szerző:
Farkas Éva
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

December 20-án lesz 50 éve, hogy meghalt Hermann Göring öccse, Albert, akinek életét Cserépfalvi Katalin próbálja több mint húsz éve bemutatni a nyilvánosságnak. Az Észak-Karolinában élő irodalomtörténész – könyvkiadó papája emlékét ápolandó – rendszeres vendég Magyarországon. Az egykori családi villában beszélgettünk.

hvg.hu: Miért olyan fontos önnek Albert Göring személye?

Cserépfalvi Katalin: Éppen a papám angol ellenállási kapcsolatait kutattam Angliában 50 évvel a háború után – amikor végre hozzáférhetővé váltak a dokumentumok –, és a dossziék között véletlenül rábukkantam egy interjúra, ami a Rómába emigrált pápai orvossal, Kovács Lászlóval készült. Ebben arról beszélt, hogy jó barátságba keveredett Hermann Göring öccsével, aki rengeteg emberen segített Hitler idején. Ez olyan fantasztikusnak tűnt, hogy elkezdtem – úgy tudom, elsőként – kutatni a történetét.

©


hvg.hu: Milyen kép alakult ki önben Albert Göringről?

Cs. K.: Először inkább csak ráéreztem, hogy milyen lehetett. A gondolkodása, a viselkedése, az életmódja teljesen olyan volt, mint azoké az embereké, akiket én kislányként ismertem és csodáltam a harmincas években, a pesti belvárosban. A papát (Cserépfalvi Imre, neves könyvkiadó – a szerk.) mindig művészek, filmesek vették körül, akik élvezték az életet. Albert számomra azt a régi, letűnt kort képviseli. A régi Duna-korzót, a Cserépfalvi Kiadót a Váci utcában, a házunkat a Mária Valéria (ma Apáczai Csere János) utcában, ahol egy fényképészüzlet is működött, s ahová ő sokszor beugrott. Néha elképzelem, hogy akár láthattam is, csak akkor még nem tudtam, hogy ez a nagyszerű ember megy el mellettem.

Jószef Attilával is játszott

Cserépfalvi Katalin a két világháború között működött Cserépfalvi Könyvkiadó tulajdonosának, Cserépfalvi Imrének a lánya. Gyerekkorában természetes közeg volt számára az írók, költők társasága. Radnóti írt a naplójába, és még ma is megvan az a szőnyeg, amin József Attilával játszott. Édesapja a II. világháború alatt részt vett az ellenállási mozgalomban, börtönben is ült. A német hatalomátvétel után halállistára került, bujkálnia kellett, s ezért az akkor 10 éves kislányt, családi becenevén Mimikokót, vidékre küldték egyedül, álnéven, hogy ne érhesse őt bántódás. Erről az időszakról szól a Mimikokó illegális élete című emlékezésregénye, ami 2003-ban jelent meg.

1956 után hagyta el az országot. Az Egyesült Államokban doktorált irodalomtörténetből, több egyetemen tanított. Ma Észak-Karolinában él amerikai férjével, fia a filmes szakmában dolgozik, leányunokája 2 éves. Évente többször ellátogat Magyarországra – ápolja az 1991-ben elhunyt édesapja emlékét, aki a háború után megalapította a Corvina Kiadót és igazgatta 1955 és 1963 között. 1989-ben részt vett a nevével fémjelzett kiadó újraindításában.

hvg.hu: Tehát a 90-es évek végén kezdett kutatni, melyek voltak a főbb szálak a vizsgálódásaiban?

Cs. K.: Miután 2001-ben megjelent egy cikkem Albert Göringről a Népszabadságban, jelentkezett a már említett Kovács László sógornője. Az ő férje illegális kommunista volt, akin Albert nagyon sokat segített. Később a Skoda egykori magyarországi igazgatójának a fia, Bittera Miklós is megtalált, aki elmondta például, hogy Albert a dalmát tengerparton, üdülés közben hívta fel őket, mert tudta, hogy másnap a németek megszállják Hollandiát. Voltak közös holland ismerőseik, s Bitterát arra kérte, telefonáljon nekik, hogy azonnal távozzanak Angliába. Albert mindig tudta, mely országokat fogja megszállni Németország, és mindig talált valakit, akit tudott figyelmeztetni. 1944 decemberében pedig, nem sokkal Budapest ostroma előtt beállított a Bittera családhoz egy óriási német katonai teherautó. Albert, aki akkor már Salzburgban bujkált a Gestapo elől, küldött egy német katonatisztet, hogy a családot – beleértve a nagymamát is – menekítse ki Svájcba. Az más kérdés, hogy nem akartak menni, mert túl nagy rizikót láttak benne.

Kovács László
©

hvg.hu: A bátyjától, Hermanntól voltak információi?

Cs. K.: Érdekes, hogy nem. Volt elég sok Hitler-ellenes német (akikről ezt hivatalosan persze nem lehetett tudni), és velük Albert kapcsolatban volt. Az is érdekes, hogy a Göring családnak volt sok zsidó, félzsidó barátja, és mikor ezeket menteni kellett, nem Hermannhoz fordultak, hanem Alberthez. A környezetében mindenki tudta, hogy ő embereket mentett.

hvg.hu: Ezt Hermann is tudta?

Cs. K.: Tudta. Előfordult, hogy ő kérte meg öccsét egy-egy szívességre. Például egy híres német némafilmszínésznőnek, Henny Porternek Albert szerzett – a bátyja támogatásával – szerepet egy filmben. A színésznő hazájában nem játszhatott volna, mert a férje zsidó volt.

hvg.hu: Honnan vannak bizonyítékok Albert mentőtevékenységéről?

Cs. K.:
Amikor a háborúnak vége lett, Albert jelentkezett az amerikaiaknál. Készített egy listát, amin annak a 34 embernek a neve állt, akiket ő mentett meg. Voltak köztük zsidók, voltak ellenállók – németek, osztrákok, magyarok, orosz emigránsok. Sokuknak a Skodánál szerzett állást. Például a magyar Kántor Györgynek is segített, akivel közös képük is készült Budapesten a háború alatt – már a német megszállás után. Ez a kép Bitteráéktól került elő, merthogy Kántor is a Skodánál dolgozott. De mivel Kántor zsidó volt és Csehszlovákiában még szigorúbb szabályok voltak a zsidókat illetően, Albert áthelyeztette őt Budapestre. Azután egy igazoltatásnál lebukott a hamis papírjaival és Buchenwaldban kötött ki, ahova csomagokat tudott neki Albert küldeni. Az őrnek – aki kézhez kapta a csomagokat, amiknek a nagy részét persze lenyúlta – érdeke volt életben tartani Kántort, aki így túl is élte a koncentrációs tábort.

Cserépfalvi Katalin
©

hvg.hu: Ezen a 34 nevet tartalmazó listán szerepel a zeneszerző, Lehár Ferenc zsidó felesége is.

Cs. K.: Lehár feleségén kétszer is segített Albert. Először akkor, amikor Goebbels megfenyegette Lehárt, ha nem válik el a feleségétől, akkor soha többé nem fogják játszani Ausztriában és Németországban a darabjait. Lehár Albert segítségét kérte, aki rögtön elment a bátyjához, Hermannhoz. Azt tudni kell, hogy a fenyegetés  hülyeség volt Goebbels részéről, mert  Hitlernek A víg özvegy volt a kedvence. Hermann azért  is tudta könnyedén megoldani a problémát, mert ugyan Goebbelsnek, mint  kultuszminiszternek  minden kulturális intézmény a kezében volt, de a berlini Operaház nem. Afölött Hermann rendelkezett. Ő üzent Goebbelsnek, hogyha betiltja Lehárt, akkor az Operaházban fogják előadni A víg özvegyet. Erre Goebbels kapitulált. Másodszor akkor lépett közbe Albert Lehár feleségénél, amikor deportálással fenyegették az asszonyt. Lehár egyébként barátsága jeléül egy keringőt is dedikált Albert Göringnek.

hvg.hu: Ez az egész Lehár-ügy hogyan került felszínre?

Cs. K.: Albert már két éve volt amerikai őrizetben, és ugyan szólhatott bárki érte, elismerve és mentve őt, az amerikaiak rosszul bántak vele, nem hittek neki, hiába volt bizonyíték arra, hogy ő megmentett nemcsak sok zsidót, hanem ellenállókat, kommunistákat is. Persze az amerikaiakat is meg lehet érteni: miért bíztak volna Hermann Göring öccsében? És akkor jött egy új kihallgató tiszt, aki azt írta: ezt az embert szabadlábra kell helyezni, amit mond, az igaz, mert az én nagynéném Lehár felesége, és tudom, hogy őt megmentette. Ez a dokumentum egy fontos bizonyíték Albert mentőtevékenységét illetően, de amúgy az amerikaiakat ez sem érdekelte.

hvg.hu: Kikről tud még, akiket megmentett Albert?

Cs. K.: Volt egy zsidó-orosz filmrendező, bizonyos Otzoup, akinek az első felesége zsidó volt. Az ő fiát Albert úgy mentette ki Ausztriából, hogy fölbérelt valakit, akivel át tudott síelni Svájcba. Otzoupnak magának is segített Spanyolországba jutni, sőt a bizánci ikongyűjteményét is utána tudta küldetni. Ma is van Madridban egy múzeum, aminek anyaga főként ezekből az ikonokból áll.

Albert Göring
©

A bécsi zsidó orvosok egy darabig elhagyhatták az országot, de nem vihettek semmit magukkal, nem utalhattak át pénzt sem. Albert segített a pénz kijuttatásában. Egy Székely nevű filmrendezőnek (a Hippolyt, a lakáj filmrendezőjének csak névrokona) szintén segített kimenekíteni a pénzét. Ő egyébként a 60-as években egy német lapban írt is erről, sőt még azt is említette, hogy Albert „utánanyúlt” a kimenekítetteknek, ha pénzszűkében voltak. Őt végül Olaszországból – mikor már ott is zsidóüldözés volt – Albert juttatta ki Amerikába.

hvg.hu: Albert vajon miért lett teljesen más, mint Hermann, Hitler első számú embere?

Cs. K.: Csak találgatunk. Az tény, hogy már mint gyerekek is nagyon mások voltak. Hermannt katonai iskolába küldték, Albert egyáltalán nem kapott ilyen nevelést. Van egy régi gyerekkori kép: Hermann kinyújtja a kezét és Albert fogja az ujját. A báty, akibe kapaszkodhat a kisöcs. Vagy nagyon jellemző példa későbbi viszonyukra az a történet, amikor a háború kezdetén Olaszországban élő Albert Triesztben szegény menekült zsidókat látott, bement a bankba, kivett pénzt és szétosztotta közöttük. Erről tudomást szerzett Hermann, és írt egy levelet neki: „Te olyan hülye vagy, hogy így pazarolod a pénzedet! Csinálj, amit akarsz, de legyél diszkrét!”. Albert egyébként ebben az időben ismerkedett meg Kováccsal is, akire pénzt bízott: ossza szét szegény zsidók között, hogy vízumot tudjanak vásárolni.

hvg.hu: Az eddigiekből is kiderült már, hogy Alberttel nagyon méltatlanul bántak a háború után. Mi volt vele a baj, azon kívül, hogy a Göring nevet viselte?

Cs. K.: Albertet nyilvánosan sosem vádolták semmiféle háborús bűnnel. Azt írták a papírjaira: „Hermann öccse”. Nürnbergben tanúként hallgatták ki. De végül is nem használták a vallomását, mert úgy gondolták, az enyhítő körülmény lenne Hermannra, hiszen akinek van egy ilyen öccse, az nem lehet olyan gonosz. Albert később, már a háború után hangoztatta, hogy Hermann erkölcsileg sokkal inkább bűnös volt, mint a társai, mert azok fanatikusan zsidógyűlölők voltak, viszont Hermann csak hatalmi ambícióból cselekedett.

Balszélen Mila Göring, negyedik Albert Göring, jobbszélen Kántor György
©

Az amerikaiak kétévi őrizet után kiadták a cseheknek, mert azok rátették a háborús bűnösök listájára, mondván: rosszul bánt velük, amikor a Skoda-gyár egyik igazgatója volt. Viszont a Prágában lefolytatott perben nem akadt egyetlen cseh sem, aki ellene tanúskodott volna. Persze, hiszen sokat segített az ellenállóknak. Azok családjának is folyósította a fizetést, akiket letartóztattak. A halálra ítélt Skoda-vezetőket megmentette a kivégzéstől. Ehhez kellett Hermann segítsége is, akit azzal győzött meg, hogy a kivégzés esetén a munkások felháborodnának, nem dolgoznának jól, kevesebb lenne a haszon. Tudta, hogy milyen kapzsi volt Hermann. Végül is Albertet felmentették a perben. De igazi nyugta nem lehetett. Az amerikaiak haláláig üldözték.

Az 50-es évek elején Albert elment Dél-Amerikába új életet kezdeni, de nagyot csalódott: az összes utált náci ott volt. Végül Münchenben élt. Mivel mérnök volt, próbált álláshoz jutni mint műszaki rajzoló. Egy helyre föl is vették, de azután – szintén az amerikaiak piszkálására – lenácizták, majd kirúgták. Így jobb híján fordításokat vállalt, de nem a saját neve alatt. Halála előtt néhány héttel elvette feleségül a házvezetőnőjét, hogy az megörökölhesse azt a kis állami nyugdíjat, amit az I. világháborúban szerzett sebesüléséért kapott.

hvg.hu: De volt családja, sőt gyereke is.

Cs. K.: Ez is tragikusan alakult. Amikor Albert az amerikai őrizet és a prágai per után szabadult, és visszatért Ausztriába, egy megtört öregember volt. A harmadik – egyébként cseh – felesége, Mila az 1944-ben született kislányukkal várta, de csalódnia kellett, hiszen egy roncs embert kapott vissza, akivel a korábbi nagyvilági életet már nem tudták élni. Albertet hűtlenséggel is vádolta, s elhatározta, hogy elválik tőle. A későbbi dokumentumok egy olyan képet festenek Albertről, mint aki nem törődött a családjával. Ez nagyon igazságtalan. Mivel a feleség azt tervezte, hogy Peruba költözik, a bírósági tárgyaláson Albert kérte, hogy nála helyezzék el a gyereket, hogy európai nevelést biztosíthasson számára. Az anyagi hátteret ehhez az általa korábban megsegített emberektől remélte. Természetesen a bíróság nem találta alkalmatlannak az anyát a gyermek nevelésére, és végül is neki ítélték a kislányt. Ezután minden kapcsolat megszakadt közöttük. A lánya egész életében nagyon dühös volt az apjára, mondván: milyen bőkezű volt mindenkivel, bezzeg ő nem kapott tőle semmit. Csak azt felejtette el, hogy mire ő megszületett, neki már semmije sem volt. A 2014-es francia dokumentumfilmben már egy kicsit szelídebben nyilatkozik az apjáról, és büszke arra, hogy milyen csodálatos dolgokat művelt. Egyébként Albert második feleségével kapcsolatban is tévesen kering az a pletyka, hogy rosszul bánt volna vele a férje. Az egészet James Wyllie találta ki 2006-ban megjelent könyvében, aki úgy tüntette fel Albertet, mint egy kegyetlen férjet, aki új szerelméért elhagyta nagybeteg asszonyát. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mikor halt meg a rákos asszony, akkor közölte, hogy él, és az egészből semmi nem igaz. Ő találta ki...Ezt a hibát azóta sem javították ki.

Az Albert Göringnek dedikált Lehár-mű
©

hvg.hu: Szeretné elérni, hogy a jeruzsálemi Jad Vasem Igaz Embernek ismerje el Albert Göringet. Hogy áll ez az ügy?

Cs. K.: 2010-ben megjelent az ausztrál William Hastings Burke híres könyve, a Harmincnégy, utalva a 34 nevet tartalmazó listára. Ő, látva Az igazi Albert című angol dokumentumfilmet, követte Albert útját, s utána naplószerűen megírta a történetet. Közben világszerte aláírásokat gyűjtött, hogy a Jad Vasem ismerje el Albertet, mint Igaz Embert. Amikor a könyve megjelent, fölvettem vele a kapcsolatot. Mondtam neki, hogy én is próbálkoztam a Jad Vasemmel, de eredménytelenül, mert oda a kérelmet csak egy olyan zsidó ember adhatja be, akit ő megmentett.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!