Talán kevesen tudják: a diszkó, melyből a '70-es évek közepére világméretű divat és őrület lett, marginális, underground kultúrának indult, kezdetben főleg a meleg és a fekete közösség körében volt népszerű. Tömegkultúrává az évtized második felére lett.

1977-ben lett diszkóvá, mit diszkóvá, a diszkó katedrálisává, a New Yorki-i celebritások gyűjtőhelyévé a Studio 54 (melynek épülete egyébként 1927-ben épült). Megfordult ott mindenki Andy Warholtól Mick Jaggerig, Jackie Kennedy Onassistól Michael Jacksonig, Woody Allentől Salvador Daliig. Ide kapcsolódik a klubvilág egyik legabszurdabb legendája: ide vonult be 1977. május 2-án Mick Jagger felesége, Bianca (egyébként nem vonult be, mint később kiderült, csak egy fotó kedvéért pattant fel a ló hátára, de hát akkor is).

A diszkórobbanás egyik legfontosabb médiuma a Szombat esti láz című film volt, melyben a John Travolta által alakított munkásosztálybeli srác, Tony Manero kilátástalan hétköznapjait hétvégenként este a diszkóklub csillogó táncparkettjén próbálta feledni és feledtetni. A moziban ott van sok minden, ami nagyon 1977: a zenék, a divat, az AIDS előtti New York szabados szexualitása, faji villongások, némi kor- és társadalomrajz.

A film, melyet John Badham rendezett, s melynek producere, a filmzenét szállító Bee Gees producere, Robert Stigwood volt, ihletét egy 1976-os New York Times-cikkből merítette – az angol újságíró, Nik Cohn által írt Tribal Rites of the New Saturday Night az új diszkó-szubkultúrát dolgozta fel.

A film azonos című filmzenelemeze minden idők egyik legkelendőbb albuma lett. A filmet magát, azaz annak egy példányát, mint a korszakát kultúráját releváns módon megörökítő alkotást, a washingtoni Kongresszusi Könyvtár is hivatalosan őrzi. A mozi nyert Grammyt (John Travolta, mint legjobb férfi főszereplő) és Golden Globe-ot is (legjobb film, legjobb férfi főszereplő).