A legmenőbb fiatal magyar színésznők #17

Az erdélyi Zilahon született és élt kilencéves koráig, amikor az édesapja halála után édesanyjával és két nővérével Szolnokra költözött. Ott kezdte el a gimnáziumot, másfél évig rágta az anyja fülét, mire az elengedte Budapestre a drámatagozatos Vörösmartyba. Tizenhat évesen kezdte el forgatni a Free Entry című filmet, amelyben a vagány flörtölőgép Vé főszerepét játszotta (a filmet négy nyáron át forgatták). Érettségi után sikertelenül felvételizett a Színművészetire, majd a Kaposvári Egyetemre került Vidnyánszky Attila osztályába, ahol 2017-ben végzett. Tavaly óta a Nemzeti Színház társulatának tagja, jelenleg tizenkét különböző előadásban szerepel.

Egy Erdélyből Budapestre költözni készülő lányt alakított az Éjszakai festés című kisfilmben, a Géniusz című amerikai tévésorozatban pedig egy nővért, aki megméri Pablo Picasso, azaz Antonio Banderas vérnyomását. Ez utóbbi forgatásán hangos „Jó napot!”-tal köszönt, amikor belépett az öltöző szerepét betöltő luxuslakókocsiba, behuppant egy üres székbe, de amikor észrevette, hogy a jobbján Banderas, a balján pedig az Erőszakikból ismert Clémence Poésy ül, inkább az asztal sarkát nézte, nehogy elkapja valamelyikük tekintetét a tükörben.

A sokadik lány volt, aki bejött a castingra. Visszafogottan és halkan mesélt magáról, az üres lapot hozta, mert tudta, így bármit el tudok képzelni az arcán. Erdélyi minimalizmusnak vettem, mert később ugyanennyi apró gesztusból építette bele a karakterébe a nosztalgiát és jövőtől való félelmet.

A forgatáson szorgalmasan és komolyan tette a dolgát. Egy rövid mondatnál álltunk le, ami annyira lényegtelen volt, hogy ma már nem is emlékszem, mi volt az. Ahogy mentek tovább a felvételek, Ági egyre jobban élvezte. Az utolsónál játékos és felszabadult lett. Meglett. Volt egy csatánk és mindketten győztünk. Barta Ági nem naiv. Tisztában van azzal, hogy tehetséges, de azzal is, hogy csak kemény munkával együtt lesz teljes a kör. A falig megy, és azon túl, ha kell.

- Cristina Grosan, az Éjjeli festés rendezője

Melyik a legkorábbi emléked gyerekkorodból?

A két nővéremmel mindig elaludtunk az autóban hátul, egymás hegyén-hátán. Amikor hazaértünk, a szüleink ölben bevittek minket egyesével a házba. A feltétlen bizalom, a biztonság jele volt, hogy ilyenkor elengedtem magamat.

A kétéves Barta Ágnes nővéreivel, Zitával és Eszterrel

Barta Ágnes

Mi zavar a legjobban a külsődben?

Elég hízékony vagyok. Örököltem, minden nő kicsit combosabb volt a családban. Egy színésznőtől meg elvárják, hogy két év múlva is beleférjen ugyanabba a jelmezbe. Ez nagy munka nekem. Sport, kajára odafigyelés, ilyesmi. Huszonöt éve élek ebben a testben, jó lenne végre megbarátkozni vele.

Melyik szót használod túl sokszor?

Biztos valami szabadkozást, hogy „az én véleményem szerint”, ami árnyalja a mondandómat. Vagy az, hogy „de nincs igazam?”. Szeretem kinyilvánítani a véleményemet, sokszor túl határozottan is, de utána rögtön megkérdőjelezem magam.

Reviczky Zsolt

 Mikor sírtál utoljára, és miért?

Két napja. Néha azt érzem, nem az én hatáskörömben vannak dolgok, és annyira bosszantó, amikor te mindent megteszel, és az mégsem elég. Munkában a végletekig tudok menni, de emberileg egy csomó mindenre nem vagyok hajlandó. Fontos megőrizni bizonyos határokat, az ember nem adhat fel mindig mindent.

Melyik tulajdonságodat gyűlölöd a legjobban?

Nagyon hiszem a jót. Ez egy olyan tulajdonság, amit egyszerre gyűlölök, és szeretnék megőrizni. Hiszek abban, hogy alapvetően mindenki jót akar, jó szándékkal van, szeretetből cselekszik. Sokszor kell csalódnom.

Kit szeretnél eljátszani egy életrajzi filmben?

Ruttkai Évát. Nagy hatással volt rám az életrajzi könyve. A szerelmi történetük Latinovitscsal nagyon szép, fájdalmas és tragikus.

Mitől tartasz a leginkább?

Az alattomos, kórházban fekvős, leépülős, magatehetetlenül meghalós betegségektől. Mind a magam, mind a szeretteim számára.

Mi volt a legfájdalmasabb dolog, amit valaki mondott neked?

Egyszer egy színésznő azt mondta nekem, hogy ő soha nem volt jó anya, mert soha nem volt ott, és ő ezzel már nem tud mit csinálni, mert felnőtt a gyereke. Akkor nagyon mély fájdalmat éreztem. Valószínűleg azért ült be, mert szeretnék egyszer anya lenni, és ez annyira nehéz.

Reviczky Zsolt

Ha visszamehetnél az időben, hova és mikorra mennél?

Abba az időszakba, amikor még népviseletet hordtak az emberek, és eljártak a fonóba. Játékokat játszottak a fiúkkal, és úgy ismerkedtek. A másik meg az Éjfélkor Párizsban-időszak. A párizsi művészvilág, írók, költök és festők körében mulatozni éjszaka. Mindkettő éjszakai képzelgés, és a buliról szól.

Kivel szeretnél találkozni?

Ha egyszer megszervezhetnék egy vacsorát, és elhívhatnék pár számomra kedves embert, ott lenne Cseh Tamás, nagyon mélyen megérintettek a dalai, az életem sok fontos állomásán az szólt. A többi vendég pedig Lajkó Félix, Hosszú Katinka és Cate Blanchett lenne. Jó asztaltársaság, nem?

Melyik dalt szeretnéd, hogy szóljon az esküvődön?

Lajkó Félixtől A madárnak című.

Mindenképpen szeretnél férjhez menni?

Igen, jó dolognak tartom a házasságot. Nem gondolom, hogy ez az egyedüli út, de én szeretnék.

Kérték már meg a kezedet?

Nem.

Reviczky Zsolt

És a temetéseden mi szóljon?

Van ez a Várkonyi Csibészek nevű projekt. Ózdi cigánygyerekekkel foglalkoznak zenészek, baromi tehetséges kölykök. És nekik van egy feldolgozásuk, úgy kezdődik a szövege, hogy „Lekapcsolom a villanyt a fejemben…” Mondjuk az szólhatna.

Melyik teljesítményedre vagy a legbüszkébb?

Talán a Psychére. Ez egy vizsgaelőadás volt Kaposváron, ott szerintem nagyon sok mindent meg tudtam lépni, azóta is feltétlen kedvencem.

Bordás Roland és Barta Ágnes a Psyché című előadásban

Éder Vera

Arra is büszke vagyok, hogy kitartottam az álmom mellett, hogy színész leszek. Amikor kirúgtak a Színművészeti másodrostájáról, az nagy törés volt. Korábban gyakran elmentem a Vas utca mellett, és elképzeltem, hogy oda fogok járni. A végén már annyira izgultam, hogy nem mertem arra menni.

Most mit érzel, ha elmész a Vas utcánál?

Fájdalom már nincs bennem. Feloldódott abban, hogy barátaim járnak oda, ott bulizunk együtt, jövök sokat vizsgát nézni. De ez egy munka volt, egy folyamat, mire a csalódottság eltűnt.

És amikor azt hallottad, hogy Cate Blanchett bejött a gyerekeivel, és megnézett egy előadást…

Ott voltam! Pont mögötte ültem. De tök véletlenül, én is akkor jöttem megnézni a Diótörőt. Most is kirázott a hideg.

Reviczky Zsolt

Mikor voltál a legboldogabb életedben?

Amikor felvettek Kaposvárra, másnap reggel elindultunk haza, és akkor néhányan, akik már az új osztály voltunk, megálltunk a Balatonnál. Az a kép ugrik be, hogy állok ott derékig a vízben, nincs semmi az égen, és gyönyörű a víz. Akkor egyértelmű nyugalmat éreztem.

Mit csináltál eddig ma?

Felkeltem, imádkoztam és meditáltam egy kávé után, reggeliztem a szerelmemmel, hajat mostam, többször megkérdeztem tőle, hogy nem kentem-e túl sok sminket az arcomra, ezt meg kellett néznie különböző fényekben, és összepakoltam, mert megyek délután a Balatonra.

Ilyet még nem hallottam, hogy valaki imádkozik és meditál is.

Összeegyeztethetőnek tartom. A meditáció egy új dolog nálam, még csak a gyakorlás legelején vagyok. A tudatos jelenlétről szól, és azt gondolom, ez segítségemre lehet a színpadon. Hajlamos vagyok rá, hogy durva kétségbeesés törjön rám, ezt próbálom így leküzdeni. Az imával is, mert az is segít. Próbálom máshonnan szemlélni a dolgokat.

Miért szoktál imádkozni?

Elsősorban a családomért. Ők a pillérek, amelyek kitámasztanak. Aztán igyekszem átformálni magamban az imákat kérésről hálaadássá. Mert a kétségbeeséseimnek nagyon nagy százaléka szégyellni való dolog, hiszen tök jó dolgom van, szerencsés ember vagyok.

Reviczky Zsolt

Melyik filmet láttad utoljára moziban?

A Művészben néztük a Három óriásplakát Ebbing határábant. Fura a befejezése, érzed lebegni a megbocsátást. Nagyon tetszett.

Hol etted a legjobbat életedben?

A Szent György-hegy lábánál van egy falu, és ott mindig van termelői piac. Egyszer barátokkal ott bevásároltunk, és aztán a hegyen egy ismerősöm házánál kipakoltuk az asztalra a kaját. Semmi felhajtás, nem volt két ugyanolyan kanál, és ott volt a lábunknál a gyönyörű táj. Lehet, hogy azért is emlékszem így rá, mert egy rossz időszak után volt. Visszaettem magam az életbe.

Reviczky Zsolt

Mondj valami meglepő, de igaz dolgot magadról!

Sokkal többet jelent nekem egy jó csapatban gyertyatartót játszani, mint egy rossz csapatban főszerepet.

Mikor voltál a leggyávább életedben?

Amikor nem próbáltam meg még egyszer az egyetemet. Tök sokáig fájdalmas pont volt ez nekem, sokáig foglalkoztatott, hogy mi lett volna, ha megpróbálom még egyszer.

Mi a leginkább elviselhetetlen benned hosszú távon?

Elég sok minden. Amit gyakran szóvá tesznek, az az, hogy nagyon sokat bántom magamat, és ezt rossz látni másoknak. Minden személyes sikeremet porszemnek tartom, csak más sikereit értékelem. Az is idegesítő lehet bennem, hogy ha feszültséget érzek, akkor szeretem kiprovokálni a konfrontációt. Mivel könnyen továbblépek, nálam nincs olyan nagy tétje egy veszekedésnek.

Azt már megfejtetted, hogy mi annak az oka, hogy bántod magadat?

Nem tudom, mert tök egészséges családból jövök, biztattak, szerettek, támogattak abban, amit kitaláltam. Az idill. Lehet, hogy ez csak egy alapvető rossz emberi természet, ami mindannyiunkban ott van, csak valakiben kevésbé, valakiben jobban.

Reviczky Zsolt

Reménykedsz abban, hogy van valami a halál után?

Igen. Jó lenne, ha egy olyan hely lenne, ahol újra találkozhatnék az emberekkel, akiket szerettem. Egy hely, ahol vége minden kétségnek, küszködésnek, akarásnak.

Hiszel abban, hogy ha valaki öngyilkos lesz, az a pokolra jut?

Nem feltétlenül. Tegyük fel, valaki leugrik a ház tetejéről. Az a pár másodperc, amíg földet ér, az Isten számára elég egy beszélgetésre. Ott még annyi minden lezajlódhat Isten és ember között, hogy azt nem biztos, hogy felfoghatjuk. Egyébként én a megbocsátó és szerető Istenben hiszek, nem a büntetőben és haragvóban. És azt gondolom, tudja, mennyire nehéz embernek lenni.

Melyik számot hallgatod a legtöbbet mostanában?

Nagyon sok Akkezdet Phiait hallgatok, meg sok Kiscsillag szól mostanában. Nyári hangulat, ez van.

Melyik volt életed legjobb koncertje?

Két nagy élményem van. Egyszer elmentem Lajkó Félix újévi koncertjére a Zeneművészeti Akadémiára, az szó szerint olyan élmény volt, hogy elhomályosult körülöttem minden, egy sugár volt közte és köztem. A másik, amikor Palya Beát hallottam énekelni egy műsorban. Hallgattam, és egész egyszerűen eleredtek a könnyeim. A zsigeri tehetség ilyen hatással van rám.

Reviczky Zsolt

Kaptál már olyan kritikát, ami tényleg fájt?

Kisdiákként megcsináltuk az osztállyal a János vitézt. És valaki azt írta le rólunk, hogy biodíszletek vagyunk. Tizen- vagy éppen csak huszonéves gyerekekről volt szó, akik azt tanulják egy előadáson belül, hogy hogyan kell alázattal, csapatban dolgozni, hogy ha az embernek csak három mondata van, azt mennyire nehéz jól elmondani, hogy mennyire nehéz az összmunka, alárendelődni valaminek, együtt gördíteni valamit. Azt a kritikust, aki még nem is pályakezdő, hanem csak útját keresgélő emberekről ilyen lélekölő és igazságtalan dolgot ír, azt én örökre elküldeném valahova.

Cikksorozatunkban az 1990 után született magyar színésznők közül választottuk ki azt a húszat, aki eddig a leginkább észrevetette magát mozifilmekben, tévésorozatokban és kisfilmekben, illetve a közeljövőben várható a berobbanása. A sorozat korábbi részeit itt találja.