szerző:
Hankó Viktor

Mindenkit jó előre szeretnék figyelmeztetni, hogy az egész egy borgőzös kocsmai estén kezdődött. Mármint akkor fogant meg az ötlet, hogy meg kellene nézni, mit tud ez a kimondhatatlan nevű dán srác a csapatával. Ráadásul nem csak az ötlet fogant meg abban a pillanatban a fröccsök és rozék tengerében, hanem én magam is csupán ekkor ismerkedtem meg egyáltalán magával a névvel. Gondoltam, mi baj lehet, ugorjunk fejest az ismeretlenbe, ha már a barátaim ilyen elvetemült, megrészegült rajongók. Elöljáróban annyit, hogy rátaláltam az új szellemi táplálékomra.

Szóval odaértünk ezen a kellemes őszi estén, szerdán az Akváriumhoz. Érdeklődve tapasztaltam, hogy nagyjából a Millenáris, vagy mondjuk a MOM koncertjein fellelhető közönség gyűlt össze. Nem mondanám azt, hogy a budai underground átjött bulizni egy jót az Erzsébet térre. Jól szituált fiatalok voltak, na, ez a lényeg! Amit persze a jegyár alapján könnyen előre is megjósolhatott az ember. A 6-8 ezer forintos klubbuli talán még nem számít megszokottnak itt Budapesten, de hát mit lehet tenni, ha egyszer nyugat-európai menőség látogat hozzánk? Meg ugye fontos azt is leszögezni, hogy a zenei minőség mellett a helyszín minőségén sem lehet nagyon kattogni. Egy tök jó zenekar tök jó zenéje szólt tök jól.

A dánok teljes menetfelszereléssel érkeztek. Arra gondolok, hogy szó sem volt holmiféle DJ set-ről, vagy az egyszerű polgárok parasztvakításáról. Itt kérem két gitárt téptek, szépen énekeltek, doboltak és nyilván zörögtek az elektronikával.

 

©

Kellemes, mégis kegyetlen lágyan szeletelő minimál hangulattal lendültünk neki az éjszakának. Nagyjából fél órán keresztül büntették így a drága magyar fiatalokat, amikor hirtelen átlendültek az érzelmes líra irányába. Nem is tudtam hová lenni ettől a nagy váltástól, mögöttem is felsóhajtott egy csillogó szemű huszonéves intellektuel leány, mondván „Ez olyan szép”. De a szépet már szinte elcsukló hangon tudta csak kimondani.

Hallgattuk ezt a nettó szóló csilingelést egy darabig, közben bennem felidézték a szomorú Yann Tiersent. Mondjuk a francia zseni már így is épp eléggé el tud menni a melankólia irányába, de Trentemøllerék ha lehet, akkor még inkább elmerengtek néha.

Nem gondoltam volna, de úgy nagyjából a koncert feléig csak melegítették a népet, akkor jött ugyanis elő az igazi lélek. Zenéje alapján ez az Anders azért rendesen megszenvedheti az életet, hiszen igazi sikítós, üvöltős kompozíciók érkeztek egymás után. Sírtak ezek a hangszerek.

Nem sokáig pengették azonban a lélek szomorúságra hangolt húrjait, nem akartak kockáztatni semmit. Váltottak is időben, amelynél láthatóan és érezhetően mindenki megkönnyebbült a közönség soraiból. Nincs mit titkolni, én is fellélegeztem.

Tudom, hogy költői túlzás, de higgyük csak el: operai sűrűségű anyaggal találkoztunk. Mintha egy dalszínházi produkció sokszínűségét (a kosztümöket, a zenekari árokban ülő több tucatnyi muzsikust, világosítókat, sminkeseket és így tovább) sűrítették volna egyedül és kizárólag a hangzásba. Majd felcsendült a Vamp, ami a csapatnak egyfajta himnusza. Örömkönnyek ezrei gyűltek fel, de ezt követően már nem hagytak túl sok helyet az érzelgősségnek.

Valami olyan mély, zenei robbanással lebegtünk tovább, amely erőben vagy talán agresszióban a Prodigy-t idézi. Azzal a különbséggel, hogy amikor a britek egy-két ’motherfuckin voodoo people’ ordítozás dörömbölés után már elengedték volna a közönséget, Trentemølleréknek eszük ágában sem volt.

Ezzel együtt pedig zenébe komponált kínzó kérdésekkel operáltak, szemét módon válaszokkal sosem szolgáltak. Valahol olvastam, hogy amit ők csinálnak, az az okos zene. Nem értettem, hogy mire gondolnak, de most már látom, hogy hiába a körülmények – értsd buli, meg koncert, meg hangos zene, meg őrjöngés -, mégis érezni lehetett, hogy itt valami kőkomoly dolog megy végbe.

A koncertet természetesen visszataps zárta, amely után – legalábbis számomra – szabályos siratóénekkel búcsúztak. Ez azért kissé meglepett, mert jól esett volna valamiféle jótékony feloldás, de úgy látszik, hogy az északiak képtelenek belazulni. Talán a sok hideg, vagy a kevés fény. Nem tudom.

Mindenesetre úgy fest, hogy az Akvárium nagyon nagy lendülettel igyekszik megvalósítani misszióját, amely szerint nyugat-európai színvonalú, ízléses produkciókkal végre szélesebb kör számára is elérhetővé teszik a zenei delikátokat, amelyek személyes ismerete sokáig főleg a gourmet-k kiváltsága volt.

És ez nagyon is támogatandó.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Ez a hír az ünnepek alatti kereskedelmi forgalomról szól, de mi Rogán Cecíliával illusztráljuk, mert csak

Ez a hír az ünnepek alatti kereskedelmi forgalomról szól, de mi Rogán Cecíliával illusztráljuk, mert csak

Fiatal újságírónő az áldozata az észak-írországi terror fellángolásának

Fiatal újságírónő az áldozata az észak-írországi terror fellángolásának

Sri Lanka – összehangolt húsvéti merényletsorozat – 138 halott 300 sebesült

Sri Lanka – összehangolt húsvéti merényletsorozat – 138 halott 300 sebesült

Halálos helikopterbaleset

Halálos helikopterbaleset

A teljes Mueller-jelentést követelik a demokraták

A teljes Mueller-jelentést követelik a demokraták

Tűz ütött ki a Campona környékén - papírbálák gyulladtak meg

Tűz ütött ki a Campona környékén - papírbálák gyulladtak meg