A szkinhedmozgalom eredetileg zenei és öltözködésbeli, apolitikus, mi több, antirasszista szubkultúrát jelentett – idézzük fel egy új magyar film apropóján.
„Kopaszok a nácik ellen.” Ez a felirat volt olvasható (ráadásul németül) azon a transzparensen, amelyet fiatal szkinhedek emeltek a magasba 2008 áprilisában egy pesti antifasiszta tüntetésen. Kétségkívül ritkaságszámba megy az ilyesmi: a szélsőjobbtól elhatárolódó bőrfejűek fejezték ki nemtetszésüket amiatt, hogy az összes szkinhedet a neonáci csoportokkal azonosítják. Nem véletlen persze, hogy ez a történelmileg téves – de a mai viszonyok ismeretében érthető – felfogás terjedt el. Pedig a történet másképp kezdődött.
A gyökerek feltárásához a hatvanas évek Londonjába kell visszatérni. A hippimozgalmak (a hosszú hajúak, a virággyerekek) ellenpontjaként akkor új közösség verbuválódott a brit munkásosztály fiataljaiból. A szkinhed irányzat két – az 1950–1960-as években virágzó – szubkultúra nászából született meg. Az egyik a régi vágású brit kultúra ellen lázadó „modoké” volt, a robogóval járó, divatosan öltözködő, kezdetben főként jazzt hallgató ifjaké. Velük olvadtak össze a jamaicai bevándorlók összetartó, gyakran gengszterközösségekbe tömörülő, ska zenét hallgató fiataljai, a „rude boyok”. A két szubkultúra a társadalom alacsonyabb rétegeiben gyökerezett, nem csoda, hogy a belőlük életre kelő mozgalom fő jellemzője is az erős munkásosztálybeli öntudat volt.
A szkinhedek – főként a „rude boyoktól” örökölt erőkultusz miatt – tipikus utcai kötekedők voltak, agresszív fellépésüknek bárki a céltáblája lehetett. Öltözködésüket is a közelharchoz szükséges praktikum jellemezte: „A hajad legyen rövid, hogy az ellenfeled ne tudjon belékapaszkodni. Viselj kényelmes és könnyű pilóta-, azaz bomberdzsekit, ami verekedés közben nem akadályoz a mozgásban. A lábadra acélbetétes Martens bakancsot húzz, hogy igazán fájjon a rúgásod” – írja le a hajviseletük alapján, 1969-ben elnevezett szkinhedek (bőrfejűek) külsejét Czene Gábor Kopaszok (skinhead-szociográfia) című, 1993-as folyóiratcikke.
Félelmet keltő külsejük és nemritkán durva magatartásuk ellenére kezdetben a bőrfejűeket korántsem jellemezte rasszizmus. Sőt a fekete bakancsban lévő fehér fűző eredetileg a feketék és fehérek közötti összetartást hivatott jelképezni (ezt cserélték később a neonácik piros fűzőre, hogy „a vér tisztaságára” utaljanak). Ráadásul az első szkinhedek jelentős része – a jamaicai gyökerek révén – fekete volt, akárcsak ska- és reggae-alapú zenei kultúrájuk fő előadói, köztük Laurel Aitken vagy Desmond Dekker. Az első, szkinheddivat szerint öltözködő bandának azonban az 1969-ben alakult, kizárólag fehérekből álló angol Slade tekinthető. A szabadszájú szövegek és az észbontó előadásmód hatására a koncertjei rendszeresen verekedésbe fulladtak.
A szubkultúra zenei világára később a punk első hulláma hatott, ebből alakult ki a bőrfejűek körében a mai napig népszerű Oi! vonulat, mely eredetileg ugyanúgy mentes volt a politikai felhangoktól, mint maga a szkinhedmozgalom. A koncerteken tombolás mellett a bőrfejű fiatalok leginkább londoni focicsapatok (mint a Millwall vagy a Chelsea) meccsein töltötték az időt. Ekkor kezdett ijesztő méreteket ölteni a mai napig tartó, Magyarországon is tomboló futballhuliganizmus. A brit hatóságok végül az erőszakos cselekedetek megelőzésére – a klubokkal egyetértésben – kitiltották a szkinhedeket a stadionokból, így a hetvenes évek elejére némiképp lelohadt a mozgalom. Újjászületése 1976–1977-re tehető, amikor az Oi! zene virágzásnak indult. A színes bőrű szkinhedek közben a reggae mellett maradtak, és lassan lemorzsolódtak a fehérek mellől.
A munkásosztálybeli gyökereik miatt inkább a baloldalhoz közel álló, de eleinte politikamentes irányzatot rasszista bűntények miatt kezdték összekapcsolni a szélsőjobbal. A hatvanas évek végén számos szkinhed támadott meg pakisztáni bevándorlókat, de – legalábbis saját bevallásuk szerint – osztályharcos alapon fordultak a jómódú, középosztálybeli „pakik” ellen. Megítélésük romlásához nagyban hozzájárult a futballhuliganizmus is. A hetvenes években aztán a rosszabb szociális körülmények között élő, fiatal szkinhedek egy része a szélsőjobboldali Nemzeti Front hatása alá került, amely a bevándorlókat tette felelőssé a gazdasági bajokért. Zenéjével pedig egy nevezetes Oi!-banda, a Skrewdriver erősítette a nemzeti radikális vonalat.
A rasszista bélyeget egy 1981. július 4-ei zavargás sütötte rá véglegesen a szkinhedekre. Híres Oi!-zenekarok londoni fellépését tartották a bevándorlók által lakott Southallban, mikor szkinhed kinézetű, szélsőjobboldali fiatalok pakisztániakat bántalmaztak, majd utcai harcba keveredtek az ázsiai lakossággal. Ez mérföldkövet jelentett a szubkultúra történetében: az addig viszonylag homogén mozgalom több ágra szakadt. Innentől kezdve terjedt el a brit közvéleményben (és így az egész világon) az a nézet, hogy az összes szkinhed neonáci és rasszista. Pedig az irányzat gyökereihez hű bőrfejűek – bár alighanem kisebbségnek számítanak már – mind a mai napig elhatárolódnak a szélsőjobbosoktól, és „bonehead” néven csúfolják őket, ami magyarul a csontfejű mellett ostoba embert is jelent.
A neonáci-rasszista vonulat ellen a nyolcvanas évek eleje óta működnek szerveződések a szkinhedmozgalmon belül. A (szélső)baloldal képviseletében fellépő „vörösök”, a red skinek a nacionalizmus minden válfaját elutasították, soraikban számos bevándorló is képviseltette magát. A nyolcvanas évek végén pedig megalakult a sztereotípia ellen azóta is harcoló S.H.A.R.P. („Szkinhedek a faji előítéletek ellen”), amelynek alszervezetei az egész világon – Magyarországon is – megtalálhatók. A baloldali bőrfejű-csoportosulás tettlegesen is fellép a neonácikkal szemben, harcuk halálos áldozatokat is követelt, róluk a Magyar Antirasszista Skinheadek (MARSH) honlapja is megemlékezik. Magas ára van annak, ha erőszakkal küzdenek a mozgalom tisztaságáért.
| Egészséges fejbőr |
Magyarországon a szkinhedirányzat némiképp eltorzított formában, már jobboldalra tolt tartalommal, mintegy másfél évtizedes késéssel, az 1980-as évek elején jelent meg. Érkezése a hasonlóan kemény zenei világú punk irányzatnak köszönhető, amelynek a nyolcvanas évek eleji berobbanása még a vasfüggönyön is repedéseket okozott. A két szubkultúra idehaza egy ideig együtt működött, főleg lázadó eszmeiségük és közösen tartott koncertjeik miatt. „Kezdetben a szkinhed szubkultúra ellenkultúra volt. Magyarországon tehát a rendszerellenesség kinyilvánítására adott lehetőséget a szkinhedmozgalomhoz tartozás. Ez 1989 előtt főleg antikommunizmust és nacionalizmust jelentett” – tartja A magyar szélsőjobboldal története című könyv szerzője, Paksa Rudolf történész. Ezt jelzi az első hazai szkinhedbotrány is: egy 1983-as punkkoncert, ahol az első bőrfejű bandaként számon tartott Mos-Oi előadta a Cigánymentes övezet című rasszista számát. A hazai szkinhedek hamarosan el is váltak a punkoktól: szélesebb körben népszerű zenei kultúrájukat, a klasszikus Oi! irányzattól elkülönülvén, inkább nemzeti rocknak nevezik. Budapest mellett olyan vidéki városok voltak a szkinhedmozgalom központjai, mint Hódmezővásárhely, Szeged és Eger. Érdekes, hogy míg Nyugaton a munkásgyökerek miatt inkább külvárosi szubkultúraként élt az irányzat, nálunk falusi környezetben is lábra tudott kapni. Hazai csapata a fokozatosan puhuló diktatúrában, a nyolcvanas évek végére erősödött meg, de igazán újfasiszta irányba csak az 1990-es évek elején fordult. A létszám akkoriban néhány ezer fő lehetett – pontos statisztikai vagy rendőrségi adatok sem akkorról, sem mostanról nincsenek. Az is a rendszerváltás éveire datálható, hogy a bőrfejűek egyre gyakrabban kezdtek romákra és arabokra támadni, de gyűlöletük minden általuk deviánsnak vagy selejtesnek tartott egyént fenyegetett. Az már szociológiai kérdés, hogy a rendszerváltáshoz köthető értékválság közepette sok fiatalt nem annyira az ideológia sodort az erőt és szervezettséget sugárzó mozgalomhoz, mint inkább a kilátástalanság és a közösségbe tartozás vágya. Hasonló sorsokat mutat be egy képzelt – de a valódi bőrfejűekre is hasonlító – csoport példáján Goda Krisztina október 22-én mozikba kerülő filmje, a Veszettek is. |
A gyülekezés joga arról szól, hogy egy véleménycsoport megmutatja magát köztéren a köznek: „Itt vagyunk, ezt gondoljuk, ilyenek vagyunk, ezt akarjuk!” Aki ezt nem teheti meg, az az önkifejezés, a közéletben való részvétel alapvető jogától van megfosztva.
Valóban a Városháza parkból indul a menet, és a Műegyetem rakpart lesz a cél.
A SpaceX egy dinamikus felületen közvetíti, merre jár a Dragon űrhajó.
A párt fővárosi frakciója hajlandó részt venni a hétfői közgyűlésen, de kérnek is cserébe.
