Apokaliptikus állapotok, ködös eredetű áruk, hátrahagyott szeméthegyek, a helypénz és adózás teljes hiánya – a zuglói önkormányzat ilyen és ezekhez hasonló jelenségek miatt szeretett volna megszabadulni a Városligetben feltűnt, mára elképesztő méretűvé duzzadt illegális bolhapiactól. A hajléktalanságot is kriminalizáló törvény elfogadásával pedig a fővárosnak elvileg már az eszköze is megvan arra, hogy eltakarítsa a parkos közterületet valóban áldatlan állapotokba taszító hétvégéi piacot: hivatalosan az engedély nélkül árusítóknak mostmár akár a portékáját is elkobozhatják a Közterület-felügyelet munkatársai.

“És ha jönnek? Megverem őket! Húsz éve is árultam, nem most lesz ennek vége” – vélekedik egy horgászzsámolyon ücsörgő, idős cigányasszony a szombati piac egyik alternatív főutcáján. A hangulat olyan, mintha a Nyugati tér aluljáróját kereszteztük volna egy baranyai hangyafarmmal: egy fehér mikrobusz rakteréből szendvicseket és kávét árulnak, de a nyitott tolóajtó burkolatára akasztva elfért néhány rúd kolbász és egy kevés szalonna is. Van falból kitépett mosdótál, alig használt menedzserkalkulátor és négy évszakos edzőcipő is. "Rakd ki a Guccit meg ezt-azt!" – utasítja egy férfi a pokrócát épp női táskákkal feltöltő társát és valóban, olyan standot is sikerült meglátogatnunk, ahol épp akadt egy eladó Picasso, potom százezer forintért.

Honnan a pokolból?

Szombatonként – íratlan szabály alapján – hajnali öt körül indul a helyszíni építés, vagyis a Közlekedési Múzeum és a Petőfi Csarnok közt húzódó fás terület pokrócokkal való betakarása. Asztalok ugyanis csak elvétve akadnak, a sok esetben vidékről érkező kofák és lomisok pedig a kiépített ösvények túlnövésével a szebb napokat is látott gyepen, gyakorlatilag a puszta földön sorakoztatják fel az árukészletüket, a rendszer bárminemű igénye nélkül.

Mert árusokból akad bőven. Az illegális piac szomszédságában található Petőfi Csarnokban párhuzamosan működik a több évtizedes múltra visszatekintő hivatalos bolhapiac, ahova 150 forintos látogatói jeggyel lehet csak bejutni, az árusítás pedig 2500 forintos helypénzhez kötött. Ez az összeg pedig szelektál: a PeCsa szabadterének bolhapiacán talán, ha akad száz stand, ellenben a tiltóövezetben levő ócskás kofák száma egyes becslések szerint már most meghaladja az ezret és egyre csak nő.

 

“Becsületes, dolgozó emberek vagyunk” – mesél egy eredeti herendinek mondott porcelánmacskák mögött strázsáló nő, aki saját elmondása szerint nem első ízben utazik fel férjével Szolnok mellől, hogy a Városligetben árulhasson. A hvg.hu azon kérdésére, hogy miért nem a PeCsa bolhapiacát választotta, gondolkodás nélkül válaszol. “Nézze, nekünk két helyre van szükségünk, az ötezer forint egy napra, és ott asztalt is kell bérelni az is meg van egy-egy ezres. Mégis honnan a pokolból lenne pénzem ilyesmire?” A “családi hagyatékból” maradt porcelánállatokért ugyanez a nő mérettől függően és természetesen alku előtt 3-6 ezer forintot kér.

Kicsire nem adunk

Az árusok az ócskapiaci marketingkódexnek megfelelően alapvetően az első vérig barátságosak, vendégmarasztalók, ám egy pofátlanabb árajánlat vagy az áru milyensége/eredete után való érdeklődés esetén hamar elszabadul az indulat, a szituáció erőviszonyain tapasztalataink szerint pedig az sem lendít, hogy egy szóváltás során pillanatok alatt körénk gyűlik a sértett fél családi-ismerősi köre.

Szombati ottjártunkkor habár a mindenki által várt közterület felügyelőkkel nem találkoztunk, alkalmunk volt elcsípni a Vám- és Pénzügyőrség hat munkatársának grandiózus akcióját, mely során első körben egy nem roma anyát és fiát, majd egy ollókat árusítő idősebb házaspárt igazoltattak. Mint azt az érintettek a hvg.hu-nak az incidensek után elárulták, nem kaptak bírságot és a terület elhagyására sem szólították fel őket. Az egyenruhás, fegyveres hivatalnokok mindössze a házaspár férfitagjának lakcímkártyáját hiányolták “A cigányhoz nem mernek odamenni, a magyart meg b*szogatják” – kommentálta a történteket az ominózus férfi, majd folytatta diskurzusát egy potenciális vevővel.

 

A vámosok őrjáratát a legtöbben teljes közönnyel fogadták, bár volt, aki azért utánaszólt a standok közt szlalomozó bizottságnak. “Na, ezek is itt keresik a pénzt, az Orbán meg fütyürészik!” – jegyzi meg egy "Bunkós tesókák"-feliratú pólóban ácsorgó fiatal lány. A városligeti árusok többsége roma, ahogy nagyon sokan érkeznek vidékről is, hogy guberált lomokat, vélt vagy valós antikvitást adjanak el a vélt vagy valós fővárosi közönségnek.

Eközben az elefántcsonttoronyban

A kincsvadász belvárosi kirakodóvásárok alapvetően jóléti, a bolházást inkább divatból, mint sem kényszerből űző népének ugyanis túl nyers, túl valós a városligeti, sztereotípiákkal terhes jelenség. A lompiac közönsége, nem kifejezetten azért caplat ki szombat délelőtt a Városligetbe, hogy aztán zsákmányával, egy működésképtelen szovjet fényképezővel a hóna alatt beüljön a legközelebbi Starbucksba. A zuglói vásárra – egy-két eltévedt és megszeppent ázsiai turistán túl – tényleg azok járnak, akiknek lopott telefonra, Adidos pulóverre vagy ami még szomorúbb, négyszáz forintos cipőre van szükségük. Az illegális bolhapiac nem trendi vonulat, nem egyenlő az Erzsébet téri kulturzsibi első szériáival: maga a szegénységi bizonyítvány, és ijesztő jel, miszerint az elmaradott, közmunkán éhező vidéki régiók nyomora elérte az elefántcsonttoronynak hitt főváros belső területeit.