Dömötör András kétszer találkozott Vidnyánszky Attilával. „Meghívták az osztályunkba tanítani, de nem tartotta meg az óráit. Ígéretet tett arra, hogy befejezi a félkész vizsgaelőadását, amiből nem lett semmi. Előtte a Magyar Színházi Társaság rendezői testületének a tagjaként találkoztam vele, amikor arról az elképzeléséről beszélt, hogy minden független társulatot lehetőséghez kell juttatni a kőszínházakban, 'be kell hívni őket', amiből szintén nem lett semmi” – mesélte a Szinhaz.net-nek adott interjúban.

Dömötör úgy véli, hogy „tervek, gondolatok elemzése helyett pszichológiailag érdemes vizsgálni Vidnyánszkyt és a társait. Köz- és önveszélyesnek látom őket”.

Bár el tudja képzelni, hogy Vidnyánszky a lelke mélyén jó szándékú ember, legalábbis annak képzeli magát, de szerinte olyan ámokfutásba kezdett évekkel ezelőtt, amiből már képtelen kiszállni. „Önigazolást keres, rendet akar tenni, de képtelen lesz rá a maga által elképzelt módon, és csak egyre nagyobb károkat okoz. Ez az egész helyzet és a teljes mai magyar közélet azért abszurd, mert ugató és támadni kész kutyákat nem lehet összetett észérvekkel meggyőzni, hogy ne harapjanak. Rengeteg embert megaláztak, folyamatosak a csúsztatások, hazugságok, féligazságok rendszerében élünk.”

Dömötör leginkább a diákokban bízik, akik sokkal éleseszűbbek, gyorsabbak, és nem olyan hatalomtisztelők, hiszen a tanári karral eddig is ellenséges volt a viszony, és ez nem fog megváltozni.

Mint mondja, lehet, hogy van belülről megoldás, ezt nem látja át, ugyanis évek óta nem tanít az SZFE-n, mostanában leginkább német nyelvterületen rendez.

„Rövid távon annak van értelme, ha kiviszik az oktatást az egyetemről, és mint egy titkos tudást adják tovább a tanárok a fiataloknak, amit kell, átmenetileg, és amikor a rendszer megbukik, újra lehet tervezni a dolgokat. A művészszínházak nyithatnának színészképző stúdiókat, ahová a sokszorosa lenne a túljelentkezés, mint a Vidnyánszky trónolta SZFE-re. Ez az egész lehet egy jó helyzet is arra, hogy az összeroskadó rendszerből hogyan, milyen alapokon újul meg a színház. Itt is, mint az élet számos területén, alulról jövő, ha tetszik, független megoldások keresésére lesz szükség.”