szerző:
Cz.T.
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Mindenkori kormány-kritika, önmagába omló, fülledt botrányfilm - a svéd kormányzat sokat vitatott prostitúciós afférjait leporoló Call Girl kényes témákat feszeget. Hány orgazmust bír ki az önbecsülés? És mit tehet meg büntetlenül egy politikus? A film (tehát kritikánk is) 16 éven aluliaknak nem ajánlott.

Prostituáltnak lenni is csak egy szakma, és van egy társadalmi rang, ami felett gyakorlatilag bármit megtehetünk - ez a két tanulság vonható le Mikael Marcimain tavaly forgatott, a napokban mozikba kerülő, Call Girl című filmjéből, amely a hetvenes évek végi, a svéd kormányzatot alapjaiban megrengető botrányt hivatott feldolgozni. A stockholmi filmfesztiválon taroló mű óhatatlanul újraértelmezi a legolcsóbb popcornmozik "megtörtént események alapján" felütését, a végeredmény pedig -  bár a dokumentum jellegről a megváltoztatott nevek és csöppet kiszínezett forgatókönyv miatt nem beszélhetünk - hátborzongatóan hiteles: a mindenkori politikai elit örökaktuál kritikája.

Értékrend nélkül

A Call Girlnek - a korrekt költségvetés ésa  jótékony nosztalgia találkozásából született, meggyőző tárgyi és humán díszletek mellett is - csak egy-egy pillanatra sikerül előrántania azt a bizonyos, annyira áhított "atmoszférát", így a film közel két és fél órás hosszával csöppet túlnyúl a témához optimalizált, egészséges játékidőn. A filmben Sofia Karemyr játssza a történet mozgatórugójának számító Irist, azt a 14 éves lányt, akit anyja nevelőotthonba ad, hogy aztán az események sodrásában szép lasssan egy elitista madam arzenáljának - kiemelt ügyfeleket kiszolgáló - ékkövévé váljon.

Itt persze érdemes tisztázni néhány fogalmat: a címadó call girl kifejezést azokra a lányokra használják, akik egy jelentékenyebb gárda  részeként nyújtanak szexuális szolgálatokat, általában jólszituált, esetenként diszkréciót igénylő ügyfeleknek. A call girl a szakmai hierarchiában jóval az útszélen kecseskedő hölgyeken felül, ám az úgynevezett luxusprostik alatt helyezkedik el, bár a ranglétrán a közlekedés - mint az a filmben is megmutatkozik - közel sem szokatlan. A prostitúció a hatvanas évek végi szexuális forradalmat, illetve a hetvenes évek nyugati feminista hullámait katalizátorként használva, a klasszikus bordélyház-képen túllépve vált igazi iparággá, mely a filmben - államérdektől vezérelve - végigjárja a tilt-tűr-támogat klasszikusok hármas tengelyét.

A köztudatbéli pozicionálásban hatalmas szerepe van a madamot, Dagmar Glanst játsszó Pernilla Augustnak, akinek karaktere egy személyben testesíti meg mindazt, amit a minőségi reformprostitúcióról tudni érdemes: Glans negédes, a lányait jól tartja, drága ruhákat, italokat és saját lakáskulcsot ad nekik, elkényezteti őket mindaddig, amíg azok hajlandóak parancsra vetkőzni. Az ellenállás első, harmatgyenge jelére azonban kibújik belőle a tilosban járó üzletasszony, aki nem ért meg, és nem köt kompromisszumokat, akinek terelési hulláma egy pofonnal kezdődik és rövidúton halálos fenyegetéssel ér véget. A madame igazi alulról jött ínyenc, aki - bár megvannak a saját tragédiái - láthatóan szereti a munkáját, otthonosan mozog a sztriptízbárok miliőjében, élvezi a pezsgőben fürdő pártvacsorákat, és tudja értékelni a jó szexet.

Leginkább utóbbi különbözteti meg az általa futtatott lányoktól, akiknek a szemén keresztül zsigeri mód tapasztalhatjuk meg a rutin mocsarába süppedő, érzéketlen testiséget. A Call Girl prostituáltjainak mindenki ügyfél, minden aktus strigula, minél hamarabb lezavarni kívánt menet. Különösen igaz ez Irisre, akit magára hagyott előélete tökéletesen megakasztja az érzelmi fejlődésben: bár élvezi a dobogós örömlány kivételezett helyzetét, ám hónapok alatt kiég, üveges szemű, értékrend nélküli húsdarabbá válik, aki nem mer kötődni, és csak a legelemibb életösztönében bízik.

A legjobb családban is

Talán ferdén néz rá, talán perverznek vagy épp szerencsétlennek tartja, de semmiképp sem kövezi meg az utca emberét az a bizonyos közvélemény, ha néhanapján speciális "bébiszittert" rendel. Egy minden kritikára a tolerancia szóval válaszoló társadalomban ez alapértelmezett, mondhatni "előfordul a legjobb családban is" . A gond ott kezdődik, mikor egy magas beosztású egyén, miniszter, neadjisten alternatív államfő, maga az elnökjelölt eszközöl két, a nők egyenjogúsága és szabad munkavállalása mellett kardoskodó beszéd közt pár óra érzéki kikapcsolódást. Főként, ha különleges igényei vannak: és ha a miniszter úr kiskorú prostit szeretne?

Az eredeti botrány
1976 májusában Stockholmban letartóztatták Doris Hoppot, azt a nőt, aki a vádak szerint kiterjedt prostitúciós hálózatot üzemeltetett. A rendőrségi nyomozás során kiderült, hogy a kiskorú, 13-14 éves lányokkal is dolgozó Hopp ügyfelei közt több magas rangú, ismert politikus is található. 1977-ben a Dagens Nyheter svéd lap hasábjain jelent meg, hogy az igazságügyi miniszter, Lennart Geijer is a madam fiatal lányainak rendszeres kuncsaftja volt. A leleplező cikk megjelenése után Olof Palme miniszterelnök személyes nyomásának hatására az újság visszavonta az alaptalannak titulált vádat, és írásban kért bocsánatot Geijertől. Hoppot rövidúton felmentették, a pedofíliával vádolt politikusok névsorát pedig azóta sem hozták nyilvánosságra.

Politikailag korrekt

"Bármire szüksége van, csak szóljon nekem" - hangzik el a David Dencik játéka által az egyik legátütőbb karakterként megformált elnökjelölti sajtós szájából, miután átad néhány különleges nyugtató-tablettát az autogrammokkal és megnyerő mosolyokkal dobálódzó, meggyötört államférfinak. A Dencik (szerepe szerint Aspen Thorin) féle tanácsadó kora harmincasként haját hullató ember, egy vélt vagy valós jelenség, mely minden kormányzatban és összeesküvéselméletben maga az alapvetés. Ő a színpadi bábukat felülről táncoltató, ködös alak. Írja a beszédeket, dolgozik a kampánystratégián, különleges társaságot csempész az elnöki lakosztály tollpaplanjai alá, de ami a legfontosabb, igyekszik lesúrolni a fogaskerekek olajozott mozgását gátló szennyeződéseket. Mondjuk, egy túl kíváncsi rendőrt, vagy kiskorú örömlányt.

A filmben az előbbi hálátlan szerepe az erkölcsrendészeten dolgozó John-ra (Simon J. Berger) jutott, akinek így a mozivásznon megy rá - a szó átvitt és szoros értelmében - az élete arra, hogy idealistaként meggyőződése: a politikus is csak egy ember, akire ugyanúgy vonatkoznak a törvények. John látja és érti a felülről, illetve kollegális szinten érkező jelzéseket: a lehallgatás túl sok papírmunkával járna, egy prosti sem mond igazat, egyébként is, olyan rég vakációzott már a családdal.

Ám még az őt alaposan helybenhagyó ismeretlen öltönyösök, a bizonyítékot hamisító és a családjára rászálló titkosszolgálat sem tántorítja el attól, hogy folytassa a szélmalomharcot, hogy azután - annak rendje s módja szerint - az éjszakai, kongó utcán véletlenül halálragázolja egy bérelt személyautó.

Bátor senkik

Összesítve: a Call Girl nem gyárt összeesküvés elméleteket, nem vádaskodik,  Marcimain láthatóan nem akarja lángba borítani a világot, lámpavasra küldeni annak összes politikusát és az erotikus munkások homlokára sem karcol emblémát. A film mindössze láttat, még állást sem foglal igazán, üzenete épp a dokumentumjelleg, az egész filmet átható valóság-faktor. A Call Girl a valós belenyugvásról szól, arról, hogy nemcsak eltűrjük, hanem egyenest elfogadjuk a rendszer visszásságait, és még ha motoszkál is bennünk valamiféle igazságérzet-maradvány, gyorsan a szőnyeg alá söpörjük. Elvégre semmi sem ér annyit: a bátrak hamar halnak.

Call Girl
svéd filmdráma (2012)
rendező: Mikael Marcimain
magyarországi bemutató: 2013 december 5.
a hvg.hu értékelése: 7/10

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Tízen ünnepeltek meg egy születésnapot, mindenki elkapta a koronavírust és ketten meghaltak

Tízen ünnepeltek meg egy születésnapot, mindenki elkapta a koronavírust és ketten meghaltak

Eladó Szása, a 42 éves, de csak 23 ezer kilométert futott budapesti Lada

Eladó Szása, a 42 éves, de csak 23 ezer kilométert futott budapesti Lada

És akkor 2,5 millió beoltott kellett ahhoz, hogy a kormány végre korlátozza a bolti tumultust

És akkor 2,5 millió beoltott kellett ahhoz, hogy a kormány végre korlátozza a bolti tumultust