Bicsérdi Ádám
Bicsérdi Ádám
Tetszett a cikk?

Tudom, hogy a napokban még sokan indulnak Ljubljanába vagy Bécsbe a magyar Nick Cave-hívők közül, őket gyorsan meg is nyugtatnám: két és félórás, extrém hangulatok között tobzódó, életmű-összegző koncertre számíthatnak. Legalábbis Belgrád egy ihletett koncertet kapott, ahol egy idő után tényleg eltűnt a határ közönség és a zenekar között.

„Nick Cave? De hát 20 éve volt ő valaki, akkor néztem meg élőben” – tárja szét karját értetlenkedve belgrádi vendéglátónk, aki nem győzött hüledezni azon, hogy az összes vendéglátóhely megtelt az októberi hétvégére, a városba 2013 után visszatérő Nick Cave & The Bad Seeds koncertje miatt.

Pedig ha az előzményeket nézzük, egyáltalán nem meglepő, hogy ekkora attrakció lett az együttes Budapestet ezúttal elkerülő európai turnéjából. Már a nyitó angliai koncertek alatt megjelentek azok az írások, amelyek vagy azt fejtegették, hogy David Bowie és Leonard Cohen halálával Nick Cave lett a legfontosabb élő dalszerző, vagy megelégedtek azzal, hogy az idén már 60 éves zenész/írót szimplán csak Istennek nevezték.

A Skeleton Tree albumra fókuszáló turné tényleg tökéletes időzítést kapott. Sokan féltették ezt a lecsupaszított, a gitárt szinte teljesen mellőző, lassan bontakozó „gyászalbumot” az arénák közegétől, de Cave karrierje ebben az időszakban érdemli meg a legjobban hogy színháztermek vagy fülledt csarnokok helyett arénákban lépjen fel. Elég volt csak megnézni bármelyik felvételt a korábbi turnéállomásokról vagy körbenézni a belgrádi Kombank Arénában ahhoz, hogy egyértelművé váljon, Cave dalai már egy újabb tinigenerációt szippantottak be. Az idősebb, elkötelezett fanok pedig a legutóbbi két lemeznek (Push The Sky Away, Skeleton Tree) és két filmnek (20 000 Days, One More Time With Feeling) köszönhetően győződhettek meg róla, hogy kedvencük hullámzó pályafutása során megint újabb kreatív csúcsra ért, még ha ebben az új korszakban egy tragikus esemény is szerepet játszott.

Sofie Mathiassen / SCANPIX DENMARK / Scanpix Denmark/AFP

Hogy Nick Cave-e az Isten, nem tudom. De ezen a belgrádi estén mindenesetre úgy viselkedett. Ismerősek voltak persze korábbról a pózok, a poénok: a mellkasát tapogató, Cave szívverését kereső, a közönségből kiemelkedő kezek a Higgs Boson Blues alatt; a Jubilee Street felénél azt az őrült tempóváltást jelző ugrás, vagy a The Weeping Song alatti közönségbe mászás.

Mégis, olyanok voltak ezek a manírok, amelyeket mindenki elfogadott, hiszen Cave és zenekara ezeket a bevett fordulatokat is úgy képes „eljátszani", hogy akár 20 ezer ember hiszi el, hogy ma este élet vagy halál a tét minden egyes dal előadása közben. Mert azt nem lehet nem észrevenni, hogy élvezik ezt a jelenlegi státuszt, amely körbelengi a zenekart. Cave és hű társa, Warren Ellis néha mint két ősi sámán, úgy vonaglanak/táncolnak egymás mellett, afeletti örömükben, hogy a Jesus Alone már megint hátborzongató, a Tupelo meg újra tiszta téboly.

„Georgie már mondta nekem, hogy itt nagyszerű lesz a közönség” – talán a koncert féltávjánál szólította meg először kicsit személyesebben a belgrádi tömeget Cave, hiszen a Push The Sky Away turnéja után teljes Bad Seeds-taggá váló, szerb származású, feleségét még a Groove Armada tagjaként is az újvidéki Exit fesztiválon megismerő George Vjestica azért némi infót valószínűleg elhintett neki a helyi közönségről. Innentől viszont már csak szavak nélkül kommunikált a közönségével a mozgásában még mindig fiatalkori önmagát idéző Cave, aki a főműsor végén még kicsit elringatott mindenkit a Distant Sky-jal és (a dalban közreműködő dán operaénekest, Else Thorpe-ot a kivetítőn idézték meg) a Skeleton Tree-vel, hogy aztán a ráadás már tényleg Cave és a kultuszát ápoló közönség közti határvonal teljes eltüntetéséről szóljon.

Előbb a The Weeping Song közben igézte meg tekintetével a közelébő merészkedő nézőket, hogy aztán a katartikus Stagger Lee alatt már a közönséget hívja a színpadra, akiket hol karmesterként ültetett le, hol ördögi táncba invitált.

Homily...

Zoran Mesarović (@xnikonkaoja) által megosztott bejegyzés,

Hogy Nick Cave-e az Isten, nem tudom. De amikor a zenekara és a színpadot megszálló tömeg fölé magasodó pódiumról köszönt el integetve a közönségtől a koncertet záró Push The Sky Away alatt, akkor tényleg olyan istenségnek tűnt, akinek megvan az a földöntúli képessége, hogy estéről estére kicsit elmozdítsa az eget a helyéről.

A fotók nem Belgrádban, hanem a turné koppenhágai állomásán készültek. Nick Cave október 30-án Ljubljanában, november 1-én Bécsben lép fel.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!