A T2 Trainspotting egyik jelenetében Renton (Ewan McGregor) benyit vonatokkal kitapétázott gyerekkori szobájába, és már majdnem átengedné magát a nosztalgiának, felrakva Iggy Pop Lust for Life albumát, amikor még az utolsó pillanatban leveszi a tűt a lemezről. A készítők is így csaphattak saját kezükre, amikor eluralkodott volna rajtuk a túlzott múltidézés. A folytatás legnagyobb erénye ugyanis, hogy nagyon ötletesen csempészi be az 1996-os eredeti mozi emblematikus pillanatait a mostani folytatásba. A T2 emiatt egy jó remixre hasonlít, amely megtartja az eredeti erényeit és szellemiségét – mégis, ez a remix hiányérzettel hagy minket magunkra, és az eredeti újranézésére sarkallja nézőit.

Az elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ezt a filmet csak az eredeti ismeretében érdemes megnézni, ez viszont főleg annak fényében tűnik a rajongók túl kényelmes kiszolgálásának, hogy az új sztori önmagában is megállhatta volna a helyét az 1996-os bemutató óta felnőtt generáció számára is. Ezt a feladatot azonban a Danny Boyle és Irvine Welsh Pornó című könyvét alapul vevő forgatókönyvíró, John Hodge ledobta magáról. Nyilván nem a Trainspotting folytatásától kell várni a legnagyobb életbölcsességeket, de azért a film készítői mellett szintén 20 évet idősödő rajongók annyit megérdemeltek volna, hogy nem nézik őket csak egyszerű fanboyoknak, akik így is, úgy is megigézve nézik egykori hőseiket.

Sony Pictures

Pedig eleinte úgy tűnhet, Boyle igenis mondani akar valamit az elmúlt két évtizedről, ami alatt Rentonék sem lettek boldogabbak, mint ahogy a kilencvenes évek optimista világképének is rég búcsút intettünk már. A T2 néhány ponton Renton, Spud (Ewen Brenner), Sick Boy (Jonny Lee Miller) és Begbie (Robert Carlyle) barátságát vizsgálja felül, legalábbis ezt vetíti előre azzal, hogy nemcsak az első filmből, hanem a főszereplők gyerekkori közös élményeiből is felvillant képeket, ezzel a megoldással árnyalva a nem túl bonyolult cselekmény mozgatórugóit.

Ahogy azt a rajongók jól tudják, a Trainspotting cselekménye után, a Pornóban már egy Amszterdamba költöző Rentont ismerhetünk meg, aki Hollandiában próbált meg új életet kezdeni. Azonban felismerve a tényt, hogy a múltját sohasem tagadhatja meg, visszatér Edinburgh-ba, hogy szembenézzen csúnyán átvert cimboráival (van még egy indoka Renton visszatérésének, de az már spoiler lenne). A barátokkal, akiknek sorsa ugyanolyan keserű, mint a kilencvenes években. Még Spud, – az egyedüli, akit Renton nem vert át teljesen – sem tudott mit kezdeni az életével. Így Renton érkezése lesz természetesen az események katalizátora, hiszen senki sem felejtette el, mit is tett Londonban a baráti társasággal.

Sony Pictures

A sztori ezután abszolút mellékessé válik, és ez néhány jelenet erejéig abszolút megbocsátható: Renton és az azóta inkább a felnőttesebb Simon nevet használó Sick Boy egymásra találása hozza például a film legszórakoztatóbb részeit, ekkor közelít tempóban, ötletességben és vagányságban is az eredeti színvonalához a T2. Sőt, a történet egyetlen új szereplője is a közelükben tűnik fel, a bolgár származású Victoria (Anjela Nedyalkova) a film egyik fő meglepetése, ugyanis karaktere elég meghatározó szerepet kap a történetben.

Azonban a T2 igazi főszereplője nem Renton, de még csak nem is Simon/Sick Boy, hanem Spud. Ebben a részben már nem ő a csapat bohóca, inkább az ő kései tudatra ébredésének lehetünk szemtanúi. Ő az, aki a filmben végig ott lapuló gondolatot is a leghitelesebben képviseli: a múltbéli bűneidet nem feledheted, és egyáltalán nem biztos, hogy kaphatsz második lehetőséget. De nem csak ő, hanem az agresszorként megismert, elfojtott indulataiba temetkező Begbie is fejlődik ebben a filmben, jellemzően a film egyik legérzelmesebb (bizony, ilyet is tud a T2) jelenetében értjük meg karakterének egyik legeredendőbb elemét.

(Balról:) Jonny Lee Miller, Ewen Bremner, Anjela Nedyalkova és Danny Boyle a Berlinalén

AFP / DPA / Britta Pedersen

Ezen túl azonban a T2 inkább hasonlít egy olyan filmre, amiben Boyle kiélhette minden őrült ötletét operatőrével (Anthony Dod Mantle) együtt, hiszen a mostani folytatás szándékosan karcos, rengeteg kézikamerás felvétellel, és rengeteg, a YouTube- vagy Snapchat-videók esztétikáját idéző megoldással operál. Boyle tehát bátran megmutatta, hogy a filmek technikája és a valóságunk is alaposan megváltozott az elmúlt húsz évben.

Ráadásul eddigi életműve alapján azt is tudtuk rendezőről, hogy szereti videoklipszerűen felépíteni filmjeit, de most mintha az üldözések, futások, bulik bemutatása mögött elveszett volna a tartalom. Ez a legjobban a híres "válaszd az életet"-monológ új verziójában érezhető, amely túl erőltetett ahhoz, hogy akkora katarzist nyújtson, mint 1996-ban – hiába cserélődött azóta a szövegben a CD-lejátszó mondjuk a Facebookra.

Mindezek fényében félutas folytatásnak tűnik a T2: ahhoz nem mer elég bátor lenni, hogy hasonlóan provokatív legyen, mint amilyen az eredeti mozi volt, de a főhősök karaktereinek életútjáról, a komoly próba elé állított barátságukról sem igazán mond semmit. A kor kritikája azért néhol felbukkan a filmben, de aki egy Brexit utáni punkfilmet várt, csalódni fog. Egyedül Boyle fő zenei választása trafálta telibe 2017-et. A szintén edinburgh-i Young Fathers arthiphopja nyers és forradalmi, pontosan azokról a helyekről mesél, és arra a reményvesztettségre tapint rá, amiért Trainspotting generációkat képes újra és újra megszólítani.

Azonban ahogy a Sick Boy a film talán legfontosabb párbeszédében fogalmaz: Renton csak turista saját fiatalságában. Az új film is ilyen turista módjára udvarolja körbe a kultuszt, így az a bizonyos Lust for Life is csak elkezd bömbölni a lejátszóból – igaz, már a Prodigy által felturbózott változatban.

Még a WC-ben is elmerül egy jó poénért - Danny Boyle 60

Megszállott idealista, akitől féltették a londoni olimpia megnyitóját, mégis olyat hozott össze ott is, mint a filmjeiben: már a nyitójelenetben beránt egy titokzatos helyre, ahonnan a varázslat végéig képtelenek vagyunk szabadulni. Elrángatott már minket skót heroinisták mocskos szobáiba, indiai gettóba és Steve Jobs gondolataiba is.

A T2 Trainspottingot a Berlinalén láttuk, a magyar mozikban március 2-tól vetítik a filmet.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!