Az ország egyik fele irigykedve és fanyalogva, a másik fele rajongva figyeli a Wellhellót, de arról már kevesebb szó esik, hogy miért lettek pont ők a 2010-es évek legfontosabb, tömegeket megmozgató magyar együttese, vagy miért épp a dalszövegeik váltak a köznyelv részévé.

Pedig olyan nagy titkot lehet nem is kell keresni, és erre a #sohavégetnemérős – Történetek Wellhellóra ügyesen ébreszti rá nézőit. A szkeccsekből összefűzött film ugyanazokról a botladozásokról, bénázásokról, csalódásokról szól, amikről Karácson Tamás szövegei is. Nem tesz mást, mint összekacsint a tizen- és huszonévesekkel, hogy igen, ismerjük az összes kis parádat, de mi lenne, ha ki is tudnánk nevetni őket?

Magyarországon most nem létezik popzene - Wellhello-interjú

hvg.hu: Néhány hét alatt lett óriási siker a Wellhello első két dala, márciusi koncertetekre már rég elfogytak a jegyek. Több helyen nyilatkoztátok, hogy ti sem számítottatok ekkora sikerre. Diaz: Folyamatosan olyanok történnek velünk, amiken meglepődünk. Azért vágtunk bele ebbe a projektbe, mert tetszett ez a stílus, és gondoltuk, ha működik, működik, ha nem, nem.

Lehet persze a szánkat húzni, bezzegrégenezni, hogy Bereményi és Lovasi országában ugyan már hagyjanak ezzel, és ennél több kéne, de attól még tény marad: a Wellhello elkapta a korszellemet. Így aztán 2016 Magyarországáról a szövegeik által inspirált film is sokat elárul. Például arról, milyen egy kínos Tinder-randi Veszprémben, vagy milyen egy borzasztóan induló másnap Zamárdiban egy átmulatott éjszaka után.

"A szerelem egyszer csak megszületik, és mindent felforgat"

Hangulatában talán az Egynyári kalandhoz hasonlítható leginkább a #sohavégetnemérős, de ahol a végig  Balatonnál forgatott sorozat naiv és bátortalan, ott ez a film önironikus, és a párbeszédek sem finomkodók. Akkor csattan el egy káromkodás, amikor kell (“szopjál lovat!”, “leszarom, ha hangosan rágsz”), és olyan szavakat is hallani végre egy magyar filmben fiataloktól, amik nem hangzanak iszonyúan hamisnak.

Az epizódok színvonala azért még így is hullámzó, és az a kompromisszum sem tesz jót a filmnek, hogy a szkeccsek között a Wellhello tagjainak “kell” megjelennie. Sajnos az ő átkötő jeleneteik a legkevésbé gördülékenyek, és emiatt kicsit nehezen zökkenünk vissza az amúgy vicces sztorikba.

Ötletben és megvalósításban a középső szkeccsek a legkiemelkedőbbek: a három párhuzamosan futó Tinder-randi kifejezetten szórakoztató; a film közegében meglepően melankolikus, exekről szóló, Várkert Bazárban (is) játszódó epizód jól használja Facebook-torzította valóságunkat; míg a Tescóban felvett, egy szerelem bimbózását majd hanyatlását humorral elmesélő epizód önálló kisfilmként is simán megállná a helyét.

A kezdő, Zamárdiban felvett epizód a fentiekhez képest bátortalanabb, és itt jelenik meg a film leggyengébb gege, a mindenki által jól ismert, undok büfésnéni karakterében. A Debrecenben felvett jelenet nem is a sztori, inkább a látvány miatt emlékezetes (szerintem Debrecen még egyetlen felvételen sem nézett ki ennyire menőn), és ha már itt tartunk, muszáj kiemelni Pataki Ádám operatőri munkáját, aki minden városról olyan felvételeket készített, hogy a helyi imázsfilmek készítői valószínűleg sárgulnak az irigységtől.

A részben a VOLT Fesztiválon felvett, videócsetes résztől pedig már a premier előtti vetítéseken is érezhetően meghatódott a javarészt 20 év alatti közönség. Az alkotók itt nyúltak a legegyszerűbb témához, és szerencsére nem is gondolták túl azt a szituációt, hogy milyen egy képernyőn keresztül szövődő szerelem. Mészáros Blanka és Dékány Barnabás párosa pedig messze a legemlékezetesebb a filmben felvonultatott kettősök közül.

"Kedves vásárlónk, személyre szabott ajánlatunk várja önt a csemegepultban!"

A vidéki helyszínek beemelése mellett még egy fontos missziót teljesít a #sohavégetnemérős, mivel szinte az összes szerepben, beleértve a pár mondatos mellékszerepeket, olyan fiatal színészeket láthatunk (felsorolni is nehéz, de a már említetteken kívül például Roszik Fruzsina, Sztarenki Dóra, Orosz Ákos, Molnár Gusztáv, Tóth János Gergely és még nagyon sokan), akik nagyjátékfilmben nagyon ritkán, vagy ezidáig egyáltalán nem kaptak lehetőséget.

Ez pedig egyértelműen a korábban castingokat felügyelő rendező, Tiszeker Dániel érdeme, aki kis túlzással generációja szinte összes tehetséges színészét felvonultatja a filmben. A Katonában, az Örkényben, alternatív vagy vidéki színházakban edződő színészek így végre olyanoknak is megmutathatják magukat, akiknek esélye sincs eljutni mondjuk egy fővárosi előadásra.

A mozi nélküli városokban a filmet bemutató Mozgó Mozi innen nézve elég egyértelmű választás volt a produkció részéről: a #sohavégetnemérősnek pontosan a filmben látott jeleneteket nap mint nap átélő, de a magyar filmekből fájóan hiányzó kisvárosi fiatalok körében kell a közönségét megtalálnia.

Ha már úgyis arról panaszkodik mindenki, hogy a 15-25 közötti generáció szinte eltűnt a mozikból, valószínűleg egy ilyen filmmel jobban rá lehet őket szoktatni a mozizásra a kötelező sulis vetítések helyett.

Másrészt azt sem szabad elfelejteni, hogy a #sohavégetnemérős az Ernelláékhoz hasonló gyorsasággal készült, tíz hónap alatt, a Filmalap-rendszeren kívül. Így a film megőrizte frissességét, például Pokémon Gó-s poén is simán kerülhetett a történetbe.

Nem arról van szó, hogy csak ebben a tempóban érdemes ma filmeket készíteni, hiszen a komoly költségvetésű, filmalapos produkciók is kellenek a magyar filmpalettára, de felüdülés volt a "magyarfilm" legrosszabb párbeszédeit és túlzásait, modorosságait felvonultató A martfűi rém után olyan filmet látni, amely nem veszi túl komolyan magát, és pontosan tudja, kikhez akar szólni.

A #sohavégetnemérős a vidéki helyszíneken a Mozgó Mozi mutatja be, a helyszínekről és a dátumokról itt tájékozódhat. A filmet december elsejétől vetítik a Cinema City mozijai.

Fluor: "Pont annyi Kozsó van bennem, mint amennyi Charlie Sheen"

Szombaton bemutatták a Wellhello #Sohavégetnemérős című zenés filmjét.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!