Klaniczay Gábor: "Nagy a felelősség a gyűlöletkampányok elindítóin"

Névjegy

„A család első ismert tagja a XVII. századi felvidéki evangélikus lelkész Klanicza Márton volt. A nemességet jelző y-t II. Józseftől kapta János nevű ősöm, a besztercebányai szabadkőműves-páholy szervezéséért” – idézi fel gyökereit az 68 éves történész. A családnak birtoka nem volt, de címere igen: olvasható rajta az iskolamesteri hivatásra utaló educatio szó, amitől a késői utódok sem kerültek távol. 1992-ben elhunyt édesapja, Klaniczay Tibor neves irodalomtörténész, akadémiai intézetigazgató volt, édesanyja Bessenyei Mária régész, művészettörténész. Testvérei is folytatták a hagyományokat: Péter műemlékes építész, Júlia – Galántai György képzőművész felesége – pedig a legnagyobb underground művészeti gyűjtemény és adatbázis, az Artpool létrehozója és gondozója. Ő maga az egyetem után az MTA Történettudományi Intézetében dolgozott, később az ELTE-n tanított. 1992-ben a CEU-n az általa létrehozott középkortudományi tanszék vezetője lett. Előadott a kaliforniai Getty Centerben, New York, Stanford, Berlin, Párizs és Róma egyetemein is, de mindig hazahúzta a szíve. Megkísértette a politika is: a rendszerváltás után részt vett az SZDSZ kulturális programjának kidolgozásban, de inkább az értelmiségi létet választotta. Mostanra beválasztották az Amerikai Tudományos Akadémia tagjai közé. Máté Péter A nagyszülei által építtetett kis-svábhegyi házban él. Felesége, Kövendy Mária magyar–francia szakos tanár volt. Három gyerekük van: Sára gyermekpszichológus, Anna tolmács-fordító, János építész. Szabadidejében a háború után jogászból asztalossá lett nagyapától ellesett ismeretekkel szívesen épít könyvespolcokat, régebben festett is. Amikor teheti, kerékpárral jár, autóba ülve pedig a rendszerváltás előtti underground zenekarok számait hallgatja.

HVG: Régóta foglalkozik középkori boszorkányperekkel. Gondolta volna, hogy egyszer ön is hasonló ügybe keveredik? Nemrég felkerült a Soros-listára, pedig annak a készítői nem is tudták, hogy nem csupán tanára, hanem egyik kezdeményezője is volt a CEU-nak!

Klaniczay Gábor: Szégyenletes és felháborító ez a lista, az ismertebb tudósoknak keveset árthat ugyan, de a pályájuk elején lévő civil aktivistáknak, újságíróknak annál többet. Soros György sokak véleményét megkérdezte a CEU alapítása előtt, valóban köztük voltam én is. Sikerült meggyőznöm őt, hogy az aktuális problémákhoz kapcsolódó tantárgyak mellett hozzon létre középkortudománnyal foglalkozó tanszéket is, mert a klasszikus örökség oktatása nélkül a CEU nem lenne valódi egyetem. Sajnos a mai folyamatok megértéséhez is jól jön, ha tudjuk például, hogyan működött a bűnbakképzés a középkorban.

HVG: Mi a hasonlóság az akkori és mai „boszorkányperek” között?

K. G.: A XIV–XV. században indult el a boszorkányok mint a keresztény társadalmat fenyegető, a sátáni tervet beteljesítő lények elleni küzdelem, ami – kikerülve a jog kontrollja alól – Európa számos területén pánikhoz és üldözésekhez vezetett. A boszorkány megszemélyesítette a gonoszt, az irracionális félelmeket, megégetése levezette az indulatokat. Ma is nagy a felelősség a gyűlöletkampányok elindítóin, mert nehéz visszagyömöszölni a szellemet a palackba. Rettenetes volt látni, hogy teleplakátolták az országot Soros György arcképével, és a parlamentben a Sátánhoz hasonlították. Ide csúsztunk vissza? Nem a középkorra gondolok, mert azt megvédeném, inkább az ellenreformáció világába.

Máté Péter

HVG: A kiközösítettek mellett az embertársaik által felmagasztaltakkal, azaz a szentekkel is foglalkozik. A mai karizmatikus politikusoknak mit adna át ebből a tudományából?

K. G.: Azt, hogy vannak olyan korok, amikor az emberek szívesen alávetik magukat azoknak, akiket szinte emberfeletti képességekkel ruháznak fel. Aztán jönnek más, demokratikusabb korok, amikor ledöntik ezek szobrait. Elsősorban az uralkodó szentekkel foglalkozom, akikről kiderül, hogy hatalmas apparátus dolgozott azon, hogy legendákkal, csodákkal felépítsék a kultuszukat.

HVG: Tizennyolc évesen az épp Párizsban tanító édesapja révén egyszerűen belecsöppent az 1968-as diáklázadásba. Hogy hatott önre?

K. G.: Egész életre szóló élmény volt. Párizsban megértettem, hogy fel lehet és fel kell lázadni az elfogadhatatlan társadalmi rend ellen.

HVG: Lázadt is: a lakásukat valóságos kommunaként írják le a kortársak, folyamatosak voltak a bulik, ön is szamizdatot írt, terjesztett. Elég szokatlan ez egy középkorásztól!

K. G.: Ellenkezőleg: az ellenkultúra engem azért is érdekelt, mert sokban hasonlított az általam kutatott eretnekmozgalmakra. Mindkettő résztvevői maguk is normaszegők, a hatalom ellen lázadók voltak. Mérhetetlenül unalmas volt a hetvenes évek hivatalos Magyarországa, ezért elhatároztuk, hogy kivonulunk belőle, és saját világot építünk fel, saját közösségekkel, értékekkel, tudással, újságokkal, zenével. Úgy érzem, most is valami hasonló történik a művészekkel, a tudósokkal.

HVG: Nem volt sok baja az ellenzékiségből? Élvezte nagy tekintélyű édesapja védelmét?

K. G.: Sosem kértem tőle ilyet! Bár az igaz, hogy privilegizált helyzetben voltam: Ránki György, aki a hivatali főnököm volt a Történettudományi Intézetben, megvédett bennünket. De azért nem mindenkinek volt a késői kádári korszak vidám barakk, sokan elveszítették az állásukat, emigrációba kényszerültek vagy tönkrementek.

Máté Péter

HVG: Sok minden megkérdőjeleződik mára az 1968-as értékekből.

K. G.: Részben igen, de '68 legfontosabb üzenete, hogy a szabadság győzött. Alapjaiban változott meg a világ: sokkal több jogunk van az iskolában, a munkahelyen, vagy állampolgárként a hatalommal szemben. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor épp '68-cal szemben hirdetett harcot, ezeket a vívmányokat akarja apránként elvenni.

HVG: Édesapja ellen nem lázadt?

K. G.: Ellene nem lázadtam, de néha vitatkoztam vele. Pragmatikus ember volt, elfogadta a fennálló rendszert, és hitte, hogy az belülről javítható. Ebben nem értettünk egyet. De elsősorban neki köszönhetem, hogy történész lettem. Ő reneszánszkutatóként heroikus munkát végzett, amivel a kommunizmus évei alatt sikerült bekapcsolódnia intézetével a nemzetközi tudományos világba. A tudományszervezői munkámmal én is erre törekszem.

HVG: De az ön tudományszervező munkájának eredményei közül veszélyben van a Budapesti Könyvszemle és a CEU, a Collegium Budapest pedig, amelynek rektora volt, meg is szűnt.

K. G.: Ha tragikus tónusban akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy a Ner tönkre akar tenni mindent, amiért egész életemben küzdöttem. Mégis inkább azt mondom, hogy az utóbbi harminc év számomra a teremtés, az alapítás, a kiteljesedés időszaka volt, és tudom, hogy sok minden megmarad belőle, bármit tesz is a hatalom. A Collegium Budapest 19 éve alatt több száz tudós alkotott Magyarországon, a BUKSZ még létezik, bár ritkábban jelenik meg. A CEU is áll. Megbocsáthatatlan bűn lenne elüldözni, hiszen valami olyan épült fel itt Budapesten, amiről Mátyás király is álmodott: Magyarország-központú nemzetközi szellemi műhely, amellyel részt vehetünk a nemzetközi diskurzusban, bekerülhetünk a világ szellemi elitjébe.