Húsz éve hunyt el az utolsó klasszikus rocksztár

Az esemény - melyről egyébként, nyilván a kerek évforduló miatt, az elmúlt napokban újabb és újabb exkluzív rendőrségi felvételek láttak napvilágot - talán nem rázta meg úgy az egész világot, mint a John Lennon ellen elkövetett 1980-as gyilkosság, ám az egészen biztos, hogy legalább annyira sokkolta a rajongókat, és egyáltalán a popkultúra-érzékeny közönséget, mint mondjuk az ugyancsak huszonhét évesen, hasonlóan tragikus körülmények közt életét vesztett Jim Morrison, Jimi Hendrix vagy Janis Joplin halála.

A párhuzam nem véletlen és kicsit sem túlzó: Kurt Cobain az utolsó klasszikus rocksztár, az internet előtti, analóg, teljes generációkat átívelő fajtából - nem volt azóta hozzá hasonló, s nem is nagyon lesz. Ez nem rossz és nem jó, egyszerűen csak faktum a szegmentált, al- és al-alműfajokra osztódott, mikroszínterekre bomlott kortárs könnyűzene ismeretében.

A Nirvana volt az a zenekar, mely - részben a nyolcvanas évek amerikai alternatív együtteseinek örökségét, többek közt a Pixies-féle halk/hangos/halk-dinamikát, a Sonic Youth-féle zajos, kísérletező gitárzenét, vagy a Hüsker Dü dolgait felhasználva, azokat saját képére formálva - bevitte az alternatív zenét a mainstreambe.

A Nirvana összességében is óriási hatással volt a populáris kultúrára. Mindenki számolt már Nirvana-pólókat a kilencvenes évek Sziget-fesztiváljain, tudjuk miről van szó. Ahogyan minden szakadt dorkó-szakadt farmer-csíkos póló/pulóver összeállítás Kurt Cobain után kiált.

S, ha már Sziget és Magyarország: nem a Nirvana köpönyegéből bújt ki, de egészen biztosan másképp festett volna az elmúlt huszonöt év két emblematikus hazai alternatív/rock-klasszikusának, a Kispál és a Borznak és a Tankcsapdának a pályafutása is. És ha a Nirvana és Magyarország: azt vajon mindenki tudja-e, hogy a Nirvana koncertezett Budapesten? Igen, még bőven befutása előtt, 1989. november 21-én a TAD együttes előzenekarként, a Petőfi Csarnokban (a Recorder kapcsolódó összeállítása itt).

A Nirvana 1987-ban alakult, klasszikus felállása (Kurt Cobain, Krist Novoselic, Dave Grohl) 1990-ben állt össze. 1989-as Bleach című lemezével már egész szép kritikai sikereket aratott, de az elképesztő áttörést - ezt talán csak a rend kedvéért érdemes megjegyezni - az 1991 szeptemberében megjelent Smells Like Teen Spirit kislemez, majd az ugyancsak ebben a hónapban a boltokba került Nevermind hozta el. Utóbbi a mai napig összesen 30 millió példányban kelt el világszerte.

A zenekar harmadik nagylemeze, a Kurt Cobain szerint túl polírozottra sikerült Nevermind hangzására reakcióul karcosabbra, kísérletezőbbre vett In Utero 1993 szeptemberében látott napvilágot.

A Nirvana idén - azok után, hogy eltelt a szükséges 25 év az első nagylemez megjelenéséhez képest - idén belép a könnyűzene halhatatlanjai közé, beiktatják a Rock and Roll Hall Of Fame-be.

Ami a Kurt Cobain öngyilkosságát megelőző utolsó napokat illeti, a Nirvana frontembere már 1994. március 19-én életveszélyes állapotba került, amikor Rómában pezsgő-rohypnol-kombóval túladagolta magát (a rohypnol a váliumnál is jóval erősebb nyugtató). Ekkor kórházba szállították, ahonnan néhány nap után Seattle-be távozott.

Március 30-án Los Angelesbe utazott, hogy egy rehabilitációs programnak vesse alá magát. Innen egy nap után távozott, felült egy Seattle-be tartó repülőre (az úton mellesleg Duff McKagan, a Guns N' Roses basszusgitárosa volt az ülésszomszédja), majd a következő napokban, 2-án és 3-án több helyen is felbukkant az esős városban, miközben felesége, Courtney Love magánnyomozót fogadott, hogy az derítse ki férje tartózkodási helyét.

A Nirvana frontemberét, aki 4-én végleg eltűnt, négy nappal később, április 8-n találta meg lake washingtoni házában, a garázs feletti szobában egy Tom Smith nevű villanyszerelő, aki azzal a céllal érkezett, hogy biztonsági rendszert telepítsen az ingatlanban. A zenész fejbe lőtte magát. A halál feltételezett napját (április 5.) a halottkém állapította meg. Szervezetében heroin és egy diazepám nevű, többek közt szorongásoldó gyógyszer nyomait mutatták ki.

Búcsúlevelét gyermekkori láthatatlan barátjának Boddah-nak címezte, az egyik utolsó mondata egy Neil Young-idézet a Hey Hey My My című dalból: "It's better to burn out, than to fade away".