szerző:
Németh Róbert

Nagy popkulturális együttállás: ma van Elvis Presley és David Bowie születésnapja.

Mindkettőjükről sokat beszéltünk az elmúlt években. Presley-ről legutóbb az '50-es évek könnyűzenei csúcsteljesítményeit összegző listán. Elvis Presley nem csak a popkultúra, hanem a teljes 20. századi kultúrtörténet, sőt: a múlt század történelmének egyik legmeghatározóbb fenoménja volt, írtuk. Elvis elképesztő hatást gyakorolt a kor tömegkultúrájára, sőt a társadalom egészére. Népmesehős volt. A legkisebb fiú. Ő volt az All American Boy, aki teherautó-sofőrből lett mindent vivő popsztár.

És a halálához vezető út is legalábbis egy görög drámába vagy egy shakespeare-i bukástörténetbe illő. Szinte minden, amit csinált nagyszabású és végzetes volt. Összekapcsolta az amerikai társadalmat: fehér fiú volt fekete hanggal, a countryt keverte a rhythm and blues-zal, aztán később az egészet a soullal.

Bowie születésének napját két nappal követi halálának évfordulója – főleg az utóbbi miatt rengeteget írtunk arról az emberről, aki – ahogy egy korabeli megemlékezés szólt – nem a könnyűzene vagy a popkultúra egyik sarokköve volt, hanem ő volt az, aki megmutatta, hogyan kell lerakni a sarokköveket. Ő volt többek közt az, aki megmutatta a világnak, hogyan kell változtatni, kísérletezni, új dologba fogni a popkultúrában, eldobni az egyik bőrt, levedleni azt, és újat növeszteni.

Ugyanakkor nem volt didaktikus – egyszerre volt az alkotó és a műalkotás. Öt évtizeden át többek közt popdalokkal, ruhákkal, videókkal, lemezborítókkal, turnédizájnokkal és összességében önmagával, folyamatosan megújuló, átalakuló, két lábon járó alanyként, állítmányként és tárgyként értelmezte és definiálta a kultúra és a pop, a magasművészet és a pop viszonyát. Tudta, hogy "mily sekély a mélység, és mily mély a sekélység, és mily tömör a hígság, és mily komor a vígság", hogy egy másik fontos popkulturális ideológust, Kosztolányi Dezsőt idézzük.

Külön érdekesség, hogy Bowie-nak és Elvisnek volt közös pontja is: a Golden Years című funkos 1975-ös dalt David Bowie a legenda szerint Elvis Presleynek írta, s mint Bowie el is árulta, fel is ajánlotta azt az idősödő legendának, aki azonban visszautasította a számot. Azt a felvételt mutatjuk meg, amikor Bowie az akkor még szinte kizárólag az amerikai fekete közönséggel azonosított Soul Train című műsorban lép fel.


Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!