szerző:
Balla István-Németh Róbert
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Bár van némi közük a politikusoknak a semmihez, a Kiscsillag Semmi konferencia című zenés színházi darabján csak szőrmentén jelenik majd meg a közélet. Lovasi András szerint ők már a világhírben nem bízhatnak, ezért itthon kell új utakat keresniük. Hova tűntek a bölcs emberek? Tényleg most lesz az utolsó Kispál és a borz-koncert? Mi lett a szerzői jogok állami lenyúlásából? Interjú.

hvg.hu: A Kiscsillag már nem először kacérkodik a színházzal. Ez egyfajta törekvés a zenekar átpozicionálására? A rockzenekarból színházas produkciók felé?

Lovasi András: Ha marketinges szempontból nézzük, akkor nyilván vagy egy ilyen olvasata. De én zenekarvezetőként ilyet nem fogok mondani. Mondjuk azt, hogy ez egy kísérlet, ami már évekkel ezelőtt foglalkoztatott. A mostani darab előzménye, az Idáig tudom a történetet című zenés darab volt. Már akkor is, most is kellett a végső forma kidolgozásához Eszter (Földes Eszter színésznő, Lovasi felesége, a darabok rendezője – a szerk.), akivel együtt kezdtük el gyúrni az egyébként a fejemben már így-úgy meglévő anyagot.

hvg.hu: Jövőre 50 éves leszel. Előadóként is lehet menekülőút a színház a fárasztó rock and roll világból, nem?

L. A.: Persze. Nyilván ott van e mögött, hogy ha én fiatal lennék, engem se érdekelne, hogy a Lovasinak megjelenik a 26. vagy nem tudom hányadik lemeze. Vagy az én generációmhoz tartozó más előadóknak egy újabb lemeze. Mint ahogy, ha megjelenik, mondjuk egy új Bikini-lemez, engem sem kavar fel túlságosan. Nyilván mondhatnék más zenekart is, nem a Bikinit akarom kipécézni. De ha egy zenekar lefutotta a saját köreit, ismertté vált, aztán népszerűvé, aztán nagyon népszerűvé, aztán esetleg megvoltak a hullámvölgyei, egyszóval létezik x éve, akkor ebbe nehéz valamiféle izgalmat belevarázsolni ezen a szűk piacon.

Lovasi András
©

hvg.hu:  Nemzetközi példák vannak arra, hogy előadók – mondjuk David Bowie vagy Peter Gabriel – művészi értelemben is szépen, de főleg jól öregszenek meg. Magyarországon a 45-50-es generáció előadói körül pedig mintha elfogyna a levegő, megszűnnek a terepek, koncerthelyszínek. Miért?

L. A.: Ez egy kis piac, gyenge vásárlóerővel, amely egy-két hívószóra mozdul csak meg. De, ha megnézed David Bowie-t, neki is megvoltak ezek a körei – filmszerepek, színházas szerepek, filmzenék, és így tovább. A nemzetközi piacon persze erre sokkal több lehetőségük van a kollégáknak, vannak megkereséseik. Nekünk semmilyen megkeresésünk nincs. Nem hívott fel semmilyen igazgató, hogy azonnal rendel egy művet. Saját hajunknál fogva rángatjuk ki a fejünket valahonnan – vagy verjük bele valamibe. Kétféleképpen lehet kimenekülni ebből a szűk piacból. Van a világhír, de ez nekünk már valószínűleg nem jön össze. Bízzunk benne, hogy a mostani tizenévesek között már ott zenélnek azok a srácok, lányok, akik 5-10 év múlva találnak a magyar popzenének egy féreglyukat, hogy kijussanak az űrbe! Nekünk a másik út marad, befelé mozgunk. A saját dolgainkat próbáljuk átstrukturálni.

hvg.hu: Az előző Kiscsillag-lemez, a korábbiaktól igencsak eltérő Szeles már ennek egy momentuma volt?

L. A.: Persze, zeneileg mindenképp. De a Semmi konferencia ennél sokkal bátrabb vállalkozás. Azt terveztük egyébként, hogy a darab zenei anyaga megjelenik az erkeles bemutató előtt. De nem tudtuk megcsinálni, magunk is meglepődtünk, mekkora meló lenne. Minden dal két-három változatban készült el. Vannak a vendégénekesekkel készülő dalok, a sajátok, nem tudtuk eldönteni, melyik legyen rajta a lemezen. 16 vadonatúj dal hangzik el, mindnek sok verzióját dolgoztuk ki. Január táján rájöttem, hogy valamit el kell engedi. Úgyhogy majd csak szeptemberben kezdjük el felvenni az albumot. Még nem is tudom pontosan, milyen formában. Én mindig is konceptalbumokban gondolkoztam, más kérdés, hogy ez mások számára nem mindig derült ki. Talán majd most.

hvg.hu: A Semmi konferencia egy zenés színház, már-már rockopera. Volt olyan mű, amire gondoltál, amikor ezt kitaláltad?

L. A.: Nem nagyon. Vannak egész estés zenei művek, amiknek van egyfajta pozitív hagyománya. Magyarországon pedig van egy olyan színházi közeg, ami ehhez olyan formát adott, amitől én enyhén szólva, nem vagyok elájulva. Ezeket a formákat megpróbáltuk elkerülni. Az mindenképp inspiráló volt, hogy az ember fejében óhatatlanul ott lévő, már-már megoldóképletként előhúzható popsémákat (mondjuk verze-refrén-verze-refrén-c rész-dupla refrén) el lehetett vetni. Hiszen itt szereplőkben, párbeszédes refrénekben lehetett gondolkodni.

hvg.hu: Az új dalok mellett vannak régiek is? A Semmi konferencia motívum például a Menetszél című dalból ismerős.

L. A.:
Igen, a Menetszél volt a kiindulópont, szerepel is a darabban, de eléggé átdolgoztuk. Van még néhány régi dal, de inkább zenei idézetként, mintsem teljes terjedelemben. Először az volt a tervem, hogy a Menetszélben szereplő, vonaton egy konferenciára utazó figurából kiindulva azoknak az útját kísérnénk végig, akik erre a Semmi konferenciára igyekeznek, mint vendégelőadók. „Az út a fontos nem a cél”- jegyében. Az Idáig tudom a történetet című műsorban Papp Sándor Zsigmonddal egy szerelmi háromszög történetét vetítettük föl. Megszerettük a figurákat. Így végül úgy döntöttem, hogy, mint egy tévés szappanoperában, folytatjuk a történetet.

hvg.hu: Az Erkel Színházban lesz egy előadás. Mi lesz a folytatás?

L. A.: Lesz két vidéki előadás még az Erkel előtt. Aztán próbálunk találni egy állandó játszóhelyet, ahol havonta 1-2 alkalommal előadhatjuk majd a Semmit.

hvg.hu: Mi lesz a szerepük a vendégművészeknek?

L. A.: Alapvetően hárompólusú a történet. Vagyok én, a narrátor, aki elmesélem, mi történt a múltban velem, kisfiúként. Időnként, amikor átmegy párbeszédbe a dolog, akkor hirtelen jelen idejű lesz. Ilyenkor kisfiúnak kéne lennem – ezt színészileg persze nem tudom megoldani… Van az anyukám, Péterfy Bori, és van a barátom, aki egy fában lakó homeless, Lecsó (Leskovics Gábor, a Kiscsillag gitárosa – a szerk.) alakításában. E három figura párhuzamos monológjaiból áll össze a történet. A kisfiú és a barátja szervez egy konferenciát a semmiről, a vendégművészek a konferencia előadói. Az a rész, amikor ők énekelnek, egyfajta miniopera lesz a darabban. Egymás után jönnek a dalok, beleénekelnek egymás dalaiba is, nincs közte próza.

©

hvg.hu: És megtudjuk a végére, mi az a semmi?

L. A.: Gyere el, majd meglátod.

hvg.hu: Mindenesetre régi becsípődésed a semmi. Egy csomó Kispál- és Kiscsillag-dal van, ami erről szól.

L. A.: A semmi filozófiailag egy paradoxon. Az európai gondolkodás egyik végpontja. Van egy nyitóbeszéd, egy politikustól (akit Varga Líviusz játszik), egy kvázi vulgárfilozófiai fejtegetés a semmiről, de aztán már nem erről szól az előadás.

hvg.hu: Ajjaj, a Pintér Béla darabban szereplő politikusból is mekkora botrány lett. Ez egy felismerhető politikus lesz?

L.A.: Nem. Lecsó konferálja fel, ez egy elképzelt kerületi politikus. Aki a beszéd után – erősen átdolgozva, egyes szám első személybe átírva – elénekli az Ollé, ollé című számot.

hvg.hu:  Akkor mégiscsak lesz politika ebben a dologban. Hiszen ez a legpolitikusabb számod.

L. A.: Csak szőrmentén lesz politika. Bár azt gondolom, van némi közük a politikusoknak a semmihez.

hvg.hu: Nemsokára kezdődik a Kispál és a borz újrajátszó körének utolsó fejezete: több külföldi koncert után Orfűn lesz az utolsó Kispál-koncert. Ez most már tényleg az utolsó?

L. A.:
Nem mondok többet ilyet. Annak idején se gondoltuk, hogy ilyen gyorsan lesz utolsó utáni első koncert. Az ugye úgy alakult, hogy a Bräutigam és Kispi (Bräutigam Gábor dobos és Kispál András gitáros, az eredeti Kispál és borz tagjai – a szerk.) – akik nem voltak túl jó kapcsolatban – valahogy elkezdetek együtt zenélni. Ráadásul előjött belőlem a fesztiválszervező énem, hogy akkor tudnánk előrelépni a Fishing On Orfűvel, ha meghívnánk egy külföldi sztárt. Erre persze nem volt pénzünk. Azt gondoltam, ez egy win-win szituáció, hogy a Kispált rakjuk a nulladik napra. Az első évet élveztem a legjobban, épp a Bräutigam miatt, mert a többinél már nem volt reveláció, hogy azok a zenészek álltak össze, akik abbahagyták annak idején.  De sajnáltam volna, ha kihagyom ezt a három évet az életemből. És egyébként egész máshogy látom most már az egész Kispál-sztorit.

hvg.hu: Amennyiben?

L. A.: Máshová teszem a hangsúlyokat. A Kispál második időszakából összerakni egy műsort, tök nehéz volt. A fontos és erős dalok mind lassúak voltak ebből az időszakból, és nem voltak igazán bulis koncertdalok. A közönség részéről viszont van egy olyan elvárás, hogy ők a 90-es évek bulizenekarát akarják hallani, és nem feltétlenül csak azt, mit gondolt a Lovasi harmincvalahány évesen a köldöknézésről. Kénytelenek voltunk újraértelmezni olyan dalokat, amit akkoriban ütősnek gondoltunk, de nem voltak azok. Újraírtuk, újrahangszereltük őket, de azért ezek továbbra sem lettek slágerek.

©

hvg.hu: És a harmadik időszak?

L. A.: Itt már nem csináltunk igazán erős lemezeket (bár törekedtünk rá), de sokkal több koncerten játszható dal van innen, mint a korábbi időszak termésében. A Youtube-nézettség alapján ebből az időszakból kerülnek ki a legnépszerűbb dalaink.

hvg.hu: Nemrég eléggé kikeltél a mai magyar popzenével kapcsolatban, mondván, nincsenek benne igazán mélységek, csak üres, coelhói bölcsességeket puffogtató dalok.

L. A.: Hagyjuk már ezt! Keith Richards is az épp aktuális tudatállapotától függően mindig máshogy fikáz le mindenkit. Szerintem minél öregebb valaki, annál kevésbé kell kérdezni a jelenkor popzenéjéről.

hvg.hu: Oké. Mik azok, amíg tetszenek?

L. A.: Általában öreg művészek lemezei. Például Iggy Pop, az nagyon jó.

hvg.hu: A mai magyar zenekarok közül?

L. A.: Például a Blahalouisiana tetszik, bár az új lemezt még nem hallottam. Vannak viszont agyonhájpolt zenekarok, akik újra felfelfedezik a rhythm and bluest, és azt klasszul játsszák, de ez engem nem hoz lázba. Az fog meg ma is, amikor azt mondom, „úú, ezt most hogy csinálta, miért nem nekem jutott eszembe?”. Ha előre tudom egy dal megoldóképletét, tudom, hogy kell csinálni, az nem érdekel. Hallok néha olyan zenét is, például Szabó Benedekéktől, amiről tudom, hogy kell csinálni, de olyan erősek a dalok, hogy azt bírom. A Nagy-szín-padon is van most sok jó előadó. De őszintén szólva, én az utolsó félévben szinte nem is hallgattam zenét. Le vagyok maradva.

hvg.hu: Mire gondoltál, amikor arról panaszkodtál nemrég, hogy bölcsességhiány van az országban?

L. A.: Arra, hogy azok az emberek, akik bölcsek akarnak maradni, a háttérbe húzódnak. Van az a mondás, hogy ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Miért, te látsz a tévében, hallasz a rádióban értelmes, okos embereket? Vannak életmódról nyilatkozók, akik arról beszélnek, hogy kevesebb zsírt egyél, vagy mikor vesd el a paradicsomot, ezek még rendben vannak. De az életünket közvetlenül befolyásoló dolgokról, közéleti, politikai dolgokról nincs, aki értelmesen beszélne. Nem eltűntek a bölcs emberek, hanem vagy visszahúzódtak, vagy megtanultak hazudni. Végül is, ahhoz is kell egy kis intelligencia, hogy szemrebbenés nélkül a mikrofonba mond a hazugságokat, csak el kell felejteni, honnan jöttél, mit akartál valamikor.

hvg.hu: Elég reménytelen jövőkép.

L. A.: Nem annyira reménytelen. Vannak olyan szituációk, közösségek, ahol lehet találkozni ezekkel az emberekkel. Az a része Magyarországnak, ami érdekes, ami megújulásra alkalmas, valószínűleg nem a jelenlegi fősodorban van, nem látható a médiában.

©

hvg.hu: Régebben te is többször szólaltál meg közéleti témákban. Tudatosan visszahúzódtál e téren?

L. A.: Ja, taktikailag vissza vagyok húzódva. Azzal foglalkozom, amihez értek, meg amit valamennyire sejtek, hogy kell csinálni. Addig amíg ezt békén hagyják, nem ordítozok. Amikor L. Simon László nekiment a szerzői jogdíjaknak, s ezzel szakmai területre tévedt, akkor megszólaltam.

hvg.hu: Ebből lett egy levélváltás. Eredmény?

L. A.: Az NKA közel kétmilliárdhoz jutott a popzene szerzőitől, intézményeitől. Ennek a felét osztották szét. De nem mindegy, hogyan. Most, aki pályázik, kap valamennyit. Ezzel nincs nagy probléma. Az más kérdés, hogy az MMA átveszi az NKA-döntéseket is. Nagy reményeim nincsenek, hogy így pozitív irányba változnának a dolgok, de meglátjuk. A normális persze az lenne az állam részéről, ha elvon kétmilliárdot, akkor ahhoz hozzárak még kettőt, és azt visszajuttatja a szakmának. Akkor lehetne beszélni arról, hogy a kormány akar kezdeni valamit távlatosan a területtel. Exportcikké kellene tenni a magyar popzenét, efelé kellene haladni.

hvg.hu: Lenne más dolga is az államnak a hazai előadókkal. Például, hogy a közszolgálati rádiók, tévék minőségi zenéket mutassanak be.

L. A.: Ebbe nincs beleszólásunk, sosem volt. Ez nem a mi területünk. Vannak szerencsés fordulatok, meg szerencsétlenebbek. Most úgy tűnik, a mi szempontunkból inkább ez utóbbi van.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Először repült megállás nélkül egy gép New Yorkból Sydneybe

Először repült megállás nélkül egy gép New Yorkból Sydneybe

Ezekben az országokban támadhat a SIM-kártyás kártevő

Ezekben az országokban támadhat a SIM-kártyás kártevő

Digitális országutak: mi legyen a jó öreg sofőrökkel?

Digitális országutak: mi legyen a jó öreg sofőrökkel?

Törölje le a telefonjáról ezt az alkalmazást, különben pórul járhat

Törölje le a telefonjáról ezt az alkalmazást, különben pórul járhat

Trump a mexikói vérengzés után: Jó ötlet, hogy ne ömöljenek az illegális fegyverek az USA-ból Mexikóba

Trump a mexikói vérengzés után: Jó ötlet, hogy ne ömöljenek az illegális fegyverek az USA-ból Mexikóba

Tokaj-Hegyaljáig még eljutott a román brutáltréler, aztán jöttek a rendőrök

Tokaj-Hegyaljáig még eljutott a román brutáltréler, aztán jöttek a rendőrök