Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
| Keller András hegedűművész, karmester |
„A zenésznek egy joga van: jól játszani” – mondja a hazai zenei élet állóvizét egyedi koncepcióival felkavaró, 56 éves muzsikus. Édesanyja ügyvéd volt, édesapja közgazdász. „A szüleim a barátaikkal 120 évet kaptak a kommunistáktól” – meséli annak kapcsán, hogy apját az 1955-ös közgazdászper elsőrendű vádlottjaként elítélték. „Nagyon szerettem a sportot, jól fociztam, pingpongoztam, atlétikában diákolimpiai ezüstérmet szereztem.” Tízévesen egy betegség miatt ágyba kényszerült. „A papa lemezgyűjteményét hallgattam, igazán akkor fedeztem fel magamnak a zenét.” Tizennégy évesen a Zeneakadémia előkészítőjébe került. „Minden áldott nap koncertekre jártunk. Ez volt a legszebb időszak az életemben.” Koncertmesteri múlt köti az Állami Hangversenyzenekarhoz, a Budapesti Fesztiválzenekarhoz. 1987-ben volt növendéktársaival megalakította a világhírű Keller Quartetet. „Csak utólag tudtam meg, hogy Fischer Annie a rádióban hallotta az első koncertünket, és beajánlott minket a menedzserének.” Karmesterként 2003-ban debütált Padovában Snétberger Ferenc szólistával, „holott már korábban buzgott bennem a vágy, hogy vezényeljek”. Nemzetközi pályázaton nyerte el 2007-ben a Concerto Budapest zenekar vezetését, „szerettem volna hazahozni a sokéves külföldi szólista- és kamarazenész-tapasztalataimat”. 2016 óta a londoni székhelyű Guildhall School of Music and Drama professzora. Felesége, Kaczander Orsolya elismert fuvolaművész: „nélküle semmire se mennék”. Huszonnégy éves lányuk közgazdász, jelenleg egy nemzetközi kozmetikai cég marketingmenedzsere. „Egy ideje rákaptam a televíziós sorozatokra. Szükségem van a zenéhez képest valami profán tevékenységre a kikapcsolódáshoz.” |
A nemzetközi áttörés reményében állt össze tavaly egy európai, az idén egy ázsiai koncertkörútra Gidon Kremer világhírű kamaraegyüttesével, a Kremerata Balticával?
Az együttműködést Gidon Kremer kezdeményezte. A Concerto Budapest tudásában sokkal előbbre tart, mint azt a jelenlegi, 500 milliós támogatása indokolná. Ahhoz, hogy a zenekar bekerülhessen a szélesebb közönség által is elismert nemzetközi élvonalba, ennek minimum a háromszorosára volna szükség. Komoly hátország nélkül nem lehet világkarriert csinálni. Jelen pillanatban pedig az anyagi lehetőségeink nem versenyképesek a többi magyar vezető zenekaréval. Így tulajdonképpen olyan, mintha mesterségesen búra alatt lennénk tartva. Ez abszurd.
Fülöp Máté
Egyszer úgy fogalmazott, hogy a reménytelen helyzetek motiválják. Ezért vágott bele a Concerto Budapest elődje, a magántámogatók kivonulásával a megszűnés szélére sodródott Telekom Zenekar vezetésébe?
Nagy ellenszélben építettem fel az elmúlt tíz évben a Concerto Budapestet. 2010-ig a kormányzat alig vett rólunk tudomást – ez nyilván a gazdasági világválságnak is betudható. A Telekom után átmenetileg az általam alapított Concerto Hungária lett a fenntartó. Szőcs Géza államtitkár kulturális mentőcsomagja segítségével tudtuk átvészelni azt az időt, amíg 2013-ban állami fenntartásba kerültünk. De a fennmaradásért folytatott küzdelem hihetetlenül megerősítette a tagokat, szakmailag és emberileg is.
Zeneakadémiai növendéktársaival alapította a nemzetközi kamarazenei élet élvonalába tartozó Keller Quartetet. A csapatépítés, az irányítás már fiatalon is erényei közé tartozott?
Mindig nálam volt a labda, amikor fociztunk, és sokszor én rúgtam be a hálóba.
Áldozatként vagy megkönnyebbülésként élte meg, hogy a zenekarvezetés miatt visszavonult a nagyszabású kamarazenei koncertezéstől?
A Keller Quartettel évtizedekig nagy hajtásban éltünk. Mindenütt ünnepeltek minket, díjak garmadáját nyertük. De közben az emberi kapcsolatok felőrlődtek. Felnőtt a lányom, és alig találkoztam vele. Az is fájt, hogy miközben világsikert világsikerre halmozunk, itthon tudomást sem vesznek rólunk. Holott a legtöbb magyar zeneművet a Keller Quartet játszotta világszerte. Soha nem kértünk támogatást, ellenben még egy hangszert sem kaptunk. Persona non gratának éreztük magunkat a saját hazánkban. A rendszerváltás óta tapasztalom, hogy ha valaki jól tudja adjusztálni akár középszerű tevékenységét, az hamarabb kap elismerést, mint aki nagy dolgokat hoz létre.
Közvetlen, szenvedélyes, szangvinikus ember hírében áll. Nehezen tudja féken tartani az indulatait a zenekari próbák, a feszített tempó hevében?
Baráti, humánus a kapcsolatom a zenésztársaimmal. Lobbanékony személyiségemet a feleségem próbálja a külvilággal összefésülni. Régebben kissé önfejű és autoriter voltam. Sokat vágtam magam alatt a fát. Volt egy fantasztikus hamburgi menedzserem, aki a honlapjára kitette rólam: „Keller András mindent elkövetett azért, hogy ne legyen sikeres, de nem így lett.”
Hogy áll a tekintélytisztelettel?
Talán túl fejlett az igazságérzetem. Ha igazságtalanul megbüntetnek, nem fizetem ki a bírságot. Csak az értelmetlen dolgoknak állok ellent. Szerencsére a zenében nincsenek ilyenek.
Politikusoknak is szokta ajánlani a szimfonikus zenekar működését. Hogyan egyeztethető össze a demokrácia a hierarchiával?
Lassan vesszőparipámmá válik, hogy egy szimfonikus zenekar működése ideális demokráciamodell. A zene, az előadás mikéntje abszolút hierarchikus művészet, hiszen egy zeneműben vannak elsődleges és másodlagos témák, ellentmondó ritmusképletek. Mégis közös a célkitűzés, hogy együtt hozzuk létre az adott művet, amibe mindenki beleteszi a maga színeit, érzelmeit, személyiségét. Tehát van hierarchia, de a hierarchikus szerepek folytonos változásban vannak.
Fülöp Máté
2012-ben arra kapott megbízást Batta Andrástól, hogy növelje meg a kamarazene-tanítás súlyát a Zeneakadémián. A kamarazene és vonósnégyes tárgyak oktatása mellett a kamarazenei műhely vezetője volt. Három év után arra hivatkozva mondott fel, hogy az új rektor el akarta üldözni. Személyes sértettség is közrejátszott a döntésében?
A világ egyik első iskolája, a Guildhall már korábban is hívott, de én közben elköteleztem magam a Zeneakadémián. A Zeneakadémiának olyan különleges és egyedi szabályok szerint kellene működnie, amelyek kizárólag a művészetet szolgálják. Valamennyi kezdeményezésemet lesöpörték az asztalról, formai kifogásokkal. Távoztam. Londonban felér az életművem egy doktori címmel, és a Guildhallban fontosnak tartják az elképzeléseimet, amelyek a mostani Zeneakadémián sajnos nem voltak megvalósíthatók. A fiatal tehetségek gondozását a zenekarban végezzük tovább komoly intenzitással, de azt nagyon fájlalom, hogy a Concerto kiválóan működő zeneakadémiai rezidensprogramja is léket kapott – márpedig ennek folytatása kiemelt fontosságú ügy kellene hogy legyen. Őszintén remélem, hogy egyszer az lesz.
Mindent zenei optikából közelít meg, vagy jut ideje más ingerek befogadására is?
Reggelente fél hétkor kelek, éjjel fél három körül fekszem le, nagyjából négy órákat alszom. Még a nászutamon is koncerteztem. Mondtam is a feleségemnek, talán még megéljük, hogy csak úgy elmenjünk Rómába.
