Testről és lélekről – örömforrás
A szerelem bárkivel bárhol megtörténhet. Nem kell érte tenni szinte semmit, fel kell ismerni, sodródni kell vele, lesz, ami lesz. Enyedi Ildikó filmje konkrét és misztikus térben játszódik. Az egyik helyszín vágóhíd, ahol a brutális technológiai folyamat egyszerre szolgálja az elmúlást és az életet. Egy férfi (a könyvszakma legendás alakja, Morcsányi Géza első filmszerepe) és egy nő (Borbély Alexandra az alakításával elnyerte az Európai Filmdíjat) itt teszi az első tétova lépéseket egymás felé. A másik helyszín az álmok intim, behatolásmentes, mitikus tere, ahol teljes valójukban egymáséi lehetnek. A Berlinben Arany Medvét nyert, az öt egyikeként az idegen nyelvűek Oscar-díjára jelölt film hol poétikusan, hol reményvesztetten, hol bájos esendőséggel, hol ironikusan vezeti el a boldogságról ábrándozókat a beteljesülés birodalmába.
Mozinet
Szeretet nélkül – kitaszítva
Oroszországra rá sem lehet ismerni. Mindenkinek van nagyon okos telefonja, az anyák nemzeti melegítőbe burkolva, futópadról szemlélik a világot, a plázák polcai roskadoznak az árutól, beleértve a kis kedvencek jutalomfalatkáit is. A 12 éves Aljosa úgy él, mint egy nem igazán kedvelt háziállat. Ha már megszületett, nem dobták ki egy részletre vásárolt, az erdő mellett lassító koreai autóból, de az szóba kerül, hogy válófélben lévő szülei gyerekotthonba adják. Amikor eltűnik otthonról, sokan a keresésére indulnak, de talán mindenkinek jobb lenne, ha soha nem kerülne elő. Andrej Zvjagincev előző filmjében, a szintén Oscar-jelölésig jutott, Európai Filmdíjjal kitüntetett Leviatánban a hatalom, a magyar mozikban mostantól látható Szeretet nélkülben pedig a még kegyetlenebb szerveződés, az élet ejti túszul az embereket.
AFP / Non Stop Productions
A négyzet – művészbejáró
Ha egy múzeumot az állam tart el, egy milliárdos házaspár pedig bőkezűen finanszíroz bármi extrát, amit az orra elé tol a dán főkurátor, nagy baj nem lehet. Itt van például a nagyközönségnek szánt új attrakció, A négyzet: a művész által körülhatárolt helyen mindenkit megillet a gondoskodás és a bizalom. A svéd Ruben Östlundot nem érdekli, hogy felmérések szerint az emberek figyelme tíz másodperc után lankad, pláne, ha a bámult tárgy mozdulatlan. Sőt 8400 másodpercet szán arra, hogy elegáns, majd eldurvuló diskurzust folytasson a művészet csodálatos geometriájáról, és egy újat nyisson a szponzorhiányos, lemaradó, sértett, öntudatos, műveletlen külvilágról, ahonnan mindenki a négyzet nyújtotta biztonság felé törekszik. A cannes-i Arany Pálma díjas film esélyeit növeli, egyben rontja is, hogy a körön belüli szavazók magukra ismernek, és nem fogják magukat annyira jól érezni.
AFP / Collection Christophel / Platform Produktion
Egy fantasztikus nő – megbélyegezve
Az Argentínában született, de Chilében felnőtt rendező, Sebastián Lelio filmjének hőse, a transznemű Marina pincérnőként dolgozik, de énekelni akar. Élete drámai fordulatot vesz, amikor a jóval idősebb szerelme meghal. A férfi családja nem engedi, hogy osztozzon a gyászban. A transzneműség elfogadásával kapcsolatos problémákkal az elmúlt években számos alkotás foglalkozott, de ebben a filmben minden helyszín zűrösebb, mindenki gyanakvó, álszent, durva és elutasító. A Berlinben Ezüst Medvét nyert filmben Marinát játszó Daniela Vega a valóságban is transznemű és sikeres énekesnő.
Sony Pictures
A sértés – szorítóban
Arany János óta ismert, miként lesz a vélt jószomszédságból valós rossz viszony. A libanoni szorító egyik sarkában a keresztény Tony, a másikban Jasszer, a palesztin menekült méregeti ellenfelét. Az első menetben ugratják, piszkálják egymást, a másodikban hergelik és sértegetik, majd mielőtt még kitörne a háború, mennek a bíróságra. A filmjei hivatásos fogadtatását követően olykor menekülni kényszerülő, muszlim Ziad Doueiri a szakma bizonyos fogásait Quentin Tarantino segédoperatőreként tanulta. Minden mást – az együttélés akadályozásának abszurd okait, a makacsságból hirtelen gyűlöletbe forduló élethelyzeteket, a másként érzők megsemmisítésének akaratát – a szülőhelyén, Libanonban.
Indie SAles
