Bob Dylan vagy, ha dalszerző-énekes vagy, egy szál akusztikus gitárral állsz egy kis klub színpadán, és a városban körbemegy a hír, hogy van valaki, aki.

Bob Dylan vagy, ha elhagyod az underground kánont, magasról teszel a szektás közönségedre, amelynek egy része biztosan árulást kiált (Júdás!), ha az akusztikus gitárodat elektromosra cseréled, és zenekart raksz a hátad mögé. Vagy ha nem az akusztikust cseréled elektromosra, és nem zenekart, hanem úgy általában a biztos kicsit a bizonytalan nagyobbra. Vagy a bármit a bizonytalanra. Bob Dylan vagy, ha ilyenkor azt mondod a bandádnak: "Játsszatok hangosabban!".

Bob Dylan vagy, ha egy generáció életérzését öntöd közérzeti dalokba. És akkor is, amikor nem, hanem éppenséggel olyan szürreális dalokat írsz, amelyeket ezerféleképpen próbálnak megfejteni. Bob Dylan vagy, ha költészetnek gondolják, amit csinálsz. Hasonlítgatnak. Rimbaud-hoz, vagy bárki máshoz.

Bob Dylan vagy, amikor a sikereid csúcsán eltűnsz, visszavonulsz – nem feltétlenül motorbaleset után, mint ő, 1966-ban, bármi miatt, bármi után, de egész biztosan azért, mert ki kell, ki akarsz szállni a mókuskerékből –, aztán visszatérsz, és nem ott folytatod, ahol abbahagytad. És Bob Dylan vagy, ha utána olyan lemezeket készítesz, amiktől azok a rajongóid, akik "a régi nótára" kíváncsiak, csak csóválják a fejüket.

Ha Bob Dylan vagy, még kovboj is lehetsz. Vagy utazó cirkusz. Vagy soha véget nem érő turné.

Bob Dylan vagy, ha egyszer csak istenes dalokkal állsz elő. Bob Dylan vagy, ha mondjuk zsidónak születtél, de egyszer csak a keresztény hitről énekelsz és Bob Dylan vagy akkor is, ha bárminek születtél, és egyszer csak a hitről írsz dalokat. És Bob Dylan vagy akkor is, ha egyszer csak már nem, sőt akkor is, ha végül távolságot tartasz mindattól, ami korábban történt.

Bob Dylan vagy, ha minden változásodtól könnyű távolságot tartasz. Olyan könnyűt, és olyan világosat, hogy azok pillanatra sem tűnnek csalásnak, csak annak, aminek, egyszerű változásnak. Mondunk egy másik nevet is: David Bowie.

Bob Dylan vagy, ha hosszú évekig alkotói hullámvölgyben botorkálsz. Hiába vagy zseni, rossz lemezeket készítesz. Elhagyott a múzsa? Bob Dylan vagy, ha egyszer csak, amikor már nem tartozol a fiatal tehetségek (sőt, már a középkorúak) közé (sem), újra megtalál az ihlet. Talán már senki sem gondolta volna.

És Bob Dylan vagy, ha aztán, ötven fölött csupa tisztességes, sőt néhány kifejezetten jó lemezt készítesz. Nem vagy unalmas, öreg zenész.

Bob Dylan vagy, ha, mire 75 leszel, példatár az életed, archetipikus helyzetek, fordulatok, változások gyűjteménye, ha nélküled értelmezhetetlen az úgynevezett kultúra, meg a kontextus. Ha minden, ami van, Bob Dylan.

Bob Dylan 75.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!