„A bátyám, Latinovits Zoltán művész volt, ez biztos, én nem tartom magam hozzá foghatónak. Időnként kicsúszik belőlem valami, ám attól még nem vagyok művész" – mondta egyszer egy filmmagazinnak Bujtor István. Szerény nyilatkozat, hiszen a színész-rendező több mint nyolcvan mozgóképben játszott.

Igaz, külkereskedőnek tanult – a korábbi miniszterelnökkel, Medgyessy Péterrel járt egy osztályba –, ám sosem kötött üzletet, inkább a színészet vonzotta. Másodéves hallgatóként már filmezett (Karambol).

Színházi szerepei és rendezései mellett a közönség leginkább mozi- és tévéfilmjei, valamint szinkronjai (főleg Bud Spencernek kölcsönözte a hangját) miatt őrzi a szívében. Tévés alakításaival manapság is gyakorta találkozhatunk a közszolgálati csatornákon – Bors, A dunai hajós, Sándor Mátyás, Vivát, Benyovszky! –, kaland-, illetve drámai filmekben egyaránt támaszkodtak markáns megjelenésére, egyéniségére (Az oroszlán ugrani készül, A kőszívű ember fiai, Fekete gyémántok, illetőleg Hideg napok, Fiúk a térről, Szemüvegesek).

Játszott „easternnek” nevezett betyárfilmben (Talpuk alatt fütyül a szél), előszeretettel vállalt részt gyerekeknek szóló produkciókban (Barátom, Bonca, Legyél te is Bonca!, Szegény Dzsoni és Árnika, A locsolókocsi). A Balázs Béla-díjas és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével kitüntetett Bujtor filmrendezőként több Szomszédok-részt jegyez, és próbálkozott Rejtő Jenővel is (A három testőr Afrikában), ám a nézők elsősorban a „Csöpi-filmek” révén szeretik.

Vitathatatlan: Bujtor műfajt teremtett a Balaton-parti keményöklű, vitorlázó nyomozó – Ötvös Csöpi – történeteivel. Amikor a nyolcvanas évek elején Bujtor (Bud Spencer-i mintákat követve) meghonosította az akcióvígjátékot, jó érzékkel fedezte fel az ideális helyszínt, a magyar tengert, részben összekötve a hasznost a kellemessel. Hiszen mint ismert, Bujtor szeretett és tudott vitorlázni, legnagyobb vízi sportsikereit a Rabonbán kapitányaként érte el, saját hajója a Tamangó volt.

A pogány madonna (1980), a Csak semmi pánik... (1982), Az elvarázsolt dollár (1985) és a Hamis a baba (1991) című filmekből álló négyes fogatának – amelyeknek gyöngébb (és szerényebb) végjátéka a 2001-2002 során videóra forgatott két tévéfilmje (Zsaruvér és csigavér: A királyné nyakéke, Zsaruvér és csigavér 2.: Több tonna kámfor) – legalább olyan fontos (fő-) szereplője volt Közép-Európa legnagyobb tava, mint Ötvös Csöpi (Bujtor) vagy a karrierista és idétlen Kardos doktor (Kern András).

Filmjei a Balaton (és a vitorlázás) bemutatásán, a jófajta könnyed szórakozatás szándékán túl sajátos korlenyomatot képviselnek. A szállóigévé lett beszólások („tűz, Csucsu!”, „alacsonyan szállnak a stukkerek”) mellett megjelennek a korabeli Balaton-parti nyaralási relikviák, a „hártyás” palacsinta, a „dojcsemárk”, a KGST-autópark (például a rendőrségi Zsigulik), az első suta diszkók. Az állandó főszereplő-duó mellett jellegzetesek a mellékfigurák, a kisstílű szélhámos, Matuska bácsi, majd az őt alakító Bánhidi László halála miatt a színre lépő Purci úr (Kozák László). A Bujtor írta történetekből nem hiányozhatott a gyermek sem, oldva a „feszültséget”, és lejjebb tolva a korhatárt.

Egy ritka felvétel a három testvér – Bujtor, Frenreisz, Latinovits – közös tévészerepléséről (1966):

Bujtor emléke ápolásának vitathatatlanul legjobb és legelevenebb módját választották a balatonszemesiek (a település a Bujtor és a Frenreisz–Gundel család második otthona volt), amikor kitalálták négy éve, az idén hétfőn megrendezendő Bujtor István Filmfesztivált.

A szemesi Bujdosó pincében reggeltől-délutánig tartó vetítésekre független-amatőr filmes alkotók, alkotóközösségek nevezhettek, a legfőbb megkötés a Bujtor szellemiségéhez való illeszkedés volt. Róka László, a szervező és az eredményhirdetésnek otthont adó, Bujtor bátyjáról, Latinovits Zoltánról elnevezett művelődési ház, könyvtár és múzeum igazgatója úgy tájékoztatta az MTI-t, a bemutatandó 16 kisjátékfilm ezért elsősorban a vidámság, a könnyedség és a humor jegyében készült, közülük a legjobb a nap végén szerény jutalomban részesül.

Elképzelhető, hogy a Balaton-parti település mostani kisjátékfilm-rendezvényén felbukkan egy „új Bujtor”, egy olyan filmes, aki képes a minőségi populáris filmek készítésére. Nagyon ránk férne.