szerző:
Németh Róbert

Október 9-én lenne 75 éves John Lennon. A Beatles tagjai együtt voltak a legjobbak, a zenekar feloszlása körül, majd azt követően megjelent szólólemezeik egyike sem jutott fel a közös albumok magasságába. A Lennon-életmű azonban kifejezetten gazdag és izgalmas, érdemes újrahallgatni.

Ami a zenekar munkásságának két főszereplőjét illeti, nyilván nem lehetséges és nem is szerencsés Lennon és McCartney szólóéletművének összehasonlítása, azt azonban kijelenthetjük, hogy a vadzseni Lennon és a képzett, tudatos McCartney nagyjából hasonló mennyiségű kiemelkedő saját albumot készített - más kérdés, hogy erre Maccának több mint negyven éve volt, míg Lennon csupán bő tíz évig írt, írhatott szólódalokat. Egyet azonban érdemes leszögezni: a pénteken születésnapos dalszerző-énekes kiemelkedő lemezeinek (és dalainak) csúcsai magasabban vannak a legjobb McCartney-lemezekéinél.

John Lennon
©

John Lennon már a Beatles feloszlása alatt elindult önálló pályáján. Első három, Yoko Onóval készített lemeze (Unfinished Music No. 1: Two Virgins, 1968; Unfinished Music No. 2: Life with the Lions, 1969; Wedding Album, 1969) a popzene értelmezési tartományában nehezen vagy sehogyan sem értelmezhető avantgarde kísérleteket tartalmazó lemezek, melyeket a kánon tulajdonképpen nem is kifejezetten sorol a "rendes" John Lennon-szólóalbumok közé. Külön pikantériát kölcsönöz a történetnek, hogy ezek közül az elsőt (a meztelen borítós Two Virginst) úgy rögzítették, hogy Lennon még házasságban élt feleségével, Cynthiával (aki egyébként, görögországi nyaralásáról hazatérve rajta is kapta a párt, mely a megelőző éjjel együtt dolgozott Lennon házistúdiójában, majd együtt töltötték az éjszakát - "Oh, hi!", a legenda szerint Lennon csak ennyit mondott az előzetes bejelentés nélkül hazatérő feleségnek)

Lennon első igazi saját lemeze, a Beatles hivatalos feloszlásának évében, 1970 decemberében kiadott John Lennon/Plastic Ono Band a művész pályafutásának két legjobb nagylemeze közül az egyik - de mindenképpen a legütősebb szólóalbum. Az albumon - mely párhuzamosan jelent meg Yoko Yoko One/Plastic Ono Band című kísérleti nagylemezével - ott van minden, amit Lennon a Beatles-ben már nem tudott vagy nem akart megcsinálni, s szó szerint - hiszen éppen ekkor vettek részt az Arthut Jenov-féle ős sikoly (primal scream)-terápián - szó szerint kikiabál, kiüvölt magából mindent, ami a lelkét nyomja. Hogy mást ne mondjuk a lemez - melynek Phil Spector a producere, s amelyen Ringo dobol, s a régi hamburgi barát, a Revolver lemezborítóját tervező Klaus Voormann basszusgitározik - a szívszaggató Motherrel nyit, s a My Mummy's Dead című dallal zárul. Magyarázni nem is kell.

Jóval finomabb, barátságosabb, ha úgy tetszik (több értelemben is) békésebb, s az előzőnél gazdagabban, kerekebbre hangszerelt a Lennon-életmű másik csúcsa, az egy évvel később kiadott Imagine (olyan dalokkal, mint az intergalaktikus címadó szám, a Jealous Guy, melyet később a Roxy Music is feldolgozott, az Oh My Love, vagy az Oh, Yoko). Ez a Yoko-John-páros szerelmeslemeze. Borítóképét maga Andy Warhol készítette. A zenésztársak között pedig ott van George Harrison, aki egyébként egy évvel korábban adta ki harmadik szólólemezét, szólóéletműve legjobb darabját, az All Things Must Pass-t. Kicsi, de jól észrevehető ránc a lemezen a How Do You Sleep című dal, mely reakció a Beatles feloszlása utáni Lennon-McCartney-konfliktusokra.

Az egy évvel később, 1972-ben kiadott Some Time in New York City aztán teljes renonsz - egy olyan album, amit maga alá temet Lennon és Ono politikai aktivista tevékenysége. A pár 1971 szeptemberében költözik át New Yorkba, s szinte az első pillanatban fejest ugrik a Greenwich Village ellenkultúrájába és politikai életébe. Jerry Rubinnal és Abbie Hoffmannal barátkoznak, részt vesznek a John Sinclair író és Angela Davis polgárjogi aktivista bebörtönzése elleni tüntetéseken, Lennon pedig felszólal az Attica börtönlázadás kapcsán. A két lemezoldal stúdiófelvételt és két lemezoldal koncertfelvételt tartalmazó dupla album (az élő felvételek egyik részét 1969-ben egy londoni UNICEF-koncerten, másik felét 1971-ben, New Yorkban, egy Frank Zappával és a Mothers Of Inventionnel közös fellépésen rögzítették). Az album stílszerűen a Woman Is The Nigger Of The World című dallal nyit – és végig ezt a hangulatot tükrözi, viszont a dalok nem, hogy nem elég jók, hanem kifejezetten gyengék.

A jó dalszerző Lennont szerencsére nem veszítjük el. 1973-ban Mind Games címmel egy nem zseniális, de tisztességes sorlemezzel köszörüli ki az egy évvel korábbi csorbát. Nehéz időszakon megy keresztül (ez a kicsit össze-vissza lemezen is hallatszik): egyszerre harcol a bevándorlási hivatallal (a zöld kártyáért), házasságáért (a lemez rögzítésre közben elköltözik Yokótól és 18 hónapig asszisztensével, May Panggal él Los Angelesben és New Yorkban), és növekvő paranoiájával, az FBI-os megfigyelés szorongató érzésével. Love Is The Answer (a szerelem/a szeretet a válasz), ez az emlékezetes középtempós címadó, lemeznyitó dal legfőbb üzenete.

A Walls and Bridges című 1974-es lemeze közelíti meg leginkább az első két csúcslemez színvonalát. Dalai abban a bizonyos másfél évben születnek, melyet Lennon és Yoko külön töltenek (ezt az időszakot nevezik Lennon "elveszett hétvégéjének"), felvételeire pedig New Yorkban kerül sor 1974 nyarán. Egzisztencialista, önvizsgáló album a kettősségek körül; szabadság és hiány, falak, amik elválasztanak és hidak, amik összekötnek. Az album a helyzethez képest összeszedett és kompakt; "a legprofibb felvétel volt, amin valaha részt vettem (...) John tudta, mit akar és tudta, hogyan érje el, amit szeretne", nyilatkozta később a felvételeken közreműködő híres lemezipari szakember, producer-hangmérnök, Jimmy Iovine. Ezen az albumon szerepel egyébként Lennon egyetlen amerikai listavezető dala, az Elton Johnnal rögzített Whatever Gets You thru the Night. A közönség 1980-ig várhatott új Lennon-sorlemezre, ám az az év nem csak, sőt leginkább nem örömöt hozott a rajongóknak.

Lennon már korábban tervezett egy rock and roll-feldolgozásokból összeállított lemezt, ám a Los Angelesben, a Walls and Bridges előtt Phil Spectorral megkezdett felvétel zsákutcába vezetett (a session leginkább nem is a felvett anyag, hanem sokkal inkább a féktelen piálás miatt lett legendássá). Az egykori Elvis-, Little Richard-, és Buddy Holly-rajongó zenész azonban nem adta fel tervét és 1974 őszén egy albumra gyűjtötte ifjúkora kedvenceit (a felvételek egy része még az abortált 1973. októberi Spector-kanyarban készült). Az 1975 februárjában megjelent Rock 'n' Roll pöpec lemez, se több, se kevesebb. Régi kedvenceivel Lennon egy időre el is köszönt a lemezstúdióktól - a megjelenéskor Yoko már egy hónapos terhes volt, a zenész pedig visszavonult a családi életbe, kispapa, majd apuka és háztartásbeli lett.

Fél évtized év inaktivitás után Lennon új erőre kapott - egy majdnem végzetes bermudai jacht-kalandot követően, melynek során, miközben a legénység a rosszulléttel küzdött, ő maga vezette ki a hajót a viharból; azt mesélte, hogy ez a nem várt kaland "ráhangolta a mindenségre", rámutatott élete törékenységére és önbizalommal töltötte fel. Lennon és Ono - első alkalommal a Some Time in New York City album óta - közösen kezdett neki az új lemezanyag összeállításának. Sajnálatos, de igaz: a dalszerző-énekes életében megjelent utolsó lemez, a Double Fantasy - melynek címét egy virágtól, egy bermudai frézia-félétől kölcsönözte, s melynek egyébként 2010-ben megjelent az egyszerűbben hangszerelt Stripped változata is - kifejezetten jó album volna, ha levennénk róla az Ono-kisérleteket és hozzáadnánk az 1984-ben megjelent, a Double Fantasy felvételei során és az után rögzített számokat tartalmazó Milk and Honey javát.

A Double Fantasy-re kért autogramot Lennon gyilkosa, Mark David Chapman 1980. december 8-án a kora esti órákban (akkor, amikor John és Yoko elhagyták a Dakota-házat, amely előtt a végzetes estén, helyi idő szerint este 11 előtt tíz perccel a gyilkos lövések eldördültek).

A Lennon-lemezpakk lábjegyzeteként ne feledkezzünk meg azokról a kulcsdalokról sem, amelyek - jó brit szokás szerint, a Beatles-diszkográfiához hasonlóan - nem kerültek sorlemezekre: Give Peace a Chance, Cold Turkey (1969), Instant Karma (1970), Power to the People (1971), Happy Xmas (War Is Over) (1971/1981/2003). És persze két koncertlemez (Live Peace in Toronto 1969, Live In New York City, 1986), meg a számtalan válogatásalbum, box set, és az újrakiadások végtelen sora, melynek legfrissebb darabja az idén megjelentetett vinyl-albumgyűjtemény.

Legyen HVG pártoló tag!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Hollandiában is a rettegett szerbiai magyar bérgyilkos, Dér Csaba ölhetett

Hollandiában is a rettegett szerbiai magyar bérgyilkos, Dér Csaba ölhetett

Demokratákat, aktivistákat, újságírókat akart ölni az amerikai parti őrség egy tagja

Demokratákat, aktivistákat, újságírókat akart ölni az amerikai parti őrség egy tagja

Gundel Takács beolvasott Király Gábornak

Gundel Takács beolvasott Király Gábornak

Valóra vált a csillagászok álma: felfedeztek egy csillagfolyamot, ami szinte teljesen elfoglalja a déli égboltot

Valóra vált a csillagászok álma: felfedeztek egy csillagfolyamot, ami szinte teljesen elfoglalja a déli égboltot

A bíróság hibázott, nem áll végrehajtás alatt a Hell

A bíróság hibázott, nem áll végrehajtás alatt a Hell

Trump döntött, megkezdődik az amerikai űrhaderő felállítása

Trump döntött, megkezdődik az amerikai űrhaderő felállítása