Egy klasszikus jelenetet látunk, a kíváncsi pszichológus a zavart, antiszociális főhőst faggatja. „Mi az, ami ekkora csalódást okoz neked a társadalmunkban?” - kérdezi a pszichológus, a vele szemben ülő hősből pedig csak ömlik a szó: „Nem is tudom. Talán az, hogy mindnyájan azt gondoljuk, Steve Jobs nagyszerű ember volt, még akkor is, ha milliárdokat keresett gyerekmunkával. Vagy talán mert úgy érzem, az összes hősünk hamisítvány? Mert a világ maga is csak egy nagy hoax? Spammeljük egymást a folyamatos baromságainkkal, közvetlenségnek álcázzuk a közösségi médiában magunkról alkotott hamis képet. Vagy ez az, amire szavaztunk volna? Nem a manipulált választásainkkal, hanem a dolgainkkal, a tulajdonainkkal, a pénzünkkel. Semmi újat nem mondok ezzel. Mindannyian tudjuk, miért csináljuk ezt. Nem azért mert Az Éhezők viadala könyvek boldoggá tesznek minket, hanem mert ki akarjuk ütni magunkat. Mert fájdalmas nem színlelni. Mert gyávánk vagyunk. Fuck society.”

Aztán vágás, és kiderül, a fenti monológ csak a hős fejében létezett, a "valóságban" nem mondott semmit. Valóban nincs itt semmi újdonság, de a körítés miatt sokaknak itt eshetett le először, a Mr. Robot fejbekólintó élmény lehet.

Ha belekezd, erről fog vitatkozni. De miről is?

A Mr. Robot sorozat alkotói folyamatosan ezzel a megtörtént/nem történt meg, hallucináció/valóság közti lebegtetéssel manipulálják a nézőket. Ez nem nagy újdonság a mozgókép utóbbi évtizedeit figyelve, de van valami különös ebben a sorozatban, ami miatt többnek tűnik a Harcosok klubja, vagy a Hatodik érzék modernizált változatánál.

A Mr. Robot lehet ugyanis az első modernkori techdráma, amely végre nem csak felszínes képet fest az átromantizált hackervilágról, és amely tényleg egy egész generáció dühét fejezheti ki. Ez lesz a modern demokrácia, a modern kapitalizmus legújabb éles kritikája? Vagy az egész csak egy cyberkörnyezetbe ültetett, hagyományos karakterdráma? Egyetlen rész maradt a Mr. Robot első évadából, de már most akkora a vita a széria körül, mint tavaly, a True Detective első etapjának fináléja előtt. Mindenki szenvedélyesen a lehetséges olvasatokat veszi számba, elég csak felpillantani a redditre, hogy aztán el is menjen a napunk a teóriák végigpörgetésével.

A kapucni mögött zajlik az egész dráma? (Rami Malek, a főhős, Elliot Alderson szerepében)

AFP

Amerika, és a persze a sorozatokra egyre jobban rákattanó Európa, a Breaking Bad és a Mad Men befejezése után érezhetően A Nagy Drámasorozatot keresi, és a Mr. Robot nagy eséllyel indul ezért a címért. De mitől lehet forradalmi egy széria, amelyet egy szinte teljesen ismeretlen író (Sam Esmail), és egy alig ismert színész (Rami Malek) visz a hátán?

Amikor a képzelt barát maga a néző

A Mr. Robot alapfelállása egyáltalán nem formabontó: a főszerepben egy szorongó, magányos, morfiumfüggő hacker, Elliot Alderson (Rami Malek) áll, aki csak úgy képes emberi kapcsolatokat teremteni, hogy feltöri mások levelezését, és mindig a legrosszabb tulajdonságot keresi. Elliot modern antihős, láttunk már hozzá hasonlót elég sokat mostanában.

Rossz tulajdonságai ellenére mégis szimpátiát ébreszt a nézőkben elhivatottsága, és kíméletlen, de lényeglátó kritikája korunk valóságáról. Elliot nem ismer feltörhetetlen rendszert, ha a valóságban létezne, valószínűleg az összes titkosszolgálat őt keresné, vagy még inkább megpróbálná saját hasznára fordítani tudását.

Egy a szobájában, a gépe előtt üldögélő főhős persze nem lenne túl izgalmas tíz részen keresztül, így Elliot személyes drámáját egy titokzatos, hackercsapat felbukkanásával, és egy vele szembeállított, Patrick Batemant idéző, yuppie-figurával (Martin Wallström egészen zseniális alakítása) fokozzák. Ők állítják folyamatosan morális dilemma elé a főhőst.

De Elliot karakterét valami más teszi igazán izgalmassá, és a tévéképernyőkön is újszerűvé. Már a szinte hibátlan első részben felmerül a kérdés, létezik-e a valóságban a főhős? Vajon a mellékszereplők az ő képzeletének szüleményei, és az egész sztori csak hallucináció? Vagy valamelyik mellékszereplő fantáziájának kivetülése Elliot?

Persze mindezek a megoldások semmit sem érnének, ha Rami Malek színészként nem bújna bele teljesen a szorongó, a hétköznapi életben tanácstalan, a gép előtt kvázi szuperhőssé váló Elliot fejébe. Hiába Christian Slater a legnagyobb név a szereplőgárdában, az igazi áttörést ez a sorozat Maleknak jelenti majd, ez már a befejezés előtt garantált.

Portia Doubleday és Rami Malek a Mr. Robotban

AFP

Az pedig már csak hab a tortán, hogy a sorozatban felbukkanó női szereplők sem bábok csak, sőt több alkalommal is ők terelik más irányba a felszín alatt folyamatosan fortyogó drámát. Elliot gyerekkori barátnője, Angela (Portia Doubleday) és az excentrikus hackertárs, Darlene (Carly Chaikin) a kezdeti bizonytalanság után, idővel a főhőssel egyenértékű szereplővé lépnek elő. Ami azért amerikai sorozatban elég ritka írói megoldás.

Az Arab tavasz és a fiatalok dühe adta a szellemi hátteret

A Mr. Robot már csak azért is válhat kultikus szériává, még a mostani (amúgy jogos) felhajtás elhalása után is, mert mindent egyesít magában az utóbbi évek legjobb tévés és mozis megoldásaiból. Az epizódokban felfedezhető a kritikuskedvenc Black Mirror társadalomkritikája, a House of Cards képi kimunkáltsága, a Breaking Bad finom karakterrajza, az Utopia paranoiája, de még a zenei megoldások is Trent Reznor Oscar-szobrot érő, A közösségi hálóhoz írt szerzeményeit idézik. Ez a mindent magába olvasztó stílus meglepő lehet egy szinte teljesen tapasztalatlan írótól.

Sam Esmail eredetileg mozifilmnek írta a Mr. Robotot, de időközben rájött, karakterei több időt érdemelnének két óránál. Ráadásul attól sem kell félnünk, hogy túlságosan elkenné az első évad várva várt befejezését, hiszen elmondása szerint már a kezdetektől tudja, hogy végződik a sztori. Esmail azonban a formai bravúrok, a remekül megírt párbeszédek mellett főleg két dolog miatt dobbanthat nagyot ezzel a sorozattal. Egyrészt nagyon ráérzett a korhangulatra: a Wall Streettel, az intézményrendszerekkel, a politikusokkal, sztárokkal, és az egyre virtuálisabb emberi kapcsolatokkal szembeni bizalmatlanságra. A jelenleg New Yorkban élő Esmail egyiptomi származású, és az Arab tavasz eseményei miatt korábban az észak-afrikai országba utazott, hogy személyes tapasztalatokat gyűjtsön. Elmondása szerint a Mr. Robot szellemi hátteréhez itt kapott elég muníciót.

Rami Malek és Christian Slater karrierje is új fordulatot vett a sorozattal

AFP / Universal Cable Company / The Kobal Collection / Kramer, Peter

„Az egész Arab tavasz azokról a dühös fiatalokról szólt, akiknek elegük lett a saját valóságukból és társadalmukból. Az egyetlen eszközük, amellyel ki tudták venni az idősebb generáció kezéből a hatalmat, a technológiai tudásuk volt. Az indulataikat valami igazán jóra és pozitívra használták fel. Ezért neveztem el a sorozatban feltűnő hackercsoportot f societynek. Az a fiatalos düh, amit Egyiptomban éreztem, a főszereplő Elliot és az egész sorozat lelke ” – nyilatkozta Esmail.

A másik kulcs a Mr. Robot sikeréhez a hackerek világának az eddig megszokotthoz képest jóval hitelesebb bemutatása. A hackerfilmek nagy hibája az alkotók slendriánsága volt: annyira lebutították a szakzsargont, és az informatikai kifejezéseket, hogy a mozivászon hackerei könnyen nevetség tárgyai lettek (tessék csak belenézni ebbe a filmbe).

A Mr. Robot azonban nem menekül el a különleges szabályok szerint működő mikrovilág elől, hanem egyenesen felhasználja, a középpontba állítja a hackerek szakkifejezéseit. A bug, az exploit, vagy a forráskód kifejezések, konkrét epizódoknak adnak keretet, többletjelentést adva ezzel az alapcselekménynek. És a nézőnek még IT-szakembernek sem kell lennie ahhoz, hogy ezeket a jelentéseket feltörje. Így a techőrült geekek, és az újfajta narratív megoldásokra vágyó nézők is jól járnak.

A legjobban mégis azoknak fog tetszeni a Mr. Robot, akik a mozikból eddig hiányolták a poszt-Wikileaks, poszt-Snowden korszak igazi kultfilmjét. A Mr. Robot nem hibátlan sorozat, és nagyon sok múlik az utolsó epizódon is, de ennyire már rég ragadták grabancán egy korszak összes félelmét egy tévés sorozatban.