szerző:
Csáki Judit
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Olajszőkítés, autópálya-építés, székházeladás, tendereztetés, bankhitel és állami garancia, nemzeti közjó, nemzeti jellegű univerzális pénzintézet, privatizálás és államosítás. Erről szól a Krétakör Filmgyárban bemutatott Korrupciója, ami sajnos nem tudott megállni a maga színházi lábán. A valóság azonban épp a bemutató napján sietett a társulat segítségére.

Amióta a Krétakör a színházat a társadalmi-politikai aktivitás, az állampolgári öntudat és önkifejezési igény fölébresztése közvetlen eszközének használja, többszörösen fontos társadalmi missziót teljesít. Nem véletlen, hogy a Korrupció című produkció helyét sokáig keresték, mert negyvenvalahány intézmény és vállalat zárkózott el attól, hogy termeit egy ilyen témához odaadja; attól féltek, már maga a szó is rossz fényt vet rájuk.

Végül a Filmgyár adott otthont neki – ott amúgy is minden fikciós árnyalatot kap. Színházit is kéne neki kapnia, de Gulyás Márton rendezése egyelőre ebben a legszegényebb. Az alkotóelemek ott vannak ugyan, köztük sok gusztusos és tehetséges hozzávaló, de momentán nyers az egész.

A sztorit kínálja a magyar közelmúlt és jelen: a fentebb felsorolt témákon kívül is számosat, például közalapítványok korrupt, visszaosztási kifizetőhelyként való felhasználását, a légiflotta sajátos megújítását; és az ezeket környező jelenségekből is jól mutat fel néhányat, a média bekebelezését/megvásárlását, az ellenállás olykor parodisztikus, olykor csak szomorú formáit, a figurák megnyilvánulásait, beszédstílusát, a lebukástól való rettegés által fűtött mértéktelenséget.

©

Nehéz anyag – pedig sem földmutyi, sem trafikbotrány nincs benne; sőt, a fölemlegetett korrupt esetek távolról sem csak a jobboldali, nemzeti-melldöngetős kormányzat számláját terhelik. A dokumentarista, vagyis valóságalapú tartalom önmagában drámai ugyan, de ahhoz, hogy jól csúszó színpadi szöveg és történet legyen belőle, alighanem kellett volna valaki, talán épp azon írók – Schein Gábor, Térey János, Závada Péter és Varga Mátyás – közül, akik a verseiket adták Dargay Marcell zenéjéhez.

Adva van ugyanis egy család, három fiútestvér és a „csatolmányok”; közülük a középső még a nagy ügyek – avagy nagy vállalkozások – előtt meghal, és az ő gyereke toppan haza hat év után, hogy követelje jussát az időközben gazdagra és elegánsra hízott família ügyeiből, de főleg pénzéből. Özvegye összebútorozott a legagilisabb és legfiatalabb testvérrel, míg a legidősebb egy fiatal, domina-tempójú szeretőt vett maga fölé. És a családhoz csapódott néhány mellékszereplővel együtt harmonikusan és simán nyomulnak előre: a privatizációtól kezdve (amikor is, ugye, a mi vagyonunkat nyúlják le bagóért) a visszaállamosításig (amikor is, ugye, mi fizetünk nekik a leamortizált cuccokért). És közben bejárják a számtalan kisebb és nagyobb kanyart – mindegyikben mi álljuk a cechet.

Ez bizony Térey János tollára való történet, és nemcsak azért, mert bonyolult és szövevényes, hanem mert dramaturgiailag egyszerre tiszta és összetett szerkezetet kíván, valamint – éppen a hatás érdekében – szenvtelen, leíró intonációt. És plasztikus figurákat, és színházilag is mozgékony helyzeteket, a síkban történő felsorolás helyett építkezést. A hétköznapi drámaiság ugyanis nem lesz színházi értelemben is drámai pusztán attól, hogy színpadra teszik – de hát ezt nyilván mindenki tudja, a rendező is.

©

Aki persze igyekezett teátrális körítést adni a gyalázatos témának. Van pici forgó, amolyan revüszínpad (mintha egy régi Krétakör-előadásból, a Peer Gyntből került volna ide), van zenekar – amelyet Dargay Marcell irányít, aki a remek zenét is szerezte a versekhez –, és vannak pompás színészek, akik nemcsak alázatosan és értőn, de tehetségesen is teszik a dolgukat, amennyit csak tudnak belőle, vagyis rajtuk nem múlik semmi.

És ott van ez a színházi poén, Koós János beemelése a darabba (igen, elénekli a síró telefont), akit meglepve láttam már a profi módon kivitelezett promóciós kampányban is a plakáton. (Hetek óta találgatják az emberek, hogy a plakátokon szereplő mérges alak Koós János-e – a szerk.) Ő játssza a legidősebb testvért, akit egyre zsírosabb pozíciókba menekítenek a rokonok, hogy ne legyen útban.

Lenne ebben a szép kis tablóban egy főszereplőnek kínálkozó alak, a Benő, a váratlanul hazatért tékozló fiú. Az úgynevezett Y-nemzedék képviselője ő, az elhúzódó önmaga-keresgélés után a gyors karrierépítés megszállottja, de hát nincsen megírva ő sem, vagyis Fehér Balázs Benő csak kóvályog a jelenetei közt.

Színikritikák a hvg.hu-n
Tamási Áron: Vitéz lélek (Nemzeti Színház, r: Vidnyánszky Attila)

Pintér Béla: Titkaink

Börcsök Enikő, Bánfalvi Eszter, Terhes Sándor még figurát is próbál összepuzzle-ozni a töredékekből, akárcsak Kiss-Végh Emőke, Ördög Tamás, Stork Natasa, Mészáros Piroska és a többiek. Nehéz dolguk van, nagyon.

Így aztán nem kicsit, hanem nagyon lehet sajnálni, hogy ez a hatalmas, nap mint nap elsodrással fenyegető téma, a korrupció nem bírt megállni a maga színházi lábán. E sorok írója ugyan elraktározza a tudást, amit itt és most szerzett az olajszőkítés technológiájáról, a pénzek visszaosztásáról, a pikáns és gátlástalan hatalomtechnikai kódexről, miszerint adott esetben például a következő lépés egy ellenzéki főügyész megválasztatása a parlamenttel, vagy az oknyomozó újságíró megvásárlása; belső, működési fázisban láthattuk a közbeszerzési trükköket, a politikusok és mutyifőnökök frusztrációval táplált arroganciáját, lekezelő mentalitását.

A színházi veszteség tehát fájó, de a valóság épp a bemutató napján a társulat segítségére siet. A Műcsarnok lenyúlása, az Artisjus bekebelezése, a felcsúti kisvasút közpénzből való fölépítése – egyetlen hétfő termése a parlamentben, egyetlen miniszterelnöki vállrándítás kíséretében. A Krétakör szerencséjére a háttérzaj minden botladozást megbocsáthatóvá tesz.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!