keveseknek adatik meg, legalább egy esély mindenkinek jár: “Vegyünk egy konkrét példát. Adott egy zenekar, amely szeretne nálunk próbálni. Meghallgatjuk, tetszik, rábólintunk. Majd kis idő elteltével rákérdezünk, lenne-e kedvük fellépni nálunk. Nyomnak egy erős koncertet, ahova láthatóan jönnek az emberek. Ekkor felajánljuk, hogy vegyék fel nálunk, az R33 Stúdióban mondjuk az első lemezüket. Ráadásul a folyamat közben még az ilyenkor célszerű médiamegjelenések egy részét is biztosítani tudjuk.”

Kattintson galériánkért!

Fazekas István

Gulyás szerint ezzel a metódussal valóságos alkotói fészek alakul ki, bár azt azért hozzáteszi, hogy megfelelő alapanyag hiányában akár fejre is állhatnának, akkor sem történne semmi. Az R33 lakóközössége - akik közt megtalálhatók a stúdiók és művészeti közösségek szakmai vezetői is, például Bánházi Gábor és Lászlóffy András stúdióvezetők, Mező „Pocok” András, az INspirál mozgásstúdió vezetője -  pedig erős felhozatalt termelt ki: többek között itt próbál és alkot a Zöld Pardon-kompatibilis Colorstar, az Óperentzia, a Freak Fusion Cabaret  elvadult zsonglőrei, vagy az erősen meghatározható gitárriffekben utazó Grand Mexican Warlock és a Jazzékiel is.

És a többi már történelem

“Az egész történet úgy kezdődött, hogy pár zenésztársammal, szinte mindent hátrahagyva feljöttünk Pestre szerencsét próbálni. Négy év után kezdtük úgy érezni a zenéléssel kapcsolatban, hogy kifulladtunk, nem tudunk már mire építeni. Ekkor jött az R33. A Rottenbiller utca 33. alatt béreltünk közösen egy iroda-raktárat, amely a háromszobás próbaterem funkción túl a valódi fővárosi underground gyülekezőhelyévé változott. Száz négyzetméteren tartottunk privát koncerteket, rengeteg zenésznek, művésznek lettünk a törzshelye” - emlékszik vissza Gulyás az R33 korai éveire. Azt, hogy az akkori társaság a helyszín megszűnése után nem sokkal kettévált, a szeparálódott csoport pedig Keleti Blokk néven új művészbázist hozott létre az Ajtósi Dürer Soron, az egyesület elnöke a Keleti Blokk vezetőjéhez hasonlóan gondolkodásmód- és elvbéli ütközésekkel magyarázza. Ám - ahogy azt az elmúlt évek sikerei mutatják mindkét társaságnál -  megérte az egykori szakítás. És a barátság is megmaradt.

Kattintson galériánkért!

Fazekas István

Mikor a Ajtósi Dürer sori ingatlan szerződésváltása miatt az R33 költözni kényszerült, Gulyáséknak mindössze egy hetük volt új helyet találni. “Rengeteg bérleményt megnéztünk, de valahogy csak nem jött szembe az az igazi, minden szempontból megfelelő váltás. A sorban utolsóként érkeztünk a volt Közvágóhídra terepszemlézni. Mikor megláttuk kívülről az épületet és beléptünk a bálterembe, már tudtuk: nekünk ez kell.”

Félbehagyott életek

Az R33 csapata azóta igazi bohém alkotói tanyává változtatta a szebb napokat is látott épületet, ráadásul sikerült rehabilitálniuk annak egykori kertjét is, így most övék az egyetlen oázis a poros ipartelep közepén. A felfutási folyamat azonban nem volt egyszerű, sokaknak egy időszak végét, egyben egy új élet kezdetét jelentette.

„Nagyon fontos megemlíteni, hogy az R33 egy alulról építkező kezdeményezés, amelynek létrejöttéhez rengeteg lelkes csapattag és barát segítő munkájára és áldozathozatalára volt szükség. Az évek alatt szinte mindegyikünk hagyott ott állást vagy kapcsolatot, csak azért, hogy ez az egész tovább éljen” - mesél Gulyás, aki szerint egyikük sem gondolta, hogy az R33 főmunkaidős tevékenységgé léphet elő. “Amellett, hogy zenéltem, egy multinál voltam afféle öltöny-nyakkendős státuszban. Egy ideig próbáltam vinni ezt a fonalat a zenéléssel párhuzamosan: munkaidő után próbáltam, koncerteztem, néhány órát aludtam naponta. Az R33 afféle fordulópont volt, választanom kellett, én pedig felmondtam.”

Valuta az ugaron

Az R33 hálás projekt, bár a forintosítható nyereségből érdemben egzisztálni nem egyszerű feladat. "A bérleti díjat mindig összedobjuk, a fenntartás konkrét költségeit viszont a kávézó kitermeli sőt, ez optimális esetben az állandó javításokra és fejlesztgetésekre is elég” - mondja Gulyás.

Kattintson galériánkért!

Fazekas István

Természetesen, ahogy egyre többen, úgy az R33 stábja is elgondolkodott már a határon túli alternatívákon. Gulyás szerint a külföldi terjeszkedés rég dédelgetett álmuk, de azt, hogy végleg maguk mögött hagyják Magyarországot, elképzelhetetlennek tartja: “Amellett, amit mi csinálunk, nem lehet egyik napról a másikra élni. Szükség van hosszútávú tervekre, mely esetünkben nagyjából öt éves intervallumot jelent. Biztos vagyok benne, hogy az R33  külföldön is ugyanakkora, ha nem nagyobb potenciállal érvényesülhetne, mint itthon. Ez a kultúra megközelítés külföldön is hiánycikk. Nem feltétlenül kell, sőt nem is szabad egy országban, egy helyszínben gondolkodni. Viszont arról, hogy az egész projektet fognánk és kivinnénk, szó sincs" - mondja.

Az R33 csapata az elkövetkezendő időszakban vágóhídi bázisát pezsgő kis városrésszé fejlesztené, mely a Müpával szimbiózisban Budapest minden réteget lefedő összművészeti kemencéje lenne. "Azért hoztuk létre az R33-at, hogy a kortárs magyar kultúrát, undergroundot közvetítsük és lehetőségeinkhez képest a legnagyobb mértékben segítsük szereplőit, ezért ha játékterünk idővel bővül is, bázisunk mindenképpen itt marad, hidat képezve az underground és a hoch art között, melynek meghatározó bástyái épp a Soroksári út túloldalán magasodnak.” - jósol bizakodva Gulyás Péter.