Orvosi műszereket forgalmazó cégének hála, biztos egzisztenciát épített ki, mégis színházi producernek ment akkor, amikor ilyen szakma még nem is igen volt: Orlai Tibor azt mondja, élete álma teljesült azzal, hogy a színházzal foglalkozik.

Lassan építkeztem, mindig addig nyújtózkodtam, amíg a takaróm ért. Az első időben évente csak két bemutató volt, kevés szereplővel, a biztos sikerre számító tematikával. Nagy formátumú művészekkel vittem színre nagyon jó darabokat. Olyanokat, amik széles rétegeket tudtak megszólítani, és emberi dolgokról beszéltek, nem csupán megnevettették a nézőket egy órára. Ha ez bulvár, akkor vállalom. De a mai előadásaink zömét már nehéz lenne bulvárnak nevezni

– mondta a producer a HVG-nek adott interjúban.

Első sikerüket, a Hat hét, hat tánc című előadást Vári Éva és Kulka János játszotta. Orlai szerint ennek a darabnak köszönheti, hogy őt, a kívülről jött közgazdászt befogadta a zárt művészvilág. "Vári Éva és Kulka János legalizáltak a szakmában. Kulka betegsége nagyon megrázott, a felépülése után azonnal megkerestem az ötleteimmel, ezek egyelőre nem valósultak meg, de nem adjuk fel."

Orlai azt mondja, olyan előadásba sosem fogott bele, amelyikről tudta, bukni fog vele, de olyanba igen, amelyről tudta, hogy nem lesz nagy széria – mégis úgy gondolta, fontos.

Nem lehet csak az Excel-táblákat nézni, vagy ha lehet is, nem érdemes. Elfogadó, demokratikus, liberális embernek tartom magam, szeretném, ha a színházam is ilyen lenne. A mai Magyarország a hatalom jóvoltából épp ennek az ellenkezőjévé kezd válni, gyűlöletet szít, a kellemetlen dolgokat pedig a szőnyeg alá söpri. S amikor már nincs elég nagy szőnyeg, a színház feladata és kötelessége ezekről a témákról beszélni. De mondhatom egyszerűbben is: engem ezek a darabok érdekelnek, az emberi sorsok, az útkeresés, annak jó és nehéz pillanatai.

A teljes interjút elolvashatja a friss HVG hetilapban!