Bodnár Zsolt
Bodnár Zsolt
Tetszett a cikk?

Legalább 20 éve nem készült ifjúsági tévésorozat Magyarországon, az Egynyári kaland pedig egész jó vállalkozás ahhoz képest, hogy könnyen arcátlan Balaton-promóba fulladhatott volna. Hiába az ezerszer újrahasznosított történet, a kellemes balatoni retró és az ismerős fiatalkori helyzetek miatt simán nézőbarátra sikerült az éppen a felénél járó széria.

Az ifjúsági tévésorozat – bármennyire is áramlik egyfajta szocreál hangulat ebből a szóból – tipikusan egy olyan elfeledett műfaj, aminek újjáélesztésével lehet, hogy nem a mai köztévét bíznánk meg, ha lenne valami beleszólásunk. Bár a kis-balatoni Tüskevár, a lakótelepi Utánam, srácok! vagy a Keménykalap és krumpliorr annak idején simán elérte a célközönséget, az újabb generációk már sokkal érzékenyebbek popkultúrailag.

fiatalosnak tűnni akarás modorossága, vagy egy kis belföldi turizmus-propaganda könnyen keresztbe tehetett volna az Egynyári kalandnak.

Szerencsére ennél jobb a helyzet, hiszen a köztévés jelenlét kimerül annyiban, hogy a „nemzeti főadó” rangra emelt Duna nézettségét növeljük a sorozat nézésével, na meg hogy a tárgyalt generáció által ténylegesen használt kifejezések helyett olyanok hangzanak el benne, hogy „a kutya mindenit”.

Péter (Vecsei H. Miklós) és Dóra (Dobos Evelin)
©

Ellenben ott van a rendező, Dyga Zsombor személye, aki a Köntörfalakkal letette a kétezres évek egyik legjobb magyar filmjét, csak hogy aztán kijöjjön két gyengébb darabbal (Utolér, Couch Surf). Leginkább persze a 2004-es Tesó című filmjéhez hasonlítható ez a mostani vállalkozás, úgymint: fiatalos pörgés, csajozás, bromance (a szó a brother (báty) és a romance (románc) szavak összegsége. A kifejezés a fiúk egyre mélyülő, már-már intimmé váló barátságára utal, ahol a pasik elválaszthatatlanok, és mindent megosztanak egymással – a szerk.).

Ahogy az ígéretesen kezdő, de aztán hamar kifulladó Kossuthkifli, úgy az Egynyári kaland is hatrészes minisorozatként, egyenként 52 perces epizódokkal kerül képernyőre, pedig ehhez a hat fiatal menni Balaton témához talán jobban illett volna a pörgősebb húszperces-félórás, viszont többrészes formátum. A sorozat felénél járva egyvalamit már kijelenthetünk: a maga műfajában sokkal inkább működik Dyga szériája, mint a Rudolf-féle történet.

Természetesen a címhez hű módon kellően egyszerű, könnyed és újrahasznosított a sztori: öt frissen érettségizett fiatal lemegy a Balatonra – dolgozni, pihenni, bulizni, talán nem ebben a sorrendben –, egy hatodik srác pedig szállást ad nekik, így óhatatlanul is belekeveredik a hülyeségeikbe, pedig ő aztán tényleg nem szeretne.

Dyga Zsombor
©

Újdonságokkal egyáltalán nem tud szolgálni a történet, de ez nem baj, hiszen a helyszíni képek kellemes retrója vagy a fiatalkori botladozások nosztalgiája simán elviszi a hangulatot.

Egy sorozat első része nyilvánvalóan sorsdöntő – itt kötelező felvázolni az alapsztorit, bemutatni a fő karaktereket, és a sok vázolgatás mellett még egy kicsit érdekessé is tenni a cselekményt, hogy behúzza a nézőt a második részre. Az Egynyári kaland ezt tökéletesen, amerikai mintára oldja meg. Hamar megismerünk mindenkit: a két srácot (a béna és a bájgúnár) és a három lányt (a beképzelt, a félénk és a kavarós), majd a szülei nyaralóját felügyelő, teljesen életképtelen szállásadó fiút.

Bence (Rubóczki Márkó) és Zsófi (Schmidt Sára)
©

Innentől pedig sablonok és klisék váltják egymást, gyakorlatilag a Szerelmek Saint Tropez-ban riviérája cserélődik a Balcsira, és ugyanott vagyunk. Egymás munkájára pályázás, egymásnak megtetszés, majd egy elszólás miatt összeveszés, féltékennyé tevés, kínos helyzetekbe kerülés, így tovább. Enyhén komikus helyzetekkel, valószerű szituációkkal, retróskodással operál a forgatókönyv (ez jó), de az istenért sem tud szabadulni az olyan életidegen modorosságoktól, hogy „lemoslak, mint bálnazsírt a monszun” (ez nem jó).

A szereplőgárdát szerencsére tök ismeretlen arcokkal töltötték fel, így egyrészt a „miben játszott ez a srác/csaj” idegesítő fejtörését a sokkal izgalmasabb „kire hasonlít ez a srác/csaj” játék váltja fel, de ami még fontosabb, így nem vonja el a figyelmet a színészek játékáról a korábbi szerepeikkel való azonosítás. Ennek megfelelően összességében természetesek az alakítások – amikor pedig nem, az a forgatókönyv hibája.

Essünk gyorsan túl a kevés kivételen: az igazi szerencsétlen üdülő-házigazdát játszó Héricz Patrik az életben valószínűleg normális fiú lehet, mert szerencsétlent nem tud játszani, az exét visszahódítani igyekvő különc figurát alakító Tasnádi Bence pedig túl színpadias ehhez a könnyed realista hangulathoz – őt sokkal szívesebben néztük a Gifszínházban. A többiek egytől egyig telitalálatok.

Dóra (Dobos Evelin) és Fanni (Döbrösi Laura)
©

Mind közül talán a két legnagyobb magabiztossággal megáldott szereplőt játszó színésznek, Vecsei H. Miklósnak (Péter) és Dobos Evelinnek (Dóra) volt a legnehezebb dolga, de valahogy mindkettejüknek sikerül úgy-ahogy szerethető karaktert varázsolni a figurákból – hiába egy látszólag önző nőfaló a szőke fürtös Péter és hiába kényeskedik állandóan Dóra, drukkolunk nekik.

Rubóczki Márkó (Bence) és Schmidt Sára (Zsófi) közt talán még jobb a kémia, idáig maximálisan kihozták, amit az összejönnek/nem jönnek össze helyzetből 2015-ben ki lehet hozni, ráadásul a Jóbarátok-féle Ross–Rachel-románc 236 részes hullámvasútja helyett egyelőre 3 részben. A lakóközösség hatodik tagja, a főszereplők közül talán a legnagyobb színészi tehetséggel megáldott Döbrösi Laura (Fanni) pedig a szintén remek Mátyássy Bence karakterével (Máté) kerül egyre közelebbi viszonyba. Mellékszerepekben pedig olyan üdítő alakításokat láthatunk, mint a káromkodások nélkül idegeskedni kényszerülő pizzéria-tulaj Mucsi Zoltán vagy a Péterre ráizguló elvált doktornő Kerekes Vica.

Még jó, hogy a címbe nem került be a Balaton, mert annyira univerzális a sztori, hogy ugyanúgy játszódhatott volna a Tisza-tónál, Saint Tropez-ban, vagy akár Malibuban – de legalább a szálláshelyen kívül beszélgethettek a szereplők a lángososnál meg a vízibiciklin is, plusz van egy sokak számára ismerős kapcsolódási pont („ú, de jó volt, amikor gyerekként…”) és még a stáb is jól érezte magát. Ne gondoljuk, hogy a Lost véletlenül forgott Hawaiin.

A Kincskeresők című 4. rész promója:

A minőségi főcímhez kerekített dal (Intim Torna Illegál – Örökké) kellően fülbemászó (más szempont egy ifjúsági sorozatnál nincs, de legalábbis ne legyen), az epizódok jeleneteit kísérő hangulatzenék viszont hol pofátlan Arctic Monkeys-nyúlásokkal, hol Ákos-féle szignálokat idéző prüntyögéssel és horrorparódiákba illő művi feszültségkeltéssel operálnak.

Az biztos, hogy világmegváltást nem kell várni az Egynyári kalandtól, még csak a saját műfajában való hibátlanságot sem, viszont egy könnyed vasárnap esti levezető programot, egy nyári limonádé mellé instant előkapható ötvenperces lazulást annál inkább.

Az Egynyári kaland 4. részét május 17-én vasárnap, 20.45-től adja le a Duna, néhány órával utána pedig már megtekinthető a Médiaklikken, ahol a korábbi részeket is vissza lehet nézni.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Megvan az Index új főszerkesztője

Megvan az Index új főszerkesztője

38 millió éves baktériumokat találtak a bécsi tudósok

38 millió éves baktériumokat találtak a bécsi tudósok

Tóta W.: József és a színes, szélesvásznú bunga-bunga

Tóta W.: József és a színes, szélesvásznú bunga-bunga