Egyszer is a majmok úgy döntöttek, hogy iskolába terelik az állatokat, és hogy a hatalmukat biztosítsák, mindenkinek fáramászást kellett tanulnia, és ebből vizsgáznia. Ezt tanmeseként ismeri már mindenki, és megmosolyogja, hogy bizony a halak, bár jól úsznak, de a fáramászás sehogyan sem tanítható meg nekik.

A tanmeséből azonban valóság lett. A majmok nem törődtek azokkal a szakemberekkel, akik jelezték, hogy ez vicc, és abba kellene hagyni a buta kísérletet. A majmok ugyanis nem a probléma megoldásában, hanem a gerjesztésében voltak érdekeltek. Egy ideig sikerrel is jártak, de lássuk, mi történt.

A majmok a tanárokra bízták a fáramászás tanítását, mert tudták, hogy rendkívül elkötelezettek, és mindent megtesznek, hogy a tananyagot átadják. A tanárok, bár látták a problémákat, igyekeztek megfelelni az elvárásnak, és a majmok által kijelölt feladatukat a legjobban ellátni. Mégis, a kísérlet kudarcba, majd tragédiába torkollott.

Eleinte voltak könnyítések. Sőt a halaknak, akiknek papírjuk van arról, hogy a szárazföldön elpusztulnak, a majmok külön medencét alakítottak ki, ahol a vízbe helyezett mászó fán gyakorolhattak. Úszkáltak is ügyesen le és fel a fán. Bár ez nem felelt meg az elvárásoknak, egyelőre békén hagyták őket.

Viszont a nem ennyire nyilvánvaló eltérések esetén nem volt kegyelem. Egyértelmű volt, hogy a feladat megoldható mind két lábbal, mind négy lábbal. A csuszkák ügyesen kúsztak fel és le, a mókusok is mindig jelest kaptak. A macskák csak akkor teljesítettek, amikor kedvük volt, de akkor kiválóan. Sajnos néhány csuszka fiókát ilyenkor megettek, de ez csak szórványos eset volt.

Több baj volt viszont a sas fiókákkal, akik sehogyan sem akartak a fára felmászni, rögtön a legmagasabb szirtekre szárnyaltak. Hiába a sok szidás és intő, ők csak a saját módjukon törtek felfelé. A sas szülők aztán nem látták értelmét, hogy a majmok iskolájába járassák a fiókáikat, így ez a probléma megoldódott.

Akadt azonban még elég sok baj. A kutyák hangosan ugatták a macskákat, akik azért is szívesen másztak a fára, hogy a fa alatt tehetetlenül ugráló kutyakölyköket hergeljék. A nyuszik és gazellák összevissza futkostak, és volt több egyéb madár, akik nem mászva mentek fel. Aztán végül a tanárok békén hagyták őket, mert a szakértők szerint ez így van jól. Ők is papírt kaptak arról, hogy különleges nevelési igényeik vannak.

A tanárok ennek ellenére már vért izzadtak, de az igazán nagy bajok akkor jöttek, amikor a majmok, a tanárok és a szakértők bölcs szavait figyelmen kívül hagyva, pénzzel és fenyegetéssel rávették a tanárokat, hogy mindenkit tereljenek a fára mászásba.

Az első tragédia akkor történt, amikor az őzike leesett a fáról, és kitörte a lábát. A szakértők szerint egy életre megnyomorodott. Utána a szülők estek egymásnak. A gepárd anyukának nem tetszett, hogy a lomha oroszlánnal olyan sokat foglalkoznak a tanárok, míg az ügyes kis gepárd kölyköt elhanyagolják. Az oroszlán mama és papa erre módszeresen elkezdte megölni a gepárd kölyköket.

Közben a majmok megvonták a halaktól a kedvezményeket, bezárták a medencéket. A tanárok kétségbeesetten vették észre, hogy hullahegyek gyűlnek a lábaik előtt. Egyre többször pedig már őket érte a támadás. Volt, hogy egy veszett rókakölyök harapott meg valakit. Magányos farkasok is bántalmaztak fizikailag tanárokat. Végül a farkas szülők falkába tömörülve elérték, hogy a kölykeiknek ne kelljen fára mászni.

A legsúlyosabb incidens az volt, amikor egy tigris szülő megette a tanárt. Ennek előzménye is tragikus volt. A kistigris, bár nagyon jól teljesített, mégis a mókusok kaptak több dicséretet, akik a fa tetejéig is felmásztak. Kistigris ezt nehezen viselte, és bosszúból megevett egy gyanútlan mókuskát.

A káosz teljes volt. Mindenki a másikat hibáztatta, a tanárok, diákok és szülők egymásnak estek. A majmok mindeközben fejüket csóválva kurkászgatták, bolhászgatták egymást egy magas kerítéssel körülvett erdőben, és látták, hogy eljött az ő idejük. Mindenki belegyengült a harcba.

Hogy mégsem lettek a majmok az uralkodók, az a zsiráfoknak köszönhető. Köztudott, hogy hosszú nyakuk nagyon nagy rálátást biztosít nekik a környező világra, másrészt hatalmas a szívük. És ez a nagy szív nagyon tud fájni. Mikor a zsiráf tanárok, szülők és diákok látták a sok szenvedést, és azt is látták, hogy a majmok nem hogy segíteni nem akarnak, de még inkább további szenvedéseket okoznak, odahajoltak a többiekhez, és felemelték őket, hogy ők is lássák a magasból, hogy mi megy a mélyben.

Onnan pedig jól látszott, hogy a majmok becsapták a tanárokat, a diákokat és a szülőket, és lehetetlen helyzetet kényszerítettek ki. Ha ez így marad, elpusztul a közösség.

A tanárok, a szülők és diákok segítségével maguk oldották meg, ami a majmok feladata lett volna, hogy a sokféleségnek megfelelő tanulási környezetet és elvárásokat adjanak. Óriási erőfeszítésekre volt szükség, hogy a pusztítás után képesek legyenek együttműködni ebben a munkában. Voltak még megtorpanások és tragédiák is, de amikor jöttek az első sikerek, a tanárok, diákok és szülők mind megerősödtek.

A majmok hangosan rikácsoltak, fenyegetőztek, de akkor már mindenki tudta, hogy ők csak majmok, akik akkor tudnak pusztítani és uralkodni, ha hiszünk nekik.

A szerző gyermekpszichológus.