Titokzatos, egyben tökéletesen szervezett pr-kampánnyal vezette fel új dalának premierjét a kétezres évek egyik intellektuális fétiszenekara, az Arcade Fire. Tanítani való, profi-gerilla kommunikáció és marketing 2013-ból.
A nyugati félteke egyik legünnepeltebb, annak idején a blogoszféra és az underground zenei sajtó által felkapott, majd sztárstátuszba repített art-pop zenekara elkészítette Reflektor című negyedik nagylemezét, amely október 29-én jelenik meg. (A producer az egészen 2011-ig LCD Soundsystem néven dolgozó New York-i kult-artista, James Murphy volt.)
A Régine Chassagne-Win Butler házaspár vezette zenekar a napokban egy titokzatos trailert postázott a Youtube-ra, mely azt előlegezte, hogy szeptember 9-én, este kilenckor valami történik majd Arcade Fire-ügyben. Íme, a trailer.
Időközben kiderült, hogy ez a valami az Arcade Fire-lemez címadó dalának bemutatója lesz, sőt hogy ezen a napon, bizonyos független lemezboltokban – világszerte – kapható lesz majd a Reflektor maxilemez-változata (sőt, még egy térképes weboldal is kikerült a netre, vélhetően az inkriminált lemezboltok lokációival). Bizonyos lemezboltok, ugyancsak nem meglepő módon, hamarosan lemezborító-fotókat posztoltak a közösségi térbe, sőt kis időre a Reflektor egy rossz minőségű változata is kikerült a netre – a dalt aztán gondos kezek hamarosan törölték a digitális térképről. Eközben a globális popkulturális hírfolyamban felreppent egy pletyka, miszerint az új dalban vendégszerepel a nettó artpop-isten, a 2013-ra magát újra aktivizáló David Bowie is.
És ez még mind semmi. A héttagú (a stúdióban vagy a turnékon közreműködő kültagokkal összes kilenc főt számláló) együttes néhány nappal ezelőtt, szeptember 4-én a zenekar bázisát jelentő kanadai város Salsatque nevű kis klubjában, nagyjából néhány tucat néző több új dalt mutatott be élőben. A rajongók szerint sem kép-, sem hangrögzítésre nem volt lehetőség. A The Main című montreali blog szerint – a blog nevét a város Boulevard Saint-Laurent nevű körútjának becenevétől kölcsönözte – képzeljük el a Talking Heads Once In The Lifetime című nagylemezét, mintha azt David Bowie írta volna vakáción. A beszámoló szerint az új anyag meglepően táncos, ütőhangszerekkel és elektronikuszenei hatásokkal teli, popos.
És, hogy történt-e valami szeptember 9-én, este? Történt. De még mennyire. Egyrészt a profi-gerilla marketing elérte a célját: hétfő este másról sem szólt a nemzetközi popkult-sajtó, mint az új Arcade Fire-cuccról – zárójel: nem lepődnénk meg, ha a hadműveletet hamarosan popkult-marketing és pr-iskolákban tanítanák. Másrészt megtörtént a dalbemutató – több lépésben. Magyar idő szerint nyolc és kilenc között megjelent a neten egy www.justareflektor.com nevű oldal, melyen a júzerek/rajongók egy, a dalhoz készített interaktív filmet nézhettek végig.
A minimozit „a zenekar régi barátja” Vincent Morisset forgatta Haitin (itt nőtt föl a zenekar énekesnője, Régine Chassagne), s azt – lásd: marketing + pr + gerilla-hadművelet – kizárólag Google Chrome böngészőn lehetett megtekinteni, s adekvát módon (egérrel vagy webkamerával) manipulálni.
A Reflektorhoz készített hagyományos videoklip, melyet a legendás kliprendező-filmes, Anton Corbijn készített, közép-európai idő szerint este tíz órakor debütált a Youtube-on (a szorgalmas hvg.hu a tizenkilencedik megtekintést húzta be). És tényleg, David Bowie hangját ott hallhatjuk a tánczenés-elektronikus elemeket izgalmasan beépítő dalban.
Kormányzóképes erőként igyekezett látni és láttatni magát hétvégi, nagykanizsai kongresszusán a Tisza Párt, amelynek már a választási programja is körvonalazódik. A kormány sem tétlen azonban, friss ígéreteivel pedig nyilvánvalóan a választási eredmény befolyásolása a cél.
Olyan kaliberű koncertet adtak, amiről teljes hosszában regényt lehetne írni.
A tárcavezető nem tervezi, hogy a választás előtt extra szabadságot vesz ki.
