HVG: A Trainspotting és a T2 között 21 év telt el. Miért?
Irvine Welsh: Ha valaki csinál egy Trainspottingot, az ösztöne azt súgja: távolodj el tőle, hadd élje önálló életét. Amikor 1996-ban befejeztük a filmet, nem gondoltuk, hogy ekkorát szól, az utóélete pedig szóba sem került. Nem akartunk bemocskolni egy ilyen nagyszerű örökséget.
HVG: Ewan McGregor a 2003-as cannes-i fesztiválon azt mondta, szégyen lenne, ha elkészülne a folytatás. Később finomított: szégyen lenne, ha a folytatás rosszabb lenne. Legalább olyan jó lett?
I.W.: Érzelmesebb, sokrétűbb lett, és a színészeknek megengedtük, hogy a karakterük bőre alá másszanak.
HVG: A Trainspotting a társadalom által tolerált függőségek – nagyivók, gyógyszerfogyasztók, vitaminmániások – kedvelőinek is a kedvenc filmje. Kik lesznek a T2 hardcore rajongói?
I.W.: Mindenki, aki valaminek a megszállottja.
HVG: Úgy tűnik, a szereplők mániái között csak Iggy Pop örök. Maradtak még hozzá hasonló élőlények?
I.W.: Iggy a megjelenése pillanatától az Isten.
HVG: A regényei, a T-trilógia, a Mocsok és a Ragasztó híressé tették a skóciai Edinburght. Hálás a város?
I.W.: Ha valamelyik kocsmában meghívok mindenkit egy körre, híresség vagyok, ha lassan kapcsolok, akkor egy lúzer.
HVG: Az élet kudarc, de ebből a szempontból tökéletesre sikerült – írta egyik könyvében. Ma is ezt gondolja?
I.W.: Még inkább, mint korábban. Azért dolgozunk különböző kudarcokért, hogy kitapossuk a totális kudarchoz vezető utat. Jól értesült vagyok, mert az írók mindenkinél előbb jutnak el az igazság utáni világba. Ettől maradunk híresek.
HVG: A menő írók szeretik ellenőrizni, mi folyik a műveikkel a filmforgatáson. Akkor is, ha az Oscar-díjas Danny Boyle a rendező?
I.W.: Nem irányítok, nem monitorozok senkit. Íróként addig van a kezemben a kezdeményezés, amíg alá nem írom a szerződést. Ragaszkodj a legjobb rendezőhöz, azután bízd rá, mit csinál. Tartsd magad kordában, és engedj a másiknak: ez az elvem.
Olyan érzetet kelt a T2 Trainspotting, mintha egy kvízjátékban kattintgatnánk: felismered Renton híres nevetését? Az utalás Skócia legocsmányabb klotyójára is megvolt? A kultfilm folytatása a rendezői és képi bravúrokon túl sajnos sekélyes, és csak az eredeti mozi rajongóinak nyújthat némi nosztalgikus örömöt. Kár, mert néhol még az idősödésről, az optimizmus utáni elveszett illúziókról is tudna valamit mondani a film. Kritika spoilerek nélkül.