"Ne várjatok tőlem olyan szintű szabadságot, ahogy ti beszéltek. Nem tudok értelmiségi pozícióból megszólalni, hiszen már a puszta jelenlétem is politikai diskurzust implikál" – vezette fel L. Simon László a 25. szigligeti írótábor egyik, a mai kultúrpolitikáról szóló kerekasztal-beszélgetését. Az eszmecserén Bozóki András volt kultuszminiszter és Zentai Péterrel a MASZRE (Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete) elnöke „beszélhetett szabadon”.

A diskurzus fő témája természetesen a kultúrafinanszírozás volt. L. Simon a kultúrára fordítandó pénzek csökkenésével kapcsolatban kijelentgette: "Így is többet költöttünk, mint amennyit a költségvetés elbír. Bár a növekvő lottóbevételek miatt a tisztán szétosztható keret megduplázódott, soha nem volt annyi pénz a kultúrára, amennyit a szereplők el akartak költeni. Mindenki Klebelsberget emlegeti pozitív példaként, de azt is látnunk kell, hogy sok terület akkor sem volt a kormányzat látókörében. Mind a Nyugatot, mind a Baumgarten-díjat, mind a verseskötetek kiadását magánemberek finanszírozták. A mostanság a kulturális sajtó érdeklődésének középpontjába került vidéki múzeumi hálózat is helyi finanszírozással működött és jött létre.”

A pénzosztók is pályázhatnak

Bozóki szerint a még Mádl Ferenc minisztersége alatt – a mai tevékenységével számtalan vitát kiváltó jelenlegi Magyar Művészeti Akadémia-főnök elnökletével – létrejött Nemzeti Kulturális Alap kiállta az idők próbáját. Mint mondta, az átláthatatlan és egyre átláthatatlanabb kultúrafinanszírozási rendszerben messze ez a legstabilabb, legjobb szervezet. A volt kultuszminiszter egyébként kifejezetten károsnak tartja a finanszírozási rendszer túlzott széttagoltságát, megjegyezte, például az Egyesült Államokban nemhogy nincsen kulturális tárca, de még az ötlet felvetése is abszurdnak tűnne. 

A kuratóriumok számának csökkentésében viszont Bozóki egyetért L. Simonnal, aki jelenleg az Országgyűlés kulturális bizottságának elnöklete mellett az NKA alelnöki tisztét is betölti. (A gyakorlatban L. Simon a szervezet operatív irányítójaként tevékenykedik, Balogh Zoltán humánminiszter elnöki tiszte jobbára kimerül formalitásokban.) Azt is üdvösnek tartja, hogy a kuratóriumok kétévenként lecserélődnek. Felhívta a figyelmet azonban arra a visszásságra, hogy a pályázatok a kuratóriumok tagjai számára is nyitottak. Ahogy fogalmazott: "nem jó dolog, hogy pénzosztóként a rajzfilmemet még befejezem a saját állami támogatásomból." 

Bach Máté

„A viszonyok gyakorlatiasabb vezetőt kívántak”

A beszélgetés ezen a ponton az úgynevezett miniszteri keretre terelődött. Ez a minisztérium költségvetési forrásainak azon hányada, melynek elosztásáról a tárcavezető gyakorlatilag szabadon, intézményi kontroll nélkül dönthet. Mint azt a résztvevők elmondták, a miniszteri keret intézményét még Magyar Bálint hozta létre, akkor még tízszázalékos határral, gyakorlatilag vis maior célokra. Bozóki azt az esetet említette példaként, amikor Tarr Béla a Londoni férfi forgatása közben telefonált fel a minisztériumba: itt vagyunk Mallorcán, és a producerem éppen most lett öngyilkos. Később a miniszteri keret a kézből etetés szimbólumává vált. Az első Orbán-kormány alatt felkúszott százalékig, majd a szocialista kabinet ennek felére csökkentette. Azóta is ennyi.

Zentai üdvözölte, hogy manapság az NKA forrásainak jelentős részét a lottóbevételekből finanszírozzák. A kulturális járulékokra épülő rendszert ugyanis az alkotóktól való pénzelvonásként értelmezte. Sérelmezte továbbá fontos területek kiszervezését a kulturális kormányzat alól, példaként felhozva, hogy számos fontos és neves külhoni kulturális eseményen országunkat az igazságügy-miniszter képviseli.

Bozóki felvetésére mely szerint az NKA elnöki tisztét tekintélyes értelmiséginek kell betöltenie L. Simon kontrázott: Jankovics Marcell azért került ki az elnöki székből, mert a mai viszonyok gyakorlatiasabb vezetőt kívánnak meg. 

„Ne csináljunk úgy”

A kultúrával is foglalkozó megaminisztérium nyilvánvaló miniszterelnöki koncepció alapján jött létre, melynek lényege, hogy a problémás, konfliktusos területek egy helyre legyenek besorolva – mondta Bozóki András. A területet csúcsvezetőként koordináló miniszter nem kompetens az egyes részterületek tekintetében, a szakmailag kompetens államtitkárok pedig a lehető legritkább esetben jutnak el a kormányülésekre.

Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy meg kell egymástól különböztetnünk a kultúrpolitikát, valamint a szimbolikus politikát. “Amiről mi itt késhegyre menő vitákat folytatunk, az országos szinten marginális, szinte senkit nem érdekel. Orbán Viktor felismerte, hogy a kultúrával nem lehet szavazatokat szerezni, a politikai racionalitás szempontjából érdektelen. A kultúra helyébe a sport lépett.”

L. Simon mindezek után a kulturális élet szereplőinek felelősségére is rámutatott. “Ne csináljunk úgy, mintha ezek a folyamatok most kezdődtek volna el. Egyetértek Schiffer Andrással, amikor szárszói panoptikumról beszél. A kulturális élet szereplőinek igenis fel kellett volna ismerniük a tempóváltást. A kultúra iránt elkötelezett emberként mondom, az önálló kulturális minisztérium felállításának ötlete ma nem időszerű, nincs politikai realitása. A kulturális piac szereplői nem képesek kilépni az elefántcsonttoronyból. Sokan még mindig szereptévesztésben vannak, a nyolcvanas évek szerepfelfogásában élnek. Ami nincs. Elmúlt. Én személy szerint, annak idején az Írószövetség főtitkáraként igyekeztem jogilag felkészülten érkezni a minisztériumi tárgyalásokra.  Manapság általános, hogy ott ül szemben velem az adott szakmai szervezet vezetője, és azt sem tudja, milyen jogszabályról vitatkozunk” – mondta. Majd hozzátette: “Ha mindig a szakma kikristályosodott álláspontját vennénk figyelembe, soha nem változna semmi. Az internet korában például a jelenlegi magyar folyóiratkultúrát ebben a formában nem lehet és nem is érdemes fenntartani.”

A volt államtitkárt emlékeztettük kinevezésekor tett nyilatkozatára, mely szerint minden politikai szereplőnek akkora a mozgástere, amekkorát teremt magának. A hvg.hu kérdésére, hogyan látja ezen kérdést menesztése után, a következő választ kaptuk: “Tőlem ennyi telt, lehet hogy nem vagyok tehetséges politikus.” Nem tűnt azonban reményvesztettnek, hisz hozzátette: “Bár az alkatomból nem látszik, hosszútávfutó vagyok.” Mindezeken túl azt is megtudhattuk, hogy szocialista elődjével, Hiller Istvánnal viszonyuk kifejezetten barátinak mondható, mely mindkettejük táborában hajlamos némi visszatetszést kelteni.

A József Attila Kör idén “Kultúrpolitika és művészeti autonómia” alcímmel rendezte meg a 25. jubileumi szigligeti írótábort augusztus utolsó napjaiban.