szerző:
BI
Tetszett a cikk?

Telt ház az Erkelben, hosszasan dübörgő vastaps – mindez semmiért. Pontosabban a Semmi konferenciáért. Bemutatták kedden Lovasi Andrásék különleges koncertszínházi előadását.

A 11 éves Peti (Lovasi András) áll a színpad közepén, és arról mesél, hogy az anyukája (Péterfy Bori) mindig rosszkedvű, és ha kérdezi tőle, mi a baj, csak annyit mond: semmi. A fiú egy szomszéd bácsitól (ő egy animált figura, aki mindig köpködve beszél) hall arról a szóról, hogy konferencia, ahol okos emberek vitatnak meg különböző témákat, hogy aztán még okosabban menjenek haza.

Peti a házuk melletti odvas fában lakó hajléktalan barátjával, Jónással (Leskovics Gábor) meg is beszéli, hogy rendeznek egy ilyen konferenciát a semmiről. Hátha megértik, mi is az a valami, amit Peti anyukája mindig emleget. És ha megértik, talán fel is tudják vidítani őt.

Ez az egyik történet, amire a Lovasi András–Földes Eszter szerző(és házas)pár felfűzte a koncertszínház műfajúnak elnevezett produkcióját. De miközben nagyban folyik a konferencia szervezése, az anyuka és Jónás monológjaiból egy ennél sokkal kevésbé meseszerű sztori (szerelemmel, válással, megcsalással, balesettel, halállal) is kibontakozik, amely természetesen csak a végére ér össze.

Kattintson galériánkért!
©

A színpad egyik oldalán egy lehangoló konyhában ül az édesanya, a másik oldalon az odúban Jónás. Középen egy hátrafelé futó úttest, ahol főleg Peti mesél. A háttérben egy nagy fa, időnként egyszerűbb kivetített animációk.

A történetet leginkább a három főszereplő monológjai vezetik, amiket itt-ott megszakítanak a vonósokkal felturbózott Kiscsillag dalai. Sajnos, a hangosítás miatt nem pontosan érteni mindent, ezen a daloknál az operáknál megszokott kivetítő segítene valamelyest, de azon a szöveg annyira nincs szinkronban a hanggal, hogy még jobban összezavarja a nézőt.

Nem lenne semmi baj ezekkel a monológokkal, lazán, természetesen adják elő, de valahogy sokáig hiányoznak az igazi színházi pillanatok. Persze unatkozni nincs idő, mert a mesélők szavait meg-megszakítják a dalok. A régebbi – a rajongók számára ismerős – számokból inkább zenei idézetek hangzanak el, de a jó másfél órás előadásban több mint egy tucat új dalt is megismerhettünk.

Igazság szerint arra, hogy addig miért is volt hiányérzetünk, akkor jövünk rá, amikor felkonferálja Jónás a helyi polgármestert, hogy nyissa meg a konferenciát. A Quimbyből ismerős Varga Líviusz bejön – fura, mikrofonokkal teli pulpitus van ráerősítve – és előad egy igazi semmitmondó filozofálgatást. És ő valóban betölti a színpadot. A beszéde után pedig elénekli a Kiscsillag Ollé, ollé című dalát (egyes szám első személyre változtatott szöveggel): „Jönnek a nyugdíjas bácsik, a fogatlan ország, a megszomorítottak/Szerencsére senki nem aláz meg senkit,/Mert a tömegek de nyugodtak/2084-ben, mint addig minden évben Ákos után tűzijáték/A szögesdróton túl is megy a műsor, úgyis/Hogy minden perc ajándék/Ezeknek ott.”

Kattintson galériánkért!
©

Persze az egész darab egy bájos mese, de azért mindenki értette a jelenetet. A tipikus politikust láttuk, aki bármely párt bármely potentátja lehet: jól beszél és semmit mond. Majd ünnepelteti magát.  

A politikusnak tehát azért kellett részt venni a konferencián, mert ők nagyon tudnak a semmiről beszélni. De nem hiányozhat a szakértők sorából többek közt egy kötéltáncos (aki a semmi fölött lebeg), egy buddhista szerzetes (aki a Nirvánát akarja elérni), egy alkoholista fizikus (aki a mindenséget kutatja, aminek a túloldalén ott a semmi), vagy a halál (pontosabban egy tartalék halál, mert egy mesében mégsem jelenhet meg maga az igazi Halál) sem hiányozhat. A fellépők egyébként Jónás barátai, ismerősei – mindegyiknek megismerjük a mesés-szomorú történetét.

A darab legütősebb része éppen maga a konferencia, amin egymást követik a fellépők (és időnként együtt is szerepelnek). A hajléktalanvilág kacatjaiból összeállított hihetetlen ruhakölteményeikben éneklik el a semmiről vallott nézeteiket. És igazi sztárparádé vonul itt fel, hiszen a meghívottakat többek közt Pásztor Anna, Likó Marcell, Busa Pista keltette életre.

A végére hagytuk Falusi Mariannt, aki a másik nagy pillanatot hozta az este. Ő volt a túlsúlyos űrhajós (szkafandersisakja a női fodrászok hajszárítójából készült, ruhája pukkasztós műanyagból és hungarocellből), és zseniális, ironikus, önironikus előadásban adta elő az este legerősebb dalát. A közönség addig is bele-bele tapsolt az előadásba, Falusi Mariann azonban már előadás közben vastapsot kapott.

Kattintson galériánkért!
©

A koncertszínházból tehát a „koncert” volt az erősebb, azaz a dalok. De hát nincs mit csodálkozni, végül is a Kiscsillag egy (art) rockzenekar, és Lovasi is inkább énekes, mint színész. Viszont kifejezetten üdítő, hogy a megszokott zenekari helyzetet kitágítják ilyen színházzá. Még akkor is, ha jó lett volna kicsit jobban figyelni a technikára (hangosítás, kivetített szöveg), illetve egy kicsit színházasabbá tenni az előadást.

Összességében egy nagyon szerethető és elgondolkodtató előadás a Semmi konferencia. Az pedig borítékolható, hogy az új dalokból készülő album, amit – mint azt Lovasi nemrég lapunknak elmondta – ősszel terveznek kiadni, valószínűleg a legjobb Kiscsillag-album lesz.

És hogy hol lehet látni még az előadást? A POSZT-on biztosan. Egyébként erről hír egyelőre: semmi.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!