hvg.hu: Azt írták a legutóbbi filmje, a - most az Izraeli Filmhét keretében a Puskin moziban is látható - Dancing Arabs írójáról, az izraeli-arab Sayed Kashua-ról, hogy a november 13. párizsi terrortámadásokat követően megtagadta muszlim identitását,

E.R.: Kashua azt nyilatkozta, hogy ő nem akar semmiféle közösséget vállalni  az ilyen emberekkel. De az író egy éve már nem Izraelben, hanem az Egyesült Államokban él. Jól ismerem őt, még csak 40 éves és nem a zsidókkal, hanem az arabokkal gyűlt meg a baja, ezért is ment el. Izraelben a közönség kedvelte, különösen a televízióban játszott komédia, egy arab családról szóló sorozata miatt.

hvg.hu: A „Táncoló arabok” viszont egyáltalán nem humoros, sőt inkább drámaian keserű szatíra. A film befejezése pedig sokak szerint teljesen elképzelhetetlen. Lehetetlen, hogy egy zsidó asszony a hozzátartozóját nem zsidó, hanem muzulmán temetőben, muszlim szertartás szerint temesse el!

E.R.: Ez egy nagyon régimódi reakció. Azok a zsidók, akik nem élnek Izraelben, nem értik a különböző emberi kapcsolatok különféle érzelmi oldalát. A zsidó szempontot veszik kizárólag figyelembe. Ez a film azonban nem erről, hanem a szeretetről szól. Egy zsidó asszonyról, aki végigcsinálja a fia súlyos betegségét, végignézi a haldoklását és jó akar lenni valakihez, aki történetesen a fia legjobb barátja. Különben is, mit számít az, hogy hol temetik el? Eltemetik, mert meghalt, semmi több.

hvg.hu: Azért azt mégsem lehet mondani, hogy ez a realitás.

E.R.: Volt sok reagálás, muszlim és zsidó nőktől egyaránt.  A film szereplőitől is megkaptuk, hogy nehezen értik meg, hogyan temetheti el így a fiát egy nő. Persze nem állítom azt, hogy a film befejezése realista volna. Természetesen ez egy allegória, és nem a teljes valóság. Nem törekedtem rá, hogy az izraeli arabok és a zsidók közötti kapcsolatokról a teljes igazságot bemutassam.

hvg.hu: Valóban nem a teljes igazság, amit a filmen látunk. Sokkoló volt, hogy ma, amikor késelések, gyilkosságok sorozata zajlik Izraelben, a film egy idealista, csaknem problémamentes állapotot ábrázol. Semmi erőszak, sehol nem folyik vér, - ma nem ezt lehet látni az izraeli híradókban.

E.R.: Könnyű dolgom lett volna, ha a szörnyűségeket akarom bemutatni. De én inkább azt szerettem volna, hogy a nézők elfogadják a film főhősét, ezért lett ő egy elfogadható és szerethető figura. A néző együtt érez ezzel az arab fiúval. Az izraeliek végképp elutasították volna, ha politikai filmet csinálok belőle.  Nem azt akartam megmutatni, ami ma az utcán zajlik. Ez a film egy normális fiúról szól, aki – többé, kevésbé - egy normális családból származik.  Egyébként az utcán általában normális embereket lehet látni. Terrortámadást csak a televízióban láthatunk.

hvg.hu: Kivéve, ha magunk is áldozatok leszünk….

E.R.: Ez igaz, de nem az a tipikus, nem az a normális, amikor egy bomba robban mellettünk. Mi a normális, tipikus abban, ami Párizsban történt?  Az nem normális, ha valaki megőrül is megöl 130 embert az utcán.

hvg.hu: A „Táncoló arabokat” egy éve forgatta, a film azonban több mint 20 évvel ezelőtti történetet dolgoz fel. Ma jobb vagy rosszabb a helyzet?

E.R.: Ma több a tanult ember. Az izraeli egyetemeken a hallgatók ötöde izraeli arab. Az izraeli kórházakban például sok arab orvos dolgozik. Ugyanakkor a helyzet ma nagyon rossz, minden napra jut egy késelés, egy gyilkosság. De ne felejtse el, nem Izraelből, hanem Ciszjordániából jönnek azok a palesztinok, akik késsel támadnak a zsidókra. Most ez olyan, mint egy harmadik intifáda.

hvg.hu: És mi a megoldás ön szerint? Annak van igaza, aki azt mondta, hogy nem lesz ennek a konfliktusnak, ennek a háborúnak vége, csak talán száz, vagy inkább százötven év múlva?

E.R.: A két állam egymás mellett lenne a megoldás. Mert abban mindenki egyetért, hogy ha nem kettő, hanem egy államban élünk az arabokkal, akkor az egy katasztrófa lesz, mert demográfiailag a zsidók lesznek kisebbségben.

hvg.hu: Az ön eddigi filmjei, például az egyik legsikeresebb a „Citromfa”, főleg az izraeli-arab/palesztin viszonyra koncentráltak. A következő filmje is erről szól majd?

E.R.: A következő filmem egy politikai krimi, egy kémfilm lesz. A címe is megvan már: Menekült/Refuge. Egy már nem élő, izraeli írónő könyve alapján, egy Moszad-ügynökről szól. Ha a film finanszírozása kialakul, akkor talán már januárban, valószínűleg Hamburgban kezdjük a forgatást.

hvg.hu: Egyiptomban, miután az ön jelenlétében bemutatták egyik korábbi filmjét, kisvártatva be is tiltották azt. Filmjeit, a legutóbbit is, az egész világon lehetett látni. Az arab országokban is levetítették?

E.R.: Az arab országokban nem forgalmaznak izraeli filmeket. Sajnos ez tény.