Budapest néhány éve végérvényesen felkerült Európa és a világ múzeumtérképére. Ez leginkább azoknak a nagy kiállításoknak köszönhető, amelyek a legismertebb mesterek életművét – Van Gogh-tól Monet-ig, vagy a még két hétig most is futó Schiele-ig – mutatják be a magyar múzeumokban.

Örvendetes módon újabb nagy presztízsű és várhatóan látogatói rekordokat döntögető tárlat nyílik, ezúttal a Magyar Nemzeti Galériában (MNG). Ha valaki veszi a fáradtságot, hogy a Budavári Borfesztivál miatt lezárt környéken megtalálja az MNG ideiglenes bejáratát, már nyert ügye van. Ott nemcsak az utóbbi idő egyik legfontosabb, hanem minden bizonnyal a legmegrázóbb tárlatát tekintheti meg.

A Chagall – Háború és béke között és az Ámos Imre, a "magyar Chagall" a háború örvényében 1937-1944 címet viselő kiállítás tulajdonképpen tehát nem is egy, hanem két tárlat, úgynevezett ikertárlat. Mindkét festő életművében központi szerepet játszott sorsuk, vallásuk, zsidó identitásuk. Mindketten használnak látomásos, álombéli és vallásos szimbólumokat, témaválasztásuk is hasonló, ám eltérő életutat jártak be, s ez életművükön keresztül brutálisan be is mutatták.

Az élet (La vie)

paintings.com

Chagall mindenütt a világon az egyik legnépszerűbb festősnek számít. A Szépművészeti Múzeum főigazgatója szerint ennek az lehet az oka, hogy bár a képein ugyan különböző szimbólumokban megjelennek a 20. század szörnyű eseményei, de összességében mégis erős életigenlés érezhető az életműből. Baán László szerint „Chagall mindent és mindenkit túlélt” – közel 100 éves korában halt meg 1985-ben.

Julia Garimorth-Foray kurátor is arra emlékeztetett, hogy a vityebszki születésű mester végigélte az orosz forradalmat és a két világháborút, szinte a teljes 20. századot, melynek történelmi eseményeihez szorosan kapcsolódik életműve. Chagall művészete az orosz, illetve a zsidó motívumkincsben gyökerezik, a művész azonban befogadta a nyugat-európai hatásokat, hogy így hozza létre saját hangú festészetét.

Az ikerkiállítás sajtóbemutatóján az MNG főigazgatója elmondta, a budapesti tárlat részben a párizsi Musée du Luxembourg júliusban közel félmilliós látogatottsággal zárt Chagall-kiállításán alapul, és tartalmazza a Párizsban nem látható Chagall-főművet, az Életet. Ezt Chagall 1964-ben, 77 éves korában festette meg Saint-Paul-de-Vence-ban, és a hatalmas, 3-szor 4 méteres vászon mindmáig nem is hagyta el Franciaországot, sőt, a provence-i városkát is csupán egyszer. "Soha, sehol máshol nem lehettt látni" – sulykolták a sajtóbejáráson a szervezők az exkluzivitást.

Chagall-lal szemben a nagykállói Ámos Imre, még amikor a nyilas hatalomátvétel napján lehetősége lett volna is szökni a fogolytáborból, feleségének kijelentette, „úgy kell élni, ahogy a víz folyik”, azaz vállalja a sorsát. Ekkor adta át feleségének azt a – tárlaton bemutatott – vázlatfüzetet, amely – hasonlóan Radnóti bori füzetére – pontosan bemutatja a tábor borzalmait. 1944-ben egy német lágerben ölték meg, ma sem tudjuk pontosan, milyen körülmények között.

A tragikus sorsú magyar festő életművéből az 1937 és 1944, azaz a Chagall-lal való találkozás és a művész halála közötti időszakot emelték ki. Ennek a hét évnek a munkáit a rendezők nem kronologikus sorrendben, hanem tematikus egységek mentén csoportosították: a párizsi találkozást megörökítő képek mellett külön szekciót kaptak az önarcképek és a feleség-festőtársat, Anna Margitot ábrázoló portrék, ahogy az angyal-, illetve az álommotívumot felhasználó Ámos-festmények és -rajzok is. Megdöbbentőek Ámos profetikus látomásai, amelyeken már 1937-ben felsejlik a közelgő világégés, népirtás.

Az ikerkiállítás – Baán szerint – „nemcsak egy erős művészeti élményt nyújt, hanem emberi sorosokat is bemutat”, amely még a francia kurátorokat is megdöbbentette.

Az orosz-francia mester munkásságát a fiatalkori alkotásoktól a kései, nyolcvanas években festett képekig 65 munkán keresztül tekinti át az MNG kiállítása, míg Ámos Imre képei közül 45-öt láthat majd a közönség 2014. január 5-ig a Magyar Nemzeti Galériában. A tárlat költségvetése több mint 100 millió forint volt, de csak a Chagall-művek biztosítási értéke 30 milliárdra rúgott, ezt állami garanciával sikerült rendezni.