Nem veri nagydobra a Vlagyimir Putyin gyóntatójának, lelki vezetőjének tartott Tyihon metropolita, hogy belelát-e az orosz államfő titkaiba, ám befolyásának erősödésével az ő rossz szellemének tartják. Nem alaptalanul.
Istenben és Putyinban hisz Tyihon, Pszkov metropolitája. Tyihon, polgári nevén Georgij Sevkunov 1982 óta istenhívő; akkor megkeresztelték, majd olyannyira megtért, hogy a papi hivatást választotta – anyja nagy bánatára, aki orvosnak szánta. A megkeresztelésekor már 24 éves fiatalember azzal indokolta a döntését, hogy míg a világ és Oroszország legnagyszerűbb emberei mind hittek Istenben, azok a politikusok, akiket sohasem szívelt – Lenin, Marx és Trockij –, ateisták voltak. Amikor 33 évesen papi fogadalmat tett, azért a Tyihon nevet vette fel, mert emléket akart állítani Tyihon pátriárkának, aki a szovjet idők kezdetekor, a legkeményebb egyházüldözés időszakában vezette az orosz ortodox egyházat.
A második megvilágosodás 1998-ban jött el Tyihon számára, amikor az azóta már Franciaországban élő, hazájában és még egy sor országban súlyos gazdasági bűncselekmények elkövetésével vádolt üzletember, Szergej Pugacsov bemutatta őt az akkor még a Szövetségi Biztonsági Szolgálatokat (FSZB) irányító Putyinnak. A pályáját a szovjet titkosszolgálatnál, a KGB-nél kezdő politikus és bizalmasai gyakran megfordultak Tyihonnál, az általa vezetett Szretyenszkij-kolostorban. Nem kellett messzire menniük, hiszen az épület pár percre van a KGB, illetve az örökébe lépett FSZB moszkvai székházától, a hírhedt Lubjanka utcában.
„Ezeknek az embereknek semmi közük Sztálin banditáihoz. Ők Oroszországot akarják szolgálni, s ha Krisztussal szeretnének találkozni, akkor én segítek nekik” – magyarázza, miért fogadta szívesen az FSZB-től érkezett, gyónni akaró titkosszolgákat. Putyin sohasem árulta el, hogy gyón-e neki, és hogy az ő hatására vált-e vallásossá, ám Tyihon rendszeresen megemlíti: „Tudom, hogy az elnök évente többször gyón és áldozik is.” A metropolitát szemlátomást nem zavarja, hogy – utalva magas szintű kapcsolataira – megkapta a Lubjanka atya gúnynevet.
Már csak azért sem, mert az Oroszországot irányító elittel kötött szövetség révén az ő hatalma is napról napra növekszik. Megadja a „cárnak”, ami neki jár: folyamatosan hangoztatja, egyedül Putyin alkalmas az ország vezetésére, a gond csupán az, hogy az 1999 óta Oroszország élén álló politikusnak nincs megfelelő utódja.
| Őrült szerzetes |
A szexmániás, alkoholista és a cári családot félrevezető Raszputyin volt Oroszország rossz szelleme. A cári udvarban eltöltött egy évtizede jelentősen hozzájárult az 1917-es forradalmak kirobbanásához és ahhoz, hogy a bolsevikok meggyilkolják II. Miklóst és családját. Ez a közkeletű vélekedés az 1869-ben született és 1916-ban megölt Grigorij Raszputyinról. Bár a történészek sok tekintetben osztják ezt a véleményt, azt is hangsúlyozzák, hogy az írástudatlan parasztember nem volt igazán démoni személyiség: a cári hatalmat megdönteni akaró erőknek kellett egy bűnbak, és ezt Raszputyinban találták meg. Vádolták azzal, hogy a cárnéval is viszonyt folytatott, azzal, hogy az első világháborúban a németeket szolgálta, és úgy akarta meggyengíteni az orosz hadsereget, hogy Kanadából vásárolt, kolerával mérgezett almát osztogat szét Szentpéterváron. Douglas Smith brit történész 2016-ban megjelent könyvében hangsúlyozta, hogy Raszputyin valóban sikeresen „kezelte” a cári házaspár vérzékenységben szenvedő fiát, Alekszejt. „Szavai megnyugtatták a rettegő anyát, és megingathatatlan bizalommal töltötték el, amit továbbadott a fiának, és ezzel visszahozta benne az akaratot a gyógyulásra” – írta Smith. Szerinte a cárevics állapotának javulásához az is hozzájárult, hogy Raszputyin eltiltotta mellőle az orvosokat. „Ebben az időszakban nem volt még fejlett az orvostudomány, az aszpirin szinte az egyetlen csodaszernek számított. A gyógyszernek viszont volt egy akkor még nem ismert mellékhatása, a vérhígítás, ami súlyosbította a vérzékenység tüneteit” – hangsúlyozta a történész. Raszputyin ellenfelei valószínűleg túlértékelték az egyházzal hivatalos kapcsolatban nem álló „vándorszerzetes” befolyását is. Ez azért is valószínű, mert miután Feliksz Juszupov herceg vezetésével megölték, alapvetően nem változott II. Miklós politikája. |
Az eredetileg rendezőnek tanult Tyihon Bizáncról készített dokumentumfilmnek álcázott propagandaanyaga két üzenetet juttatott el a nézőkhöz, főműsoridőben. Az egyik, hogy a második Róma azért esett el, mert átvette a nyugati értékrendet. A másik pedig az, hogy az állam egyik legfontosabb feladata a stabilitás megőrzése. „A leszálló ágba került bizánci állam egyik legsúlyosabb problémája az volt, hogy túl gyorsan változott a politikai irányvonal. A császárcserék utáni gyakori átalakítások miatt végzetesen meggyengült az ország, és kifáradt a nép. A politikai stabilitás az erős állam létének egyik legfontosabb eleme” – hangzott el a filmben. Ebből az is kiderült, hogy a nyugati liberális értékek most a Bizánc örökösének számító, ezért a harmadik Rómának tekintendő Oroszországot fenyegetik. Tyihon az egyik fő szószólója annak, hogy az ortodox egyháznak és a világi hatalomnak egymással szövetségben kell újra felépítenie az erős Oroszországot. Nem véletlen, hogy a metropolita irodáját a Kreml ideológiai osztályának tartják.
A hívőknek szánt, de a világi elitnek is tetsző üzenetekért cserébe Tyihon komoly politikai hátszelet kap. Ennek látványos jele például, hogy ő az első, aki a Kremlben lévő templomoknál is magasabbat építhetett magának Moszkva belvárosában. Az sem kizárt, hogy ő lesz Kirill pátriárka utódja, akivel – bár ő is megbízhatóan hajtogatja az elvárt üzeneteket – akad egy kis baj: nem lehet lemosni róla az ügynökvádat. Azt, hogy a szovjet időkben – mint az ortodox egyház több magas rangú papja – ő is együttműködött a KGB-vel.
A Kreml támogatását maga mögött tudó Tyihon az államfő közvetlen irányítása alá rendelt kulturális tanács tagjaként saját ízlése szerint befolyásolja a kulturális életet, és megszabadulhat esetleges vetélytársaitól. Keményen támadta, hogy az oroszországi mozikban bemutassák az utolsó cár, II. Miklós fiatalkori szerelméről szóló, Matilda című filmet, és állítólag ő áll a hátterében annak is, hogy jó egy éve házi őrizetben tartják a világhírű orosz rendezőt, Kirill Szerebrennyikovot. Tyihont ugyanis felbosszantotta, hogy Putyin fogadta a rendszerkritikus, liberális szellemű, az LMBT-közösség jogaiért kiálló rendezőt, akivel szemben különös módon nem sokkal a találkozó után bűnvádi eljárás indult. Abban is komoly szerepe lehet a metropolitának, hogy Oroszországban újra kriminalizálták a homoszexualitást – igaz, egyelőre az azonos neműek közti szerelem „propagandáját” büntetik –, és egyre keményebben lépnek fel a szektáknak tartott egyházak, például a Jehova tanúi ellen.
Putyin nem szívesen beszél vallásosságáról és a metropolitához fűződő két évtizedes kapcsolatáról sem, ám valószínű, hogy már nem annyira van ellene az egyháznak, mint KGB-s korában. Az államfő az utóbbi években rendszeresen részt vesz a karácsonyi miséken, s néhány hete – amikor ismét azt kérdezték tőle, hisz-e Istenben – közölte: „Úgy vélem, minden ember istenhittel születik, de ezt az emberek életük különböző szakaszaiban értik meg. Biztos vagyok abban, hogy még a legelszántabb ateistáknak is eszükbe jutott Isten, amikor a második világháborúban harcoltak. A szélsőséges helyzetek mindenkiből kihozzák a hitet.” Korábban, 2000-ben még másképp fogalmazott, azt mondta: „Az emberi jóságban hiszek.”
Egyre többen úgy tartják, Tyihon befolyása a hajdani Raszputyinéval vetekszik: a szibériai parasztcsaládból származó vándorszerzetes 1906-tól egy évtizeddel későbbi meggyilkolásáig egyre nagyobb hatást gyakorolt II. Miklósra és feleségére, Alekszandra Fjodorovnára.
Még ha túlzónak is tűnnek ezek a vélemények, egy közös pont mindenképpen van Raszputyin és Tyihon világképében: mindketten hisznek az okkultizmusban. Tyihon rendszeresen részt vesz spiritiszta összejöveteleken, ahol nagy emberek szellemét idézik meg. Az estéken állítólag Napóleon, Szókratész és Sztálin is megjelent, egy alkalommal pedig egy Gogolként bemutatkozott szellem azt követelte, hogy az összes résztvevő mérgezze meg magát. „Nem Gogol volt az, hanem egy démon” – magyarázta Tyihon, majd ellenszerül azt ajánlotta, hogy mindenki keresztelkedjen meg.
A cikk eredetileg a HVG 2018/32. számában jelent meg.
Mázsaszám pakolta, porciózta, leltározta a drogot, miközben a megfelelő légcserélő nélküli helyiségekben marta a szemét, bőrét a sokféle vegyi anyag – így nézett ki B.I. átlagos munkanapja a magyar rendőrség központi kábítószer-raktárában.
Eddig 3,3 milliárd forintnyi európai uniós támogatást kellett visszafizetni, mert a magyar kormányzati szervek szabálytalanul szereztek be Microsoft-licenceket – tudta meg a HVG.
Új helyzet van.
Molnár Áron és Rainer-Micsinyei Nóra csavartak még egyet az amúgy is abszurd alapanyagon.
A több mint másfél millió gyorshajtónak mintegy hatoda nem fizetett.
Az izraeli-iráni konfliktus miatt.
Még lakat sincs a kapun.
Az irániak most Izrael közepét támadták, Haifa volt a fő célpont.
