Gagyi europop. Évről-évre próbáljuk megcáfolni, hogy ez lenne az Eurovíziós Dalfesztivál, de hiába, azért az indulók legtöbbje mégis visszarángatja az Eurovízió iránt egy fokkal vájtabb füllel rajongókat erre a fura bolygóra. Mit jelent az egy fokkal?

Hogy még Zoltán Erikával is lepipálnánk az idei első elődöntős mezőnyt, nemhogy Boggie-val, aki azért már nemzetközi porondon bizonyított, és az énektudásába sem lehet belekötni.

Meghallgatva az első elődöntő dalait, azt kell megállapítanunk, hogy alig tud valaki újat mutatni: tizenhatból tizenegy ugyanaz a sablonos, fülfájdítóan hajlítgatós, fölöslegesen nagyívű produkció, és vannak még olyan indulók is, akik a kilencvenes évek europopjához nyúlnak vissza, de nem menő vagy retro módon, hanem nagyon kínosan (Szerbia).

Nem maradhatnak ki a Justin Bieberek helyi változatai sem. Ilyen a moldovai induló, vagy a belga Loïc. A grúzok énekesnőjét pedig mintha egy Éhezők viadala-témapartiról szalajtották volna. Nina Sublatti a Warrior (harcos) azonban nem Jennifer Lawrence, hanem Xena nagyon rossz másolata. Az még cikibb, hogy a máltaiak is egy Warrior című számmal próbálkoznak, szerencse, hogy ők csak a második elődöntőn, csütörtökön este kerülnek sorra.

Azért van néhány figyelemre méltó, legalábbis vállalható induló az első elődöntő mezőnyében. Az észtek duója például már első hallásra profibb, rádióbarátabb, mint a többi, de a macedónok is ígéretesek. A fehérorosz duó viszont határeset: a hegedűbetéttel próbálja feldobni a sematikus Time című számát, ami azért elég dinamikus ahhoz, hogy elnyerje a közönség tetszését.

Érdekes, hogy a 16 országból – amelyből egyiknek sem hivatalos nyelve az angol - csak a finnek és a románok vállalják be az anyanyelvű dalt, utóbbiak is váltanak angolra félidőnél. (Meghallva a döcögős kiejtést, ott is felmerül azért a kérdés, hogy miért csak akkor.)

A témák is ugyanazok, mint mindig: leginkább szerelemről, párkapcsolatról szólnak. A szerb Bojana viszont a szépségről dalol, azaz arról, hogy az száz kiló felett is létezik, és közben magára mutogat. Az üzenet jó, csak ne lenne ennyire szájbarágós. A dánok vicces együttesneve viszont csalóka - Anti Social Media -, a rockabilly maskarához ugyanis ők is tinglitanglit párosítanak.

Üzenet után tehát nem kell nagyon kutakodni ezen az Eurovízión sem, erre próbálhat rácáfolni Boggie, aki békeindulójával kilóg a sorból.

És akkor ott vannak a finnek, akik mindenféle szempontból kilógnak: a zsáner a punk, a báj a fogyaték, a cél az Eurovízió-pukkasztás, a téma: miért kötelezik őket állandóan olyan dolgokra a hétköznapokban, amiket utálnak csinálni.

Nyerhetnek-e az Eurovízió legőszintébb indulói? - Olvassa el cikkünket a finn csapatról

Boggie, aki magát se a mainstream, se az underground zenészek közé nem sorolja - mint minden év küldöttje -, eléggé megosztja itthon és külföldön is az Eurovízió önjelölt szakértőit. Egyesek unalmasnak tartják a Wars For Nothingot, és nála is pedtegetik a sablonosságot. A másik oldal érve, hogy amint nekikezd a magyar lány, a hallgatók háta libabőrözni kezd. Egy biztos, a Parfümmel csodájára jártak, és olyan öntudatosan készült az Eurovízióra, mint eddig itthon senki.

A háromperces produkció alatt összesen öten lesznek a színpadon, Boggie bordó estélyiben középen, melette a vokalisták feketében és fehérben. A háta mögött egy fa fog kibontakozni, ami csak azért veszít a hatásosságából, mert az előttünk sorra kerülő örmények is hasonló hátteret találtak ki a gagyi europop dalukhoz.

Az elfogultak szerint viszont Boggie képes lehet három percig feledtetni, hogy miért bélyegezik meg a versenyt.

Az első elődöntő kedd este 21 órakor kezdődik, a másdik elődöntőre csütörtök este 21 órakor kerül sor, amikor 17 ország küldötte mérkőzik meg a továbbjutásért. A döntő pedig szombat este 21 órakor kezdődik, ahol a két elődöntő továbbjutói mellett az automatikusan bekerülő osztrák, német, olasz, francia, spanyol, brit és ausztrál is versenyez.