Rejuvenique – álarcoskár
Belphégor, a Louvre fantomja? Vagy Hannibal Lecter, az emberevő rémfilmhős? Korántsem: a maszkot szépségápolónak szánta gyártója az 1990-es években, Rejuvenique márkanéven. A belső oldalán elektromos érintkezők sorakoznak: enyhe áramütésekkel ezek stimulálták volna az arcbőrt. Az eljárásnak, krémmel párosulva, olyannyira meg kellett volna szépítenie a kuncsaftokat, mint a termék csomagolásán látható Linda Evans filmszínésznő. A halva született ötlet egyike azoknak, amelyek elgondolkoztathatják a Kudarcok Múzeumának látogatóit. Az új svédországi intézményt egy ott élő amerikai szervezetpszichológus, Samuel West alapította. Célja annak bemutatása, hogy az üzleti életben a bukás is szerves része a fejlődésnek. Állítása szerint manapság sokkal több a kudarc, mint korábban, de tanulni lehet belőlük, és ezek kisebb és elviselhetőbb bukások, mint amikor még egzisztenciák mentek tönkre üzleti melléfogások miatt.
Nokia – a bukás kezdete
A telefon és a játékgép keresztezése volt a válasza a Nokiának 2003-ban a Nintendo Game Boy kézi játékkonzol (pontosabban az akkor újnak számító Advance modell) sikerére. A hasonló forma ellenére a tartalom nem stimmelt, és a furcsa szerkezet csak felgyorsította az egykor piacvezető mobilgyártó hanyatlását. A bukás egyik oka a szerencsétlen dizájn volt: a nyomógombok szokatlan helyre kerültek, ráadásul telefonálás közben az ember úgy nézett ki, mintha elefántfüle nőtt volna (képünkön ezt mutatja be Samuel West). Az sem szolgált előnyére, hogy a játékok – amelyekből amúgy is kevés volt – közti váltás kisebbfajta szerelőmunkát igényelt. Ezért lehetett a készülék a héten Helsingborg belvárosában megnyílt múzeum 51 kiállítási tárgyának az egyike.
Colgate Lasagne – paszta és pasta
Lehet találgatni, hogy a Colgate lasagne vajon fogpasztaízű tészta vagy paradicsomos-húsos fogkrém – de egyik sem. Az 1980-as években az ötlet úgy szólt, hogy ha evés után ajánlatos fogat mosni, akkor mindkét tevékenységhez ugyanattól a cégtől vásárolják a kellékeket. A módszert márkabővítésnek nevezik a marketingben, és a kulcsa az, hogy a márka a másik területen is meg tudjon élni. A mélyhűtött marhahúsos lasagne esetében ez nem történt meg. A múzeum hasonló példái között szerepel, amikor a Harley Davidson a legendás motorbiciklik mellett egy általa szintén legendásnak minősített parfümre írta rá a nevét, de bőrillata ellenére a Hot Road (Forró út) nem találta meg a közönségét.
Twitter Peek – karakterszűke
Amikor a Twitter már működött, de még nem volt mindenkinek okostelefonja, Twitter Peek néven került forgalomba 2009-ben egy kis masina a 140 karakternyi üzenetek kezeléséhez. Ám az eszköz erre az egyetlen feladatra sem volt elég jó: kijelzőjén mindössze 25 karakter fért el. Szintén rosszul előzte meg korát 2000-ben a CueCat, amelynek neve nagyjából kulcsszómacskát jelent, és állat formája is ennek felelt meg. A számítógéphez kábellel csatlakozó vonalkódolvasót arra találták ki, hogy elvezesse a fogyasztókat az újságok reklámjait kiegészítő honlapokhoz. Ez már akkor is nehézkes volt, és nem is terjedt el. Azóta pedig a QR-kódok és a hozzájuk való okostelefonos alkalmazások játszva megoldják ezt a feladatot.
Bic For Her – női tollak
Bár manapság szépen fogynak a rózsaszínes, lilás, egyszarvús, csillagocskás cuccok, 2012-ben más közhangulatba érkezett a francia golyóstollgyártó, a Bic női írószere, For Her márkanév alatt. A nők rendes tollat is használhatnak, nincs szüksége másra a kényes kezüknek – ironizált West. A cég akkori reklámja még azt is hangsúlyozta, hogy olyan mélyedést terveztek a megfelelő helyre, amely különösen passzol a női ujjakhoz. A kudarcban persze az is szerepet játszott, hogy a nőiesített toll kétszer annyiba került, mint a hagyományos.
