hvg.hu: Többször nyilatkozta, hogy a nyugatosok utolérhetetlenek. Miért azok?

Csepella Olivér: Ügyesen csinálták a PR-jukat. Minden információ, amit róluk hallasz, konzekvens: nemcsak az, amit az irodalomkönyvekben olvasol, hanem az is, ahogyan egymásról beszéltek. Attól is menők, hogy ki tudtak építeni egy arculatot, amiben mindenkit másért lehet szeretni. Kosztolányi Dezső például az összes fényképen a legjobb haverod: érzékeny, mosolyog, bír téged, jóban vagytok, elhívhatnád valahova, érdekli, mi van veled. Karinthy Frigyes a legviccesebb srác a csapatban, a karaktere a horrorfilmek vicces fekája. Ady Endre nyilván totálisan másnapos, egyébként is szarik a világra. Így tovább. Olyanok, mint a Power Rangers vagy a Szupercsapat – csak persze ezerszer jobbak. Zseniális, ahogyan mindenki mást csinált, mégis ők voltak „A nyugatosok”. Akkoriban kezdtek virágozni az izmusok. Mindig volt egy mester, akit követtek a tanítványok. A nyugatosoknál Osvát Ernő köré gyűltek az emberek, és Ady kezdte vinni a fáklyát, de Babits például ellenkező irányba ment. Annyi közös volt bennük, hogy úgy csináltak dolgokat, mint előttük senki más.

hvg.hu: Mennyire mélyedt el a kutatásukban?

Cs. O.: Ledoktorálni azért nem tudnék belőle. Nem akartam megállni annál, hogy adott a sokféle karakter – de jó, hogy van ez az alapséma. Mocskos dolgokba viszem bele a nyugatosokat, nem szeretnék megfejteni semmilyen nagy titkot. Blaszfémiának érzem, ha elkezdünk vájkálni a személyes élettörténetekben, abban, hogy akkor most ki, mikor, kivel, hogyan csalt meg kit. Nem védekezni szeretnék, eddig kevesen mondták, hogy milyen tiszteletlen dolog zombiharcosokat csinálni írókból.

hvg.hu: A populáris kultúrában mostanában megjelentek a lassan hörgős zombik mellett a gyorsan mozgó szuperzombik is.

Cs. O.: Ja, mint a 28 nappal később-ben. Danny Boyle találmánya.

Csepella Olivér

Üveges Zsolt

hvg.hu: A gonoszai hol vannak a vánszorgótól a futó zombiig terjedő skálán?

Cs. O.: Ők inkább a klasszikus, lassan hörgősek. Szeretem az egy helyszínen játszódó történeteket. Nálam a nyugatosok egy – persze pogány temetőre épült – kávéházból nem tudnak majd kimenni. A zombiknak nem kell szupergyorsnak lenniük, elég, ha elkezdenek levánszorogni a második emeletről.

hvg.hu: Filmesek közül Tarantinót említette korábban, mint aki hatott önre. Ez a beragadunk egy helyre vonal például Alkonyattól pirkadatig-szerű. Nem tudom, mennyire spoilerezne, de hangulatában mennyire lesz hasonló a képregénye Tarantino-filmekhez?

Cs. O.: Konkrétan egy az egyben, nagyon pofátlanul átveszek ötleteket pont az Alkonyattól pirkadatig-ból.

hvg.hu: Táncosnő? Kígyó?

Cs. O.: Most, hogy mondja, táncosnő például lesz benne, de ő nem kezd táncolni, és Salma Hayekhez képest sem éppen magával ragadó szépség. És ami ott hívők és hitetlenek ellentétpárja, itt inkább nyugat és kelet lesz.

hvg.hu: Kiemelte Mike Mignola munkáit is. Miért őt?

Cs. O.: Utolérhetetlenül király, amit csinál. Rajzban, színezésben, ahogyan komponál. Nagyvonalúan rajzol, szépen mesél. Ha valakit nem is érdekelnek a pokoli és legendás teremtmények, vagy az, ahogyan egy trágár ördögszerű lény nagy kőököllel csapkodja az embereket (Mignola a például a Hellboy alkotója – a szerk.), annak is érdekes lehet, ahogyan mesél, amilyen tempókat használ. De azt nem tudnám megmondani, mit vettem át tőle.

hvg.hu: A hollywoodi Marvel-bumm óta tömegtermék lett a képregényfilm.  Ön mit gondol róluk?

Cs. O.: Épp az zavar az egészben, ami miatt éppen szeretni is lehet őket. Ezeknek a szuperhősöknek általában halálosan fasza az alaptörténetük. X professzor és Magneto konfliktusa például felér egy Kossuth–Széchenyi-vitával. Ebből lesz aztán rétestésztaszor egymillió, Dragon Ball Z-szerű cucc, ahol mindig feltűnik egy erősebb ember – na, engem ez zavar. Ahhoz is, hogy megöljék Amerika Kapitányt, ötven évig gyűjtöttek bátorságot. Ő is zseniális karakter egyébként: nem harcol, pajzsa van, azzal veri ki a sz*rt mindenkiből. De csak védekezik, hiszen amerikai.

hvg.hu: Mi a helyzet a magyar képregénnyel? Azt hallani, aki értene hozzá, elmegy valamilyen alkalmazott műfaj felé vagy külföldre.

Cs. O.: Nem figyelem eléggé a magyar képregényt. Vannak jók és vannak rosszak. Ha regényt írnék, arról beszélnénk, hogy a könyvpiac nem működik. Kevesen vagyunk, és még kevesebben akarnak olvasni. A képregényt kábé három-négy országban veszik komolyan. Nekem nagy szerencsém van, hogy az emberek beszélnek a Nyugat+Zombikról.

Részlet a képregényből. Kattintson galériánkért!

Csepella Olivér

hvg.hu: Ez meglepte?

Cs. O.: Abszolút, és persze nagyon örülök, hogy így alakult. Nem az volt, hogy korábban beszélgettem emberekkel, hogy nyugatos-zombis képregényt rajzolok, és erre mindenki pörgött, meg tapsolt, hogy jézusmáriám, haver, azonnal futunk a könyvesboltba, eladjuk az összes példányt, mekkora jó.

hvg.hu: A közösségi finanszírozós ötlet megjelenésekor írta, hogy kiadókkal is beszélt, de nem sikerült megegyezni. Hogyan áll most?

Cs. O.: Legalább egy év kellene ahhoz, hogy a tervezett hét fejezetet megrajzoljam. A 32 oldalas diplomamunkához három-négy hónap kellett. Abban benne volt például a karaktertervezés, meg a plakátok is, de nagyon feszes tempóban. A utolsó két hétben alig aludtam. A kiadók, akikkel beszéltem, rugalmasak és nagyvonalúak voltak, de egyszerűen nem tudnak annyit ígérni, amiből a rajzolás ideje alatt megélnék. Nem szeretném, ha az lenne a helyzet, hogy bocs, anyu, most képregényt rajzolok, kéne pénz. Felvetődött a pályázás is, amihez viszont általában már szerződésben kellene állnom egy kiadóval – sejthetően nincsenek olyan kiírások, ahol irodalommal és zombikkal foglalkozó fiatal rajzolót keresnek. Közhely, de tényleg akkor lesz jó egy munka, ha örömmel csinálod. Klassz dolog, ha a munka mellett tudok kiflit venni, és meg tudom hívni moziba a barátnőmet.

hvg.hu: El tudja már képzelni az ötlete kiterjesztését is?

Cs. O.: Jellemző arra, ahogyan a művészetet kezeljük, hogy ha valami tetszik, rögtön sorozatot szeretnénk belőle. Lehet gondolkozni Kernstok Károly (a magyar avantgárd jeles képviselője a századfordulón – a szerk.) és a gyilkos robotok, vagy a gödöllői iparművészeti műhely és a marslakók verzióban, de én ezt a történetet szeretném elmesélni.

hvg.hu: Négy frissen végzett csoporttársával a soproni Alkalmazott Művészeti Intézetből nemrég kezdtek bele egy önálló stúdió (Halisten) működtetésébe. Hogy megy?

Cs. O.: Nagyon jó az élet. Sokkal sötétebb dolgokat képzeltem el. Egyelőre szépen, gördülékenyen tudunk együtt dolgozni. Ha valaki nem tud lenyúlni a leeső vázáért, tényleg ott van három másik kéz. Már osztályként azt szerettem magunkban, hogy mennyire más megoldásokkal reagálunk egy-egy feladatra. Ez eszméletlen inspiráló tud lenni.

hvg.hu: Milyen munkáik vannak?

Cs. O.: Bogi (Nádi Boglárka) most éppen bélyeget tervez, Barbi (Bernát Barbara) könyvet illusztrál képregénnyel, Gergő (Gilicze Gergő) ex libriseket csinál, Jan (Kőrös János) pedig legutóbb társasjátékhoz csinált táblát. Mintha jutalomjátékokkal keresnének meg. Persze nem mi vagyunk a leggazdagabb srácok Budapesten. De bizakodóak vagyunk. Ha pénzt tudunk szerezni azzal, amit szeretünk csinálni, mi vagyunk a legszerencsésebb kópék. Én azon is meglepődtem, hogy munka van. Csinálhatunk siránkozós kört, de az embereknek általában fogalmuk sincs, hogy a grafikusoknak mennyibe kerül csak az, hogy grafikusok.

hvg.hu: Gondolkodott azon, hogy elmenjen külföldre?

Cs. O.: Felvetődött. De ebben a munkában az a jó, hogy ha akarunk, találkozhatunk külföldi melókkal. Ez inkább személyes preferencia, hogy mi van épp a levegőben. Meg kell tudnunk élni grafikusként – ez az idealista hozzáállás nem tört le száz százalékosan. Oké, hogy minden második üzlet bezár, de amíg nem az összes, addig nekik kellenek grafikák. Valakinek fogunk tudni dolgozni, a franc egye meg.

hvg.hu: A képregényes projekt és a Halisten Stúdió mellett ott van még a Csaknekedkislány is. Mikor a Bánkitó Fesztiválon beszéltünk, az volt a benyomásom, abszolút hobbiszinten szeretnék fenntartani a bandát.

Cs. O.: Olyan értelemben igen, hogy nem ebből szeretnék Jockey Ewing háztartását felhúzni. Szeretünk ingyen zenélni, de ritka az a szórakozóhely, ami szeret ingyen zenéltetni. Leszűkülnek a lehetőségeink. Ha valaki össze tud szedni háromnál több embert vidéken, akit érdekel a Csaknekedkislány és felajánlják, hogy kifizetik a benzint, van lent dobszerkó, boldogan megyünk. Oké, ha nullára jövünk ki, de ha szeretnénk klipet vagy felvételt, ahhoz kell tőke. Eddig is simán beleadtuk a magunkét, de ez nem lesz elég. Nem véletlenül nincs még egy rendes lemeznyi felvételünk. Persze úgyis feltennénk az egészet a netre, és sznobságból megcsinálnánk a bakelitet. Szóval néha napján kell majd belépőt szedni.

hvg.hu: A zenéhez is, a képregényhez is ír szöveget, most tulajdonképpen önmagát illusztrálja. Minden területet ugyanolyan fontosnak érzi?

Cs. O.: Jó kérdés. A Nyugat+Zombik írása nem olyan volt, mint verset írni. A történetmesélés a prózához áll közelebb, de a képregénynek szerintem a filmhez van több köze. Szóval ez egy különálló, harmadik műfaj, nem a grafika és a szövegírás találkozása. Azt tudom élesen elválasztani, amit grafikusként és amit a Csaknekedkislányban csinálok. A képregényben én mint grafikus alkalmazásban állok magamnál, a szerzőnél. Tök jó fej a főnököm, csak nem hagy aludni.

Csepella Olivér munkáit itt, a Nyugat+Zombik képregényt itt tudja követni.