A professzionális zenészek zárt, belföldi piacán lesarkítva és intenzitás szerint akadnak egy és több projektre támaszkodó művészek. Előbbiek személyre szabott rivaldafényben, jelenkori vagy régmúlt sikerekbe kapaszkodva érzik otthon magukat egy fő csapásirányt követve, míg utóbbiak igyekeznek a klasszikus zeneipar rakodómunkásai közé besorolni: tehetségkutatók sztárjai mögött pengetnek, reklámdallamokat gyártanak vagy jótékonysági koncerten búgnak alá a refréneknek. A lemezipar halálával a tisztán zenei bevételek forrásai az élő koncertezés, illetve a mindenkori jogdíj kettősére redukálódtak.

Pribojszki Mátyás nemzetközi hírű blues-szájharmonikás, zenekarával rendszeresen turnézik Európában és olyan nevek mellett is feltűnt már, mint a világklasszis Charlie Musselwhite. Pribojszki 21 éves karrierrel és több, nemzetközi kiadók gondozásában megjelent lemezzel a háta mögött mára elérte a kiábrándultság határát. "Tizenöt évvel ezelőtt évi százötven koncertet adtunk, ma talán, ha fele ennyit. A gázsiról nem is beszélve: most, ha egy koncert után 10-20 ezer forint jut fejenként, az már jónak számít" – mondta Pribojszki a hvg.hu-nak. Tapasztalatai szerint egyébként magyar zenekarként a helyzet külföldön sem rózsás. "A kisebb külföldi fesztiválok financiális okokból már nem vagy csak ritkán mernek határon túli fellépőt bevállalni, a lokális zenekarokat preferálják, így könnyű kiesni a pikszisből."

A bűvös húszak

A közfelháborodást keltő jogdíjmutyi ostora Pribojszki szerint az évente e téren maximum tízezres nagyságrendű bevétellel számoló kiselőadókon csattan majd. "Akik a belső körben vannak, továbbra is milliós összegeket tesznek majd zsebre" – vélekedett a szájharmonikás, aki szerint a hazai zeneipar fő megrontói az egymás alá ajánló, így az egész piacot magukkal rántó formációk. "Van, hogy egy ajánlatunkra az a válasz, hogy ez meg ez húsz, harminc vagy negyven százalékkal olcsóbban jönne el, tornázzuk lejjebb az árakat mi is. Ez több mint felháborító, különösen annak fényében, hogy nem irreális összegért megyünk el játszani."

MTI \ Mohai Balázs

Pribojszki szerint a helyzetet a kereskedelmi rádiók profilváltása menthetné meg, de ennek bekövetkeztére nem sok esélyt lát. "Van tizenöt-húsz zenekar, akik jól megélnek ebből itthon és akik közé gyakorlatilag esélyed sincs bekerülni, ha nem rádióslágereket játszol. Az MR2-n egyébként is hallani olyan előadókat, akiket én zenészként egyszerűen kikérek magamnak" – nyilatkozott a zenész, majd hozzátette – "Nem a tömeggyártásban, sokkal inkább a manufakturális zenélésben hiszek."

Tankolni tudni kell

Az MR2 pártfogoltjai közé tartozik a Supernem zenekar, aminek basszusgitáros-frontembere Papp Szabolcs már derűlátóbb és a lemezipar halálán sem kesereg. "A Supernem tízéves fennállása alatt talán ha ötezer lemezt eladtunk. Persze most is van fizikai lemez, hogy lehessen tapogatni, de ez inkább már csak promóció, mint érdemi bevétel. Ebből senki sem tankolja az autóját" – mesélte Papp, aki szerint ma már normális, hogy egy jól menő zenekar is konkrét fellépti díj nélkül, belépős rendszerben koncertezzen. "Van egy csomó állat klub az országban, ahol ha van közönséged, jól el lehet lenni."

Lovasi András is úgy véli, család melletti egzisztenciát egyedül a koncertezés biztosíthat. "Ma már így, hogy a bevételeim 98%-a adózott, a koncertek bevétele nagyjából a mindennapi kiadásokra elegendő, szinte semmi nem marad belőle" – mesélt a hvg.hu-nak a Kiscsillag frontembere, aki szerint a vidéki régiók lemorzsolódásával egyre többet ér egy-egy fellépés. "A kilencvenes években még volt negyven állomásos alföldi turnénk, ma pedig már a 20-40 ezres városokban is nehéz rentábilis koncerteket összehozni."

MTI / Balázs Attila

Lovasi szerint a vidék egykori zenei bázisai lassan lemorzsolódnak, a központnak számító Budapestet viszont könnyű túljátszani: "Eleinte úgy tűnik, heti egy koncertet elbír a város, de valójában nem. Számunkra az ideális arány évi 8-10 koncert Budapesten és évi 1-2 a vidéki városokban" – mesélte a zenész, aki azt is elárulta, míg különböző projektjeivel 2008-ban kétszáz, addig idén alig több mint hetven koncertet ad.

Az énekes-gitáros saját elmondása szerint egyedül a befolyó jogdíjak összegét tudja félretenni, bár ez az összeg épp arra jó, hogy "két-három hónapig ki lehessen húzni, ha nincs fellépés".

A kocogás ritmusa

Bródy János jegye már jó ideje a tápláléklánc csúcsára szól, Presser Gábor alatt eggyel: az István, a király–Boldog születésnapot tengelyen mozgó művész szerint nem is az előadók, hanem a dalszerzők kerültek a legnehezebb helyzetbe. "A legtöbben a színpadon látható emberhez kötik a dalokat és csak nagyon ritkán tudatosul bennük, hogy a kedvenc dallamaikat egy háttérben munkálkodó művész jegyzi" – elmélkedett a hvg.hu-nak Bródy, akinek meggyőződése, hogy az internet lopkodja ki a bankjegyeket a zenészek tárcáiból: "Az interneten mindenhez hozzá lehet jutni, a hallgatás élményéért viszont már nem fizet senki."

MTI / Beliczay László

Bródy úgy tapasztalja, egyre több hivatásos zenész kezd – optimális esetben zeneközeli – vállalkozásba, nyit hangszerboltot vagy lát el szervezői feladatokat, hogy az eddigi fő csapásból kiesett bevételeit pótolja. A dalszerző azért azt is leszögezi, az ő helyzete kivételes, szerencsés. "Sikerült köztudatban maradnom, arról nem is beszélve, hogy anno rengeteg lemezt adtam el és komoly jogdíjbevételeim voltak, melyek nagyban eltértek a mostani, kompenzált összegektől" – nyilatkozott a közelmúltban az Alföldi féle István, a király-balhén értetlenkedő Bródy, aki szerint a zenélés is olyan, mint a sport: sokan űzik, de csak egy kivételes kisebbség képes érdemben egzisztálni belőle.

A dalszerző a hasonlat kapcsán arra is kitért, nagyon hiányoznak a hazai szakmának a szinte teljes egészében kikopott állami támogatások. "Vajon mi történne, ha valaki azt mondaná, hogy akkor a hazai sportélet mostantól legyen teljesen önfenntartó?" – teszi fel a kérdést Bródy.